Hatosfal

Vagyis az MKB megverte az MKB-t. Azt hiszem, ezzel lehet röviden összefoglalni az első elődöntőt. 14 indulásgólt ez ellen a Kiel ellen akkor sem lehet kapni, ha a játékvezetés egyszerűen röhejes volt, és többször el kellett volna venni induláskor a labdát (az megvan, hogy a płockiak és a PSG ellen is a játék ezen eleme volt, ami abszolút nem működött?), átlövőteljesítmény nem volt, Palicka akkor is fogott volna, ha háttal áll a kapuban, olyan szinten sikerült agyonlődözni. Nem az elveszített elődöntő miatt kesergünk, az megtörténhet, de az, hogy igazából nem az ellenfél volt jobb, hanem a veszprémiek rosszabbak, elkeserítő. Hajtás után nem tudjuk, mit írjunk.

Csak hogy lássátok, milyen Kölnben lakni egy igen komoly, a hetvenes évek tábori kórházaira emlékeztető, de amúgy tiszta, patent, és Ikeás cuccokkal felturbózott szálláson a legbelebb belvárosban. 

Jó. 

Hajrá Veszprém!

Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, a motel elfoglalása után kicsit összeszedtük magunkat és elindultunk a Final Four Opening Partyra. Szükség volt a fejünk rendberakására, mert a 12 órás út kicsit megviselte a csapatot. A belépést nem siettük el és bár későn jutottunk be, fizetni már nem kellett. Gyors találkozás a többi kiutazó szurkolóval, amely alapján nyugodtan ki is jelenthetjük, hogy SZURKOLÁS az lesz.

A veszprémi szurkolók (Gyurák) felhívása olvasható innentől:

"Pár héttel ezelőtt még azon küzdöttünk, hogy valahogy jegyhez jussunk, és élőben láthassuk a legek csatáját és kedvenc csapatunkat a Lanxess Arénában. Most meg, a kiutazás idején Passaunál azon gondolkodom,hogy hogyan lehetne valamilyen formában szervezetté tenni a szurkolást.

"az egész világot átutazom, érted Veszprém, nagy csapatom"

Hajnalban valahogy végig ez járt a fejemben, biztos az 1100 Km miatt (is). :-)

Indul a busz...

Közhelyszótárból ugyan nem állok túl jól, de puhlsanyisan, három mondatban: a Final4 KP büszke utolsó helyezettje a kétszeres BL ezüstérmes SG Flensburg-Handewitt. Ljubomir Vranjes igazán sztármentes, ámde pofás és masszív csapatot épített az elmúlt három évben, ami néhány rutinosabb arc mellett alapvetően fiatal, északi tehetségekre épít, de azért, hogy Vranjes délkelet-európai vére is megnyugodjon, a kiegészítő szerepekben találunk néhány szerb-horvát légióst is. És a Flensburg legnagyobb erősítése így a szezon végére az, hogy a Final4-ra minden sérültjük felépült.

Részletesebb bemutatóért kérem, kattintson a ">> a poszt folytatódik" gombra, köszönjük!

Hálátlan feladat az elődöntős ellenfél elemzése. Ahogy az ember jobban beleássa magát, egyik pillanatról a másikra azon kapja magát, hogy bizony ez nem lesz könnyű. Viszont előnye is van, hiszen ha már én meglátom a gyengeségeket, akkor vajon mit tehet egy profi edzői team. Sőt, a végére rádöbbenek, hogy ez akár most még meg is lehet, és a pulzusom felmegy az egekbe az izgalomtól. Szóval erősségekkel, gyengeségekkel, nyugdíjas tapsikolókkal, jöjjön a THW Kiel!

A hatosfalas stábbal egyeztetve, a felvezetett útinapló előtt jöjjön a próbaposzt.

