AJÁNLÓ
 
12:46
2014. 05. 15.
Mivel tegnap a meccsen nem nagyon volt kedvem írni (vagyis semennyire), aztán a meccsek után...
A bejegyzés folyatódik
 
12:46
2014. 05. 15.
Mármint Budapestre, ugye. Egy rakat tök fölösleges és érdektelen meccs után elérkeztünk...
A bejegyzés folyatódik
 
12:46
2014. 05. 15.
59. perc, passzív, győri támadás. Beálló elzár, Planétánál a labda, kb. 8 méterre a kaputól....
A bejegyzés folyatódik
 
12:46
2014. 05. 15.
Mármint a hazai pályától a BL-csoportmeccsekre. Persze lesz még egy negyeddöntő, de az már...
A bejegyzés folyatódik
 
12:46
2014. 05. 15.
Történelmi KP-hez érkeztünk, Ambros Martín bő 2,5 éves győri ténykedése alatt először...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

2×3

0 Komment

Ugyan a mai nap a női bajnoki döntő lázában jegyében telt, tegnap lezárult a bronzpárharc is. A meccsről magáról nem is írnánk, de meg kell említenünk, hogy az érdiek micsoda fantasztikus eredményt értek el, az edzőfejedelem a kispadon ismét megmutatta, hogy mennyire érti a szakmáját, és őszintén hisszük, hogy ez óriási eredmény, órisái előrelépés. Ki van hozva a maximum a keretből, az edző elégedett lehet.

Tessék? Hogy hülyék vagyunk? Dehogy! Hajtás után nyilatkozat.

"Hatalmas győzelmet értünk el a kiélezett párharcban. Nekünk jelentős előrelépés, hogy két mérkőzésen meg tudtuk szerezni a bronzérmet. Gratulálok a lányoknak és mindenkinek, aki a klubban dolgozik, azoknak, akik rengeteget hozzátettek a sikerhez, partnereinknek, a városnak, és mindenekelőtt a szurkolóinknak is köszönet ezért." Igen, ez Szabó Edina véleménye, és ugyan azt hittük, hogy nem lehet már minket semmivel meglepni az után, hogy a múlt héten a siófoki csapatot a kupabronz miatt sikercsapatnak kiáltották ki (a bajnoki 8. hely végül is tekinthető sikernek azzal a kerettel, ugye), de sikerült mégis. Pupillatágulásunk okát kilgore kolléga frappánsan így összegezte:

A sikeres ÉErrDö sikerkovács edzője, aki
- a bajnokság 2-3. legerősebb keretével dolgozhat és
- ehhez képest nem a Fradi ellen vitézkedett idén,
- hanem úgy harmadik idén, hogy nem nyert meccset felsőházas ellen;
- büszke arra, hogy két hetespárbajjal sikerült harmadiknak lennie csapatával;
- ahelyett hogy már az alapszakasz után lemondott volna, jelezve, hogy gyakorlatilag nem lehet meg a bajnokság második helye;
- és ráadásul olyan csapatot nem bírt megverni idén négyből egyszer sem, ahol egy nyugdíjas és két már bőven lefelé szálló magyar válogatott mellett 18 éves lánykák rohangálnak [akik összesen dobtak négy gólt együttesen];

- s mindezek után lenyilatkozza, hogy büszke.

Ennyit erről, ha ő büszke, hát legyen az, ő a szakember, a kézilabda Rafa Beníteze, aki egyszer véletlenül nyert valamit, azóta abból él - csak Benítez azóta már nyert még valamit véletlenül, ő meg nem. Mi viszont ezt nem értjük, egy ilyen szezon után az lenne a minimum, hogy szépen hazakullog, és otthon csendben szégyelli magát. Sokszor mondtuk már, az érdi keret jóval többre hivatott, mint hogy büszkén nyerjenek egy bronzérmet, pláne úgy, hogy komoly csapat ellen nem értek el még részsikereket sem (a "megnyert félidő az ETO ellen" maradjon csak Léderer privilégiuma, mert olyan az Érdnek is volt), a buxtehudeiek elleni kiesést meg egyenesen megmagyarázhatlanul siralmasnak tartjuk.

