Hálátlan feladat az elődöntős ellenfél elemzése. Ahogy az ember jobban beleássa magát, egyik pillanatról a másikra azon kapja magát, hogy bizony ez nem lesz könnyű. Viszont előnye is van, hiszen ha már én meglátom a gyengeségeket, akkor vajon mit tehet egy profi edzői team. Sőt, a végére rádöbbenek, hogy ez akár most még meg is lehet, és a pulzusom felmegy az egekbe az izgalomtól. Szóval erősségekkel, gyengeségekkel, nyugdíjas tapsikolókkal, jöjjön a THW Kiel!
Út a döntőig. Az EHF idén is kedveskedett rövid kis videókkal, amikben szépen bemutatja, hogyan is jutott el idáig egy-egy csapat. Hát, az északi kollegáknak nem igazán kellett megszenvedniük, igaz a csoportelsőségüket elsősorban a Kielcének köszönhették. A lengyel bajnok ugyanis két meccsen is megfogta a Kielt, igaz idegenben csak döntetlenre futotta az erejükből. A csoportot végül a folyamatos lengyel bénázásnak köszönhetően behúzták, innen pedig már egyenes út vezetett az F4-ig. A 16 között az ukrán HC Motor Zaporozhye csapatát intézték el egy laza ujjmozdulattal, a 8 között pedig, az egyébként kiváló védekezéséről ismert Metalurg Szkopjét. Utóbbi párharcban idegenben 10 góllal nyertek (!!!), otthon pedig 8 góllal, mind a kettő nagyon nagy különbség. Ezek intő jelek lehetnek, egy percre se szabad ellenük kihagyni, mert kegyetlenül büntetnek. Ezzel pedig át is térünk az erősségekre.
Erősségek. Bizony akad néhány. Kezdjük a lövő sorral: Vujin, Palmarsson, Jicha. Ezek az arcok külön is félelemre adnának okot, hát még így együtt. Esetükben nem áll fent a PSG effektus, hogy a sztárok kiölik egymás képességeit, nagyon tudatosan, csapatként mozognak fent együtt. Vujinról lassan el lehet felejteni, hogy egy pofontól elmegy a kedve, nagyon megerősödött, idén behúzta a bundás gólkirályi címét, és ha nem megy úgy neki, akkor szépen átadja a terepet Jichanak. A cseh cula nekem mindig nagy kedvencem volt, szerintem élmény nézni ahogy játszik, igazi terminátor, elöl és hátul is remekül dolgozik, és igazi csapatjátékos, a Kieliek Nagy Lacija. Palmarsson remekül mozgatja a csapatot, és osztja rendesen a gólpasszokat, és sajnos akkor se jön zavarba, ha lőni kell. A két szélt annyira nem használják ki idén, viszont nem lehet egy pillanatra se szabadon hagyni őket, mert Klein és Sigurdsson azonnal büntet. Viszont idén is sok gólt dobtak a szélsők, mégpedig lerohanásokból. Ugyanis a Kiel idén nagyon jól használja a 3-2-1-es védekezését erre nagyon nagyon figyeljünk majd, aminek eredményeként az ellenfelek rengeteg labdát adnak el, talán többet, mint labdarúgó válogatottunk kincse, Koman Vladimir. Viszont ezen a ponton túl áttérhetünk a gyengeségekre…
Gyengeségek. Az első, hogy bizony ha csődöt mond a védelmük, nem képesek nagyon váltani. A hatos faluk egyáltalán nem stabil, és az idei évben bizony nem egy Omeyer áll mögöttük. És ezzel el is jutottunk a második és legfontosabb gyenge ponthoz. Sjöstrand, Palicka. Egyik se világklasszis, igaz mindkettő képes jó teljesítményre, viszont eddig nem tudtak villogni olyan csapatok ellen, akik igazi nehéztüzérekkel rendelkeztek, márpedig a Veszprémnél ez idén megvan, és Sulic is oda fog verni nekik párszor. A harmadik gyenge pont a beálló. Toft Hansen nem fut annyira rossz idényt, de még ő sem kiemelkedő, és többnyire csak védekezik szerencsére. Wieneck viszont messze van attól, hogy félni kelljen tőle, és sokat van fent támadásban, ami bizony jó jel nekünk, hiszen ki lehet lépni a lövőkre, ugyanis nála erős hajlam mutatkozik arra, hogy a kapusba dobálja a labdákat. A negyedik pedig, a padjuk rövidsége. Szélen megvannak a cserék, a lövő sornál viszont ez hiányos, igaz az első meccsen arra nem lehet számítani, hogy elfáradnának.
És akkor még néhány érdekesség. Finoman szólva is érdekes körülmények között idén is behúzták a bajnoki címet (itt Németországban is eléggé nagy viszhangja van az utolsó fordulónak, sokan kiáltanak bundát). Ez viszont ezúttal nekünk kedvez, pedig az ember azt gondolná, hogy egy 14 gólos, rohanós győzelem után nagy lendületet kaptak. Viszont megtévesztő volt biza az a meccs, és szerintem őket is elvakítja. Ugyanis a Füchse átlövői pontosan annyi veszélyt jelentettek a kapura, mint jómagam, pedig egy percet nem játszottam. A rókák bizony széttett lábakkal mentek be nyugdíjas otthonba, és várták, hogy amolyan hardcore módon megalázzák őket. Nos, ha az ellenfél játékosai elhiszik ezek után, hogy ők bizony hatalmas királyok, akkor eséllyel megvan a mi győzelmünk. Viszont van egy félelmem a tavalyi év után: a játékvezetés. De ebbe most inkább nem megyek bele, nem lesz para pont.
Ezek alapján látható, hogy biza idén se gyenge csapat a THW, viszont jóval harmatosabb, mint tavaly. Így én azt mondom, nem véletlen a KP harmadik helye, mutassuk meg nekik idén, és kenjük el a szájukat.
Hajrá Veszprém!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.