Hívhatjuk próbának, bár elég éles helyzetben született. Nem is akárhol, hanem a Veszprém Arénában, az utolsó edzések egyikén. Rövid egyeztetés pipa, megérkezés késéssel pipa. Amíg Carlos Ortega vezényelte az edzést, segítőjének, Xavinak elmagyaráztuk, hogy nem kémek vagyunk, vigyázban végigüljük az edzést a pár képért és az interjúkért. Egy "no photo please"-ben maradtunk és folytatták a munkát. A végig profi tréning után, bár fáradtan, de készséggel álltak rendelkezésre az alanyok. Olvassátok hát a vezetőedző, Carlos Ortega és a csapatkapitány, Nagy László szavait, három nappal a Final Four előtt.

A csapatbemutatók közepette újra időt kell szakítanunk közszolgálati feladataink ellátására, hiszen éppen kifordul a világ a sarkaiból vagy hogy is mondjam. Aki hozzám hasonlóan már most egész nap izzadó tenyérrel zsibog, annak nem kell tovább magyaráznom, hogy hogyan is érzem magam a várakozás napjaiban. Még jó, hogy rengeteg a dolog. A lényeg, hogy új cuccok várhatóak, szóval szeretném felvázolni gyorsan, hogy mire is számíthatsz, ha egész hétvégén a Hatosfalon lógsz. Áttekintő, programtervező poszt lesz ez most, új szereplők bemutatásával, új rovatok beiktatásával.

Hétfőtől ez az a kérdés, amit mindenkitől meg fogok kérdezni, aki szembe jön. Az ember bele sem mer gondolni, mekkora utat járt be ez a csapat addig, míg eljutott idáig. Mármint nem az elődöntőbe, mert az megvolt már jó néhányszor, sőt, ugyebár egy döntő is beesett. Hanem az, hogy a szurkolók, a média és az eladhatóság miatt létrehozott esemény egyik központi szereplője legyen egy dunántúli kisváros csapata. Na, az a nagy dolog.

Írjunk, írjunk, hogy legyen posztunk, igaz? Ez már KÖLN hete, nincs lazsa.

A felvezetés részeként jövünk a csapatbemutatós posztokkal, no nem mintha itt már akárkit is be kéne mutatni a világnak, de hát muszáj indulásig lefoglalnunk magunkat.

Készülünk a hétvégére még rengeteg más dologgal is, lesz különböző Kölnbe utazásokat dokumentáló poszt, bár az lehet csak fészbúkon, lesznek helyszínről hangulatvideók, csomó minden tényleg, de most kezdjük az elején: nézzük, idén mit is tud ez a Barcelona?

Ezekkel a nemzetközi porondon behúzott magyar kupagyőzelmekkel egyszerűen repül az idő, nem? Ugye? Hogy itt lett ez a hét, nahát, de jó. A jegymizéria szokás szerint zajlott annyi különbséggel, hogy most jót úgysem tudott olna kitalálni senki, mert 500 jegyet igazságosan elosztani nem lehet ezrek között, így azok jártak jobban, akik időben elkezdték szervezni a kölni túrát a klubtól függetlenül.

Továbbra is a Szegedről szól minden a hatosfalon, és ez még valószínűleg egy két napig így is lesz, hiszen van min örömködni. A tegnapi beszámolóm után, most jöjjön egy ízig-vérig Pick drukker élménybeszámolója. Töcök tied a szó:

Az esélytelenek nyugalmával, szinte végig csúcskézilabdát bemutatva, a Pick Szeged csapata megnyerte az EHF Kupát. Szívvel, lélekkel, erővel, technikával, taktikával, úgy mindennel, amivel csak meccset lehet nyerni. Nehéz szavakat találni, még én se dolgoztam fel mi történt, de valamit megpróbálok kipréselni magamból.

A tegnapi második meccs annyira senkit nem ihletett meg, egy volt benne a lényeg, hogy ma jön a Montpellier az EHF elnevezésű kupa döntőjében. Ízlelgetem, nézegetem, annyira szép ez így leírva, hogy hihetetlen. Még ha tényleg hittünk is benne, a megvalósulása mindig gyönyörű egy szép reménynek. Töcök is elégedett, tolt is egy posztot este, Imi pedig a Pickfunoktól küldött képeket, amit itt is köszönünk, természetesen! Hajtás utántól előbbi gondolatai jönnek!

