Mostantól nincs seggvakarásra való időnk, ezek a hétköznapok úgy fognak elhúzni fölöttünk, mint egy sinkanszen, szóval jobb is, ha nekiállunk felvezetni a hétvégét. Igyekszünk megadni a módját, úgyhogy várható négy csapatbemutató, és poszt a párosítások tükrében is. Ami sok. Reméljük tényleg lesz rá időnk és módunk, de majd meglátjuk.
Kezdjük talán a Kielcével.
Igen, holnap ráfordulunk arra a hétre, aminek a végén bizony már Köln van. Tehát egy héten belül visszavonhatatlanul beárazzuk az idei szezonunkat.
Várjátok már? Mi is.
Olyan volt ez a hétvége, mint a tejcsokiba mártott kávészem: amíg csak nyalogattuk, édes volt, csak aztán bele is haraptunk. És nemcsak a csapat teljesítménye miatt érezzük azt a némi édessel kevert de összességében keserű ízt. Fantasztikus volt, hogy végre ott voltunk, hálásak vagyunk érte csapatnak, klubvezetésnek, de maradt bennünk néhány kérdés, amire nem kaptunk választ, néhány tüske, ami jövőre is fájni fog. És most nem a meccsekről beszélek, hanem az eseményről, az európai csúcskézilabda legfontosabb eseményéről, a Final4-ról. Zsinórban negyedik éve van szerencsém kinn lenni, és eddig mindig kizárólag jókat tudtam mondani a Final4-ról, mint rendezvényről. Minden évben változott pár apróság, idén sem volt ez máshogy.
Viszont most először éreztem azt, hogy a változások olyan irányba mutatnak, amerre én nem szeretnék menni.
Hajtás után szigorúan sportszakma-mentes rendezvénykritika.
Hálátlan feladat az elődöntős ellenfél elemzése. Ahogy az ember jobban beleássa magát, egyik pillanatról a másikra azon kapja magát, hogy bizony ez nem lesz könnyű. Viszont előnye is van, hiszen ha már én meglátom a gyengeségeket, akkor vajon mit tehet egy profi edzői team. Sőt, a végére rádöbbenek, hogy ez akár most még meg is lehet, és a pulzusom felmegy az egekbe az izgalomtól. Szóval erősségekkel, gyengeségekkel, nyugdíjas tapsikolókkal, jöjjön a THW Kiel!
Hétfőtől ez az a kérdés, amit mindenkitől meg fogok kérdezni, aki szembe jön. Az ember bele sem mer gondolni, mekkora utat járt be ez a csapat addig, míg eljutott idáig. Mármint nem az elődöntőbe, mert az megvolt már jó néhányszor, sőt, ugyebár egy döntő is beesett. Hanem az, hogy a szurkolók, a média és az eladhatóság miatt létrehozott esemény egyik központi szereplője legyen egy dunántúli kisváros csapata. Na, az a nagy dolog.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.