Hatosfal

Mára már erősen ráhangolódtunk a Pick Szeged EHF Final Fourjára, ehhez jött is poszt Töcökől, innentől őt olvassátok! Minden helyszíni cuccot szívesen fogadunk amúgy vagy a fészbúkon vagy a hatosfalKUKACgmail.com-ra. Köszi!

EHF-kupa Final Four lesz a hétvégén Berlinben, de mintha valami hiányozna. Hiányzik a hangulat, a bizsergés, aminek végig kellene futni a hátamon és minden egyes idegszálamon. Megfejtésre vár ez, valamint az is, hogy a Pick Szeged milyen formában utazik Berlinbe. A poszt végére már derengeni fog valami. 

Az év utolsó két mérkőzése következik és mégsem tudjuk pontosan, hová jutottunk, hol tartunk. Pastor bizonyosan kiváló edző, de hogy nem találta meg a csapatát a szezon végére sem, az holtbiztos. Az a filozófia amiről beszél, nem jelenik meg a játékban. Egyébként pedig a hideg kiráz attól, hogy filozófiáról regélünk a kézilabdában: erre ragyogó hely az egyetem bölcsész kara, ott lehet merengeni az elméletekről valami fakultáción. Úgyhogy abban maradtam magammal, hogy a filozófia szót a kézilabda vonatkozásában többé le nem írom.

A Pick Szeged az év második felében - pontosan akkor, amikor a legfontosabb mérkőzései következtek - egymás után sorban váratlan zakókba szaladt bele. Elég csak a Nantes, Sporting és a Csurgó ellenit említeni. A Veszprém elleni idegenbeli kiütésekről nem is beszélve, ráadásul a bakonyiakkal itthon sem bírtunk. A vereségek okait majd elemzi a mester. Én, mint mezei szurkoló, csak azt látom, hogy nagyon elegánsan játszunk, de az nonszensz, hogy három kiállítással hozunk le egy rangadót, amiben páros kiállítás is van. A félreértések elkerülése végett: nem vágyom pankrációra és 20 perces létszámhátrányra, de a játék szerves része a testi kontaktus, ezért bizony rohadtul fel kellene keményíteni a védekezésünket, ha tekintélyt szeretnénk. Nem beszélve arról az adrenalin löketről, amit ezek a harcok okoznak. Amikor Blazevic-, Feci-, Zubai, Vranjes-keménységű védőink vannak, akkor remélem, hogy rámegyünk a rókaprémre, már csak hogy a Füchse játékosai érezzék a törődést.

Ha ezzel megvagyunk, és Roli is kiválóan tudja hozni a 30% fölöttit, akkor már csak a támadásainkat kell levajazni. Na, itt van egy kis bibi. A földön nincs olyan „balonmano”-gárda (ja, már csak így, spanyolosan), aki nem áll be ellenünk egy durva hatos falra. Ha pedig így lesz, márpedig így lesz, akkor szegény Niko kezdheti a rohanással bontani a falat. Szerencsére Pastor mester az utolsó három meccsre felfedezett valamit, ami reménnyel tölt el. Rájött, hogy Ancsin védekezésben és támadásban is használható, ráadásul kintről egyedül ő lehet veszélyes. S bár elismerésem Zsolti játékának, de ő akkor jöhet, ha kinyitja a zártat a Berlin. Gabi Veszprém elleni játéka biztató volt, remélem megkapja a lehetőséget a mistertől. A másik oldalon is az a jobb verzió, amikor Feci kezd támadás-védekezésben, egyrészt az elején még tiszta a fej, és Feci lendülete és ereje segíthet, másrészt Prce is hatékonyabb, ha tudja, hogy csak 20 perce van. Az átlövőinkkel nincs baj, ha hozzák, amit tudnak.

A szélsőktől viszont több kell. Az egy szomorú egybeesés, hogy bal szélre van figuránk, de nem nagyon lőjük be, jobbra pedig van jó szélsőnk, de valahogy oda soha nem jön ki a végkifejlet. Valamin változtatni kell ez ügyben, mert mindenkire szükség van, ha nyerni szeretnénk. Az indításokat sajnos eleve elbuktuk, mert Roli nem indít, Tatai pedig nem lesz a kapuban. Sajnos a körülötte kialakult helyzet, ez a minimum is homályos, szerződés lejárta előtti szakítás (vagy mégsem vagy ki tudja), igencsak padlóra tette - na de ezzel most (még) nem foglalkozunk.

Amit még nem lehet elkövetni: egy rakat technikai hibát, mert ha a Sportinggal az volt a gond, hogy lerohantak, akkor az a rohanás egy könnyed délutáni séta volt ahhoz képest, amit a rókák fognak művelni ellenünk a saját arénájukban. Aztán még ott van a vezér kérdése a pályán. Ebben a sportágban akár tetszik, akár nem, de kell ilyen. Egy alfahím, aki, ha baj van, mindenkit megrángat, és ő maga is hozzáteszi a nem vártat, vagy az utolsó energiát. Nos, valami itt is hiányzik. Ebben a csapatban Feci és Zubai is alkalmas erre, remélem a székelyek fia és a kőkemény beálló is vért fog inni a meccs előtt, mert nekik tudniuk kell: ha már eljutottunk Berlinbe, akkor hagyjunk nyomot a nemzetközi kézilabdában.

Ebben a final fourban nincs világsztár csapat. Nincs a Veszprémhez tudásban közelítő gárda sem. Persze nagyon kell hinni ebben a győzelemben, ott ahol csak a Berlin veszíthet. A Balatonfüred például pont most bizonyította, hogy idegenben is lehet győzni egy jobb csapat ellen. A Pick Szegedben minden évben benne van a bravúr, de ebben az évben még nem sikerült kihozni magunkból. Tehát eljött az idő!

Ha a szegedi csapat és a játékosok, valamint Pastor is át tud lépni a saját árnyékán, akkor döntőt játszik a Pick Szeged vasárnap. Ha nem teszünk hozzá pluszt, akkor csak résztvevők leszünk. Itt az idő megbocsátani mindenkinek mindent és elkezdeni hinni. Én is ezt teszem. Remélem Mezei Richárd és Szűcs Ernő bemegy majd az öltözőbe és erőt ad a srácoknak, remélem a szurkolók minden ellentétet és vitát félretéve a vezetőkkel, játékosokkal, edzővel együtt, haza akarják hozni azt a serleget a németektől.

Nem akarom, hogy szépen haljunk meg, inkább csúnyán, szenvedve vagy verekedve, ha kell - de győzzük le a rókahordát! Jelentem, posztírás közben megjött a bizsergés! A véreinknek jó utat, az itthon maradóknak fergeteges szurkolást otthon vagy egy vendéglátóhelyen. Kellő alázattal, de kőkeményen, vagy csak hanyagul és lazán, de hozzuk össze ezt a nagyon fontos győzelmet!

HAJRÁ PICK SZEGED!