Ilyen egy harapós róka. Na ilyen nem volt ma Berlinben. Volt viszont harapós Pick, koncentrálva, védekezve, kapusteljesítménnyel, átlövőteljesítménnyel, formaidőzítéssel, és egy valahol csalódást okozó német kupagyőztessel. De ezt mi pont leszarjuk, emiatt aggódjanak a németek. Hajtás után hurrá.

Mára már erősen ráhangolódtunk a Pick Szeged EHF Final Fourjára, ehhez jött is poszt Töcökől, innentől őt olvassátok! Minden helyszíni cuccot szívesen fogadunk amúgy vagy a fészbúkon vagy a hatosfalKUKACgmail.com-ra. Köszi!

EHF-kupa Final Four lesz a hétvégén Berlinben, de mintha valami hiányozna. Hiányzik a hangulat, a bizsergés, aminek végig kellene futni a hátamon és minden egyes idegszálamon. Megfejtésre vár ez, valamint az is, hogy a Pick Szeged milyen formában utazik Berlinbe. A poszt végére már derengeni fog valami.

Mindenkitől elnézést, akit velünk együtt meglehetősen bosszant a jelenlegi, fapados kinézetünk, de nyugi, van mással is baj. Azért a malmok őrölnek a háttérben, csak lassan. Ha mindenki úgy akarja, holnap már szebbek leszünk sokkal. De most nem ezért gyűltünk itt össze.

Hanem mert az egyik, magyar kézilabdabarátokat is érintő férfi FF, az EHF kupájé annyira belátható időn belül van, hogy a következő posztban szereplő szegedi szurkolók már meg is érkeztek a városba. De még előtte voltak olyan kedvesek és válaszoltak néhány kérdésünkre. Miközben Berlin már nagyon callingolta őket, Imi (Pickfunok) és Dowan a színüknek megfelelően még kicsit írt arról, hogy ki mivel megy, mit vár, milyen hangulat lesz, ilyenek. Hajtás után Szegedről szóló hétvége ON a Hatosfalon.

Ugyan a mai nap a női bajnoki döntő lázában jegyében telt, tegnap lezárult a bronzpárharc is. A meccsről magáról nem is írnánk, de meg kell említenünk, hogy az érdiek micsoda fantasztikus eredményt értek el, az edzőfejedelem a kispadon ismét megmutatta, hogy mennyire érti a szakmáját, és őszintén hisszük, hogy ez óriási eredmény, órisái előrelépés. Ki van hozva a maximum a keretből, az edző elégedett lehet.

Tessék? Hogy hülyék vagyunk? Dehogy! Hajtás után nyilatkozat.

....nagyon sok van. Olyan mint a Fotex Veszprém, az csak egy van.

Izzik a csarnok, itt a magyar BAJNOK! Bocs, de csak ilyenek jutnak most eszembe...

Konstatálhatjuk tehát, hogy az Idei Nagy Szegedi Tsoda elmaradt, otthon is csak egy félidőt bírt a Szeged az ezennel bajnokságot nyert MKB-MVM Veszprém ellen. Szép volt fiúk, szép volt fiúk!

Próbálom magam felhúzni egyáltalán érdeklődőre, de annak ellenére, hogy nagyon bajnoki döntő van, nekem nem sikerül, de tényleg. Aztán ilyenkor szokott becsapni a ménkű, de most ezt sem nagyon hiszem. Valahogyan ebben most nincs benne.

Ha mégis, az az Idei Nagy Szegedi Tsoda lenne.