Na de foglalkozzunk egy picit a bajnoki döntő második meccsével is. Szinte már szokásossá váló első tíz perc, 8:2-es győri előny, érdekes volt látni, hogy Kovacsics a Kovacsicz-Zácsik páros mellett azt csinál, amit akar, és ez az egész meccsen így volt. Nem is értettem, hogy hogyan jött ez az ötlet, hogy majd ők ketten megfogják Misit, aki élete szezonját futja (23 éves sincs, hajaj, lesz még benne pár), és eleinte Zácsik ráadásul csak védekezett, ami finoman szólva sem az erőssége. Aztán itt mintha a győri csapat úgy döntött volna, hogy máris véget ért a szezon, a Fradi szép lassan közelített, elsősorban Pena kiemelkedő játékával. Én mondjuk itt pedig azt nem értem, hogy eddig vajon ő miért a kispadon ült, de hát ki vagyok én, hogy ezt megítéljem a kétszeres KEK-győztes edző helyett.

Léderer persze megint hozta a formáját, a távozó Korsóssal, a harmadik bajnoki címét nyerő Lundével, meg még sok mással, de ezen most lépjünk túl, lassan megszokjuk.

A második félidőben sem sokat javult a játék színvonala, amilyen visszafogott teljesítményt nyújtottak a csapatok, annyira szarul fújt a két szöszi. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért engedik őket még a pálya közelébe: ennyi tévesen befújt belemenést, lépéshibát, nem befújt kiállítást és rosszul befújt hetest egy meccsen régen látni. Tisztázzuk: ide is, oda is. Még egy dolog, amit nem értek, és sajnos ez tendencia az EHF-nél. Ezt is meg kéne szoknunk, de nem tudom. Kár érte.

De hogy ne csak negatívkodjunk és így zárjuk, jöjjenek a pozitívumok. Csapatszinten természetesen nagyon jó látni, hogy egy magyar csapat kétszer egymás után megcsinálja a triplát, amiben nem is akármi van benne, hanem egy BL-cím. Sokkal jobban meg kellene becsülni a magyar sportban ezt az eredményt, nem olyan sok BL-győztes csapatunk van, ha a labdajátékokat nézzük (a pingpongot ne vegyük ide, de ezzel most nem a Statisztika érdemeit akarom kisebbíteni, ugye). A siker kulcsa pedig teljesen egyértelmű: Ambros Martín. A lehető legjobb döntés volt őt Győrbe hozni. Sok jó játékosból csinált egy szinte verhetetlen csapatot, két év alatt mindössze két meccset veszített el, egyiknek nem volt jelentősége, mert továbbjutást ért, a másik pedig egy szezonnyitó volt. Ez brutálisan jó mérleg.

Végül pedig a szezon meglepetése és egyben mea culpája. Nekem első győri korszakában Bódi Berni az egyik kedvenc játékosom volt, tökéletesen védekezett már akkor is, igaz, támadásban nem volt egy kiemelkedő, de megbízható volt. Nagyon sajnáltam, amikor elment, vissza is esett a teljesítménye, ezért nem nagyon értettem, hogy miért ő. Be kell vallanom, ennél nagyobbat nem lehetett volna tévedni. Nyútomival arról beszélgettünk a meccs alatt, hogy vajon ebben a naptári évben Bodesz hibázott-e már lövést, és abban maradtunk, hogy valószínűleg igen, de kb. annyit, ahány gólt kaptunk róla. Hátul tökéletes védőmunka, most nagyon kellene erőltetnem az agyamat, hogy az elmúlt hetekben olyanra emlékezzem, amikor az ellenfél balszélsője megveri, elől pedig annyira precíz, magabiztos befejezések, változatosan, bármit lőve (na jó, cundert még nem láttam tőle). Azt hiszem, kiejelenthető: világklasszis szélső, világklasszis szezonnal. És a legszebb az egészben, hogy Orbisszal sem vagyunk sokkal rosszabbak (mondjuk ezt nem a mai teljesítménye alapján mondom, de hát kinek nincs rossz napja). Szóval amennyire sajnáltam Joka távozását, annyira egyértelműen azt mondom most: az év igazolása volt ez így.

Köszönjük, lányok, előre a 3×3-ért.

comments powered by Disqus

Hatosfal

blogavatar

A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.

Szocmédia