Hatosfal

Hétfőtől ez az a kérdés, amit mindenkitől meg fogok kérdezni, aki szembe jön. Az ember bele sem mer gondolni, mekkora utat járt be ez a csapat addig, míg eljutott idáig. Mármint nem az elődöntőbe, mert az megvolt már jó néhányszor, sőt, ugyebár egy döntő is beesett. Hanem az, hogy a szurkolók, a média és az eladhatóság miatt létrehozott esemény egyik központi szereplője legyen egy dunántúli kisváros csapata. Na, az a nagy dolog.

Ha a felszínen nem is tűnt annak, igazából viharos éven van túl a csapat. Sok minden történt, de most nem kell mással foglalkoznunk, csak azzal, mire lehetünk képesek ott, ahova évek óta vágytunk. Elöljáróban csak annyit: sok mindenre, sőt, akár mindenre is.

Sokszor, sok helyen elmondtuk, leírtuk: ennek a csapatnak már tavaly is ott lett volna a helye a Final4-ban. Egy év késéssel, de megérkezett a Veszprém, és ha letudjuk a kötelező bírózást a tavalyi, Kiel elleni meccse(ke)t illetően, akkor megkapjuk az okát is: egyszerűen azért, mert betömte a keretén tátongó egyetlen komoly lyukat, és vett egy balátlövőt.

Tavaly az volt a baj, hogy jobbra dőlt a csapat támadásban. Csaszi már használhatatlan volt, Chema önmagában kevés, így a kilencesről igazából Nagy Laci jelentette az egyetlen veszélyforrást, hiszen Terza nem ez a szint támadásban, Dzsamalit pedig túl nagy kockázat lett volna játszatni, mert nettó emberhátrány védekezésben. Látta ezt mindenki, és a klub meg is tette, amit megtehetett: Momir Ilics személyében világsztár balkettő érkezett, aki védekezésben is használható. Így idén a Final4 elvárás volt, és bár a győzelem nem az, egyáltalán nincs elérhetetlen távolságban az a kurva ronda zombikar.

Első blikkre tehát most nagyon rendben van a Veszprém, de ezeknek a posztoknak a témája az is, hogy mik a gyengeségek, azaz jelen esetben: mivel és hol fogható a Veszprém. Az MKB hiába tűnik roppant erősnek, ez valójában csak a kezdőre vonatkozik, a keret azonban csak néhány poszton variálható úgy, ahogy az egy contendertől elvárható lenne. Irányítóban és a kapuban megvagyunk, a szélek is rendben vannak, de BL-t nyerni nem itt kell, hanem a belső posztokon. Ott pedig nem állunk nagyon jól, hiszen Nagy Lacinak és Sulicnak gyakorlatilag nincs helyettese, és csak tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy mindketten kulcsszereplők védekezésben is. Tehát nem csak az van, hogy pihenniük kell, és ezért kell egy megbízható helyettes, hanem mondjuk az is, hogy ha a 20. percben megkapják mindketten a második kétpercüket (volt már ilyen!), akkor az öreg törzsfőnök mondásával élve „Hijnye, mindkét vége szaros a botnak!”

Ezen kívül nem megnyugtató, hogy Fazék nem egészséges. Ott lesz Kölnben, beállhat a kapuba is, de mivel elmondása szerint még fájni is fog, ha kézzel véd, biztosan nem lesz 100 százalékos formában. Márpedig ha Mirkónak nem megy, akkor ott el is mehet a döntőnk, vagy az egész kölni túra.

Nagyjából ennyi baja van a Veszprémnek jelenleg, ha ezeket sikerül kiküszöbölni, akkor nagy baj nem lehet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tuti a végső győzelem, csak annyit, hogy nagyon meg senki nem ver, szoros meccseket fogunk játszani a kontinens elitjével. Aztán majd jövőre, egy Nilssonnal, egy Zeitz-cal és egy átlövő/irányítóval (reszket a szám, le sem merem írni, kivel) már nem lesznek ilyen gondok sem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne nyerhetne már idén a Veszprém, bár én őszintén szólva úgy gondolom, a Kielt leverjük, aztán az említett gondok miatt a Barcelonától kikapunk, a Flensburgot viszont megvernénk. Ez a lebonyolítás nem fekszik az olyan csapatoknak, ahol a kiegyensúlyozottság a kezdőcsapat javára sérül, hiszen még a világ legjobbjaitól sem várható el, hogy 24-28 órán belül kétszer vegyék a vállukra a csapatot. Nagyon nagy szükség lesz rá, hogy Dzsamali (orvosi csoda, hogy ott lesz), esetleg Terza néhány támadáson át odategyék magukat, és persze középről is gólok kellenek majd. Reméljük, hogy Ruesga bajnoki döntőt látott formája kitart, és hogy Chemára is jó hatással lesz a versenyhelyzet – ami, lássuk be, eddig nem nagyon volt.

Abban nincs vita, hogy minden a védekezésünkön múlik. Mondjuk a párizsi első félidő pont elég is lenne, ugyanakkor a plocki teljes meccsel mehetnénk a sunyiba. Szerencsére azért inkább előbbi a jellemző, és a szezon végére tökéletesen összeállt az idény alatt a kétségbeejtő és a vállalhatatlan körül mozgó kulcsemberek formája is. Igen, Terzára és Timura gondolok. A PSG ellen már mindkettő úgy játszott, ahogy tud, és ha ők ketten jók, akkor nagy baj nincsen, mert Laci és Sulic rosszabb napjain is hoz egy erős átlagot, ráadásul ne felejtsük el, hogy Momo is bevethető a védelem közepén, ami már csak azért is fegyver lehet, mert Lacinak egyszerűen muszáj lesz pihennie meccs közben. A kapuskérdésre nem is vesztegetnék szót. Kell, nagyon kell, elengedhetetlen. Ennyi.

A Kiel elleni meccset én több okból is nyerhetőnek érzem. Erős csapat, de most több szempontból is gyengébbek szemre, mint az elmúlt években bármikor. A Palicka-Sjöstrand páros egyike sem Omeyer, Toft Hansen rendben van, de Wiencek sokkal többet van bent támadásban, mint indokolt lenne, Vujinkát pedig elég lesz egyszer képen törölni, hogy átmenjen hisztisbe (amúgy arra a bizonyos lángosra alaposan rá is szolgált, de ez legyen az én bajom). Palmarsson és Jicha más szint, rajtuk kell majd nagyon keményen védekezni.

Ezt csak azért emeltem ki, mert ez a meccs számomra (és a nagy képet tekintve) fontosabb, mint az esetleges döntő. Azt jelenti, folyamatos a fejlődés, és ha Németországban le tudunk győzni egy német csapatot a BL-elődöntőben, akkor azt is, hogy az európai respektünk is soha nem látott magasságokban jár. Ezt az álláspontomat egészen a döntő kezdetéig tartani is fogom, de ha ott leszünk, vegyétek nyugodtan semmisnek minden szavamat.