Igen, azt hiszem, a címben benne van a bajnoki döntő első meccsének legfontosabb megállípítása, legalábbis a Léderer-féle alternatív valóság alapján mindenképp. Emellett persze milliószor tolta a pofánkba a Sportklub RTL Klub, hogy Egyetlen Csapat A Világon, Amely Legyőzte A BL-Győztest Ebben A Szezonban, Sőt Még Az Egyetlen Is, Amelyik Legyőzte A BL-Ezüstérmest Is, de a fogadkozásokon, szeptember elseje unalomig ismétlésén kívül semmit nem láttunk abból, hogy ez a fenti megállapítás vajon miért is lenne fontos. Hajtás után megnézzük, milyen az, ha nem alternatív valóságból, hanem a valós valóságból szemléljük a dolgokat.

Vagy még nem? Majd csak jövőre? Vagy hogy is van ez, kedves szögedi illetékesek, mi lesz ezzel az lassan három évvel ezelőtti ígérettel? Hogy majd Csányi hátterével, meg minden? Vagy most még nem ér ilyet kérdezni? Na mindegy, tényleg nem most van itt a számadás ideje, még ha már számolom is addig a perceket.

Amikor azon a csodálatos szombaton bejutottunk a Final Fourba nem volt nálam boldogabb ember ezen a planétán. Mostanra már biztos van. Sok is. Ahogyan az várható volt, elkezdődött a jegymizéria. Erről majd bővebben később, most lassan bajnoki döntő van. Ugye milyen fura, ahogy így szerda és vasárnap este majdnem hogy csak elsikkad? Na mindegy.

Próbálkoztunk a látottaknak megfelelő szintű méltatással, de elég kis esélyünk volt. Nem volt kétséges, hogy a Győr a jobb, hogy itt ma csak az ETO nyerhet.

Így hát összefüggő magasröptűségek helyett elégedjünk meg agytekervényeink (és levelezőlistánk) elsőre tán kaotikusnak tűnő, kissé sör-és fröccsszagú vázlatpontjaival:

Új húsunk, nyútomi írása, akinek meggyűlt a baja az adminjogokkal. Találó az admin név, mert semmiképp sem admax. Fogadjátok sok szeretettel írását és a bátrak pénzmaggal az ETO végső sikerét!

Mit csinál az a hatosfalas blogger aki nem jutott el az efnégyre? Otthon ül és abban a megtiszteltetésben részesül, hogy írhat az elődöntőről! A királyin kezdtem el nézni, de az ország anyacsatornája jószokásához híven nyugdíjas stílusban, hosszú, unalmas, már-már véget nem érő stúdióbeszélgetéssel indított amit még az én mimózalelkem sem bírt befogadni, pedig elvből azon szurkolók miatt, akiknek nincs Digijük, a királyi1-gyel próbálkoztam, de sorry, nem bírtam öt percnél tovább így átkapcsoltam Digiékhez...

Kicsit magáról az eseményről: azt hiszem, hogy a szervezés igen jóra sikeredett, hiába keverték le a közönség zaját, a hangulat átjött, még így is libabőröztem, ahogy tv-ből láttam azt, hogy közel tízezer ember néz egy női kézilabda mérkőzést élőben a helyszínen, főleg így ugye, hogy történelem íródik. Én spec féltem ugyan, hogy komoly gondot fog okozni a Mütyürland FCM (lánykori nevén Ikast), de a formaidőzítés az F4 első felvonására (vagy főpróbájára?) igen jól sikerült. A (szezonban) kicsit döcögő támadás jól ment, a védekezés szép volt (most Stine Jörgensen góljai felett hunyjuk be a szemünket, bár azt hiszem tarthatna kiselőadást arról, hogy hogyan kell világklasszis védőket szétszopatni középkezdésből). Ahogy Kilgore Trout kolléga mondta, 50 percig kell jól játszania a Győrnek és akkor nincs baj. Ezt Görbiczék szigorúan be is tartották, volt ugyan hullámvölgy, de ahogy beleestek, olyan gyorsasággal ki is másztak belőle. A két román bíró megpróbálta a dánokat meccsben tartani, de hát nem volt mit tenni, egy (Bognár-Bódit kivéve) BL-győztesekkel felálló címvédő csapatot ilyen könnyen nem lehet ám elintézni.

