Hatosfal

Ilyen egy harapós róka. Na ilyen nem volt ma Berlinben. Volt viszont harapós Pick, koncentrálva, védekezve, kapusteljesítménnyel, átlövőteljesítménnyel, formaidőzítéssel, és egy valahol csalódást okozó német kupagyőztessel. De ezt mi pont leszarjuk, emiatt aggódjanak a németek. Hajtás után hurrá.

Nagyjából mindenki abban bízott - már legalábbis Magyarországon, ugye -, hogy a hazai pálya előnyét semmilyen szinten nem fogja érezni a Füchse. A szurkolástól tartottunk kevésbé, az, ami a németeknél ennek a fogalomnak a tartalommal megtöltése, az egyenesen egy vicc, annak a papírbiszbasznak a csapkodása, ebben ki is merül. Sokkal többet lehetett hallani a Pick Szeged-kórust, mint bármi más hazait. Tartottunk még talán ugye kicsit a játékvezetéstől, mert hát milyen lesz már, ha nem lesz német pályán német a döntőben, de a két norvég alapvetően nem fújt sehova. Igaz, nekem főleg az első félidőben égnek állt a hajam sokszor, hogy mennyire idióta kicsinyességgel fújnak le minden szart, de ezt mintha a második félidőre levetkőzték volna. Itt sem volt tehát hazai pálya, vagyis minden adott volt ahhoz, amihez.

Márpedig volt mihez. Még annyira el vagyunk képedve, hogy nem nagyon jut eszünkbe sok okosság. Igazából nagyon nehéz írni a szegediek játékáról, mert ahogy _benito azt a stúdióban el is mondta a meccs után, ezzel a játékkal bizony még a másik F4-ben sem lettek volna esélytelenek. Mindezt úgy, hogy a játék egyetlen elemében nyújtottak tragikusat, a visszafutásban, rengeteg kontra- és rendezetlen fal elleni gól lett ennek az eredménye, de más rosszat ha megdöglenék, se tudnék mondani. Ennyi volt a németek játéka, nem több, és a hatosfal listáján is, meccsnézés közben otthon is elhangzottak olyan hívószavak, mint Larvik, női norvég válogatott, tempohandball - azt hiszem, mindenki érti, mire gondolunk.

Mondjunk inkább jókat, mert azt bizony lehet. Itt van mindjárt Roló, aki ismét úgy döntött, hogy elhelyezi a kapu előtt saját névrokonát. Végig jó 40% körül fogott (a túloldalon az első félidőben sikerült a Heinevetter-Štochl párosnak 13-at összekalapoznia, kétszer sikerült labdával találkozniuk, előbbi pl. súlyos 10-et ért el), amiben ugye benne van az is, hogy a szegedieknél volt működő védekezés, míg a berlinieknél nem nagyon.

Igen, ez rögtön a második fontos tényező. Embertelen jól mozgott a szegedi fal, és még a második félidő elején is, amikor majd 10 percre leült a támadójáték, a "hazaiak" mindössze két gólt tudtak összekaparni, azt is indulásból. Pastor valamit nagyon összerakott, és... de rá még visszatérünk.

Aztán rögtön tovább nézegetve a neveket, hihetlen volt látni, hogy az évek óta nagyjából semmit nem mutató Ilyés mekkora gólokat lő, valamint Balogh élete szezonját futja továbbra is. Nem tudom, mire számított az ellen, de az, hogy ennyire szabadon hagyták a kékeket 8-9 méterről lődözni, olyan volt, mintha a rókák kivették volna a vadász kezéből a puskát, és faszán lődözték volna saját lábukat. Oké, szélről nem lőtt sokat a Pick, de minek is tette volna, ha ment az bentről. A beállót is meg tudták játszani, az irányítók is meg-megvillantak, Larholm a heteseknél volt szokása szerint ismét rohadt magabiztos, és ennyi elég is volt.

Szóval nagyjából tökéletes meccset játszott a magyar ezüstérmes, persze, tökéletes nincs, de ennél sokkal jobban nem is nagyon lehet vagy kell játszani. Az eredmény nem mutatja, hogy igazából végig magabiztosan játszva és uralva a meccset jutott döntőbe a Pick, és készülhet a holnapi döntőre. Tök mindegy, melyik csapat jön, a szegedieknek van néhány óra előnye, és az a két csapat is remélhetőleg-várhatóan kifingatja egymást.

És akkor akire még visszatérünk: Pastor. Tessék figyelni, mit írunk. Összerakott, tudatos védekezés. Az ellenfél taktikájának tökéletes feltérképezése, és arra megfelelő ellentaktika kidolgozása. Támadójáték változatossága, meglepő húzások, amik eddig nem voltak. Valamint formaidőzítés, pont a szezon legfontosabb meccsén a szezon legjobb játéka, még ha korábban be is csúszott egy váratlan idegenbeli bajnoki vereség.

E heti feladványunk: egész biztos, hogy ezt Pastorról írtuk? Nem lehet, hogy egész véletlenül Ambros Martínról? Vagy lehet, hogy ez Carlos Ortega?

Ugye megvan, hogy három F4-es csapatunkból mindháromnak spanyol az edzője?

Nem lehet, hogy lassan el kellene kezdeni a magyar szakmának tanulni tőlük valamit? Vagy puszta véletlen, hogy a győri lányok két BL-t nyernek egy spanyol edzővel úgy, hogy elveszítettek előtte négy EHF-kupadöntőt, egy KEK-döntőt és két BL-döntőt? Puszta véletlen, hogy a veszprémiek spanyol edzővel jutnak el először a F4-ba, és korábban is külföldi edzővel döntőztek? Vajon az is véletlen, hogy a szegediek történetük során először játszanak nemzetközi kupa döntőjében, szintén spanyol edzővel?

Óriási gratulációnk, és mi nem kicsit szerkesztőségileg azt gondoljuk: az idei magyar F4-mérleg holnap estére 2/2 lesz.