Bulatovics és Amorim bombái mellett nem lehet szó nélkül hagyni Misikét sem. Azt a Misikét aki már tavaly is olyan hidegvérrel vágta be a sorsdöntő büntetőt a Valceának, hogy arra szavakat még most sem tudok találni, de a mai teljesítményére sem. Vagyis, de: zseniális! A második félidőben akkorát dobbantott, hogy azt hiszem mindenki tudatába belevésődött a neve örökre, az, hogy zsinórban ugyanazt pofátlanul meg merte lépni, és ráadásul ennyiszer Englert ellen, mellé még palira vette Line Jörgensent is, már-már parádés volt. Jörgensen ugyan lehet, hogy a szezonban az egyik legjobb jobblökő volt és védekezni is tud, de lábbal úgy verte meg Misikénk ahogy nem szégyellte, és mi ezért meg is simogatjuk a buksiját.

Egy szó, mint száz, nagyon jó kis elődöntő volt, egy vérprofi címvédő és egy szimpatikus dán (ja amúgy mondtam már, hogyha dán kézilabda akkor nekem csak az Ikast?) csapat csatája volt és Grootéknak drukkolunk holnap a bronzérem megszerzéséhez!

A balkáni összeröffenésről pedig: nem is tudom mit lehetne mondani. Igazi krimi volt a pályán. Megmondom őszintén én előzetesen Podgoricát akartam a döntőbe, hogy édes bosszút álljunk Knezsevics tette miatt, de az a dráma ami a pályán volt a végjátékban, már inkább a Szkopje felé billentette a mérleg nyelvét. Lehet elkéne gondolkodni a szkopjei immigration teamnek arról, hogy hiába vesznek meg kilóra jól védekező játékosokat, támadásban 0, azaz nulla(!) darab átlövővel még mindig nem lehet BL-t nyerni, főleg nem Kasztratoviccsal az élen, akinek láthatóan fogalma nem volt arról, hogy mit is kellett volna lépnie, a hosszabbításért meg tartozik fejenként egy láda sörrel a játékosainak...

Zárásként pedig a holnapról; ugyan a bajuszos lányok jutottak a döntőbe, és van miért aggódni mert a két norge hölgyemény bicskanyitogatóan elnéző volt a hentesekkel, de támadásban nem volt valami félelmetes ez a csürhe csapat. A kérdés csak az, hogy ezt a brutalitást amiért jobb helyeken már előzetesben szoktak ülni, a két Bonaventura megakadályozza-e, ha igen, akkor nem is kérdés ki lesz 2014-ben a világ legjobb csapata, ha nem... Hát akkor is nyerjen a Győr!

Eljött hát a várva várt hétvége, a Büszkék Leszünk döntőjének hétvégéje, elődöntővel a szombat és döntővel vélhetően a vasárnap. Budapestenrendezikasportágelső...úgyistudjátok.

Győr-Midtjylland, Vardar-Budu, ennyi a lényeg, a többi a rizsa. Na, a rizsa jön most. Röviden nyaljuk át, hogyan is jutottunk ide, kik jutottak ide (és kik nem), mit várjunk, meg ilyenek. Lapozni tessék!

Nem, nem az eszünk ment el, de ha egyszer a zindex már sokadszor nevezi döntőnek a Final4-t, mi is ezt tesszük. Tehát a három döntő következik, plusz a bronzmeccs, ami nem tudjuk, hogy ebben a terminológiában milyen nevet kapott a keresztségben, de lényeg a lényeg, jön a szombat, aztán a vasárnap, és reméljük, hogy nem közvetlenül ebéd után nézhetjük a számunkra fontosabb meccset. Fél blog a helyszínen, másik fél a tévé stream előtt. Hajtás után kiderül, mire számítunk.