Hatosfal

Közhelyszótárból ugyan nem állok túl jól, de puhlsanyisan, három mondatban: a Final4 KP büszke utolsó helyezettje a kétszeres BL ezüstérmes SG Flensburg-Handewitt. Ljubomir Vranjes igazán sztármentes, ámde pofás és masszív csapatot épített az elmúlt három évben, ami néhány rutinosabb arc mellett alapvetően fiatal, északi tehetségekre épít, de azért, hogy Vranjes délkelet-európai vére is megnyugodjon, a kiegészítő szerepekben találunk néhány szerb-horvát légióst is. És a Flensburg legnagyobb erősítése így a szezon végére az, hogy a Final4-ra minden sérültjük felépült.

Részletesebb bemutatóért kérem, kattintson a ">> a poszt folytatódik" gombra, köszönjük!

Az idei szezonjukra nem vesztegetnénk az értékes karaktereket, elvégre senki sem szeret tulajdonneveket meg számokat olvasgatni. Legyen elég annyi, hogy a csoportjukban az egyetlen ellenfél a HSV volt, de nem ezért lettek másodikak, hanem mert sikerült valami La Rioja ellen ikszelniük idegenben egy amúgy 30 perc alatt agyonnyert meccsen. Az egyenes kiesésben átmentek Balkán szakra, szívták is a vérüket (meg a fogukat) rendesen. Előbb a Celje halt meg szépen ellenük, de nem tanultak belőle, és elszórakozták a hazai odavágót a Vardar ellen, aminek az lett a vége, hogy a Borisz Trajkovszkiban előbb lesimázták, aztán elbukták, de végül valahogy csak visszamásztak. Szóval tartásuk, az van. 

Meg látványos gyenge pontjuk is, méghozzá egy klasszikus kulcsposzton, bal lövőben. Tavasszal Drasko Nenadic, Kaufmann és Ólafur Gustaffson is kiesett sérülés miatt hosszabb-rövidebb időre. Mondjuk Gustaffson támadásban nem tesz hozzá sokat, ellenben Nenadic és főleg Kaufmann húzóember lehet. Utóbbinál persze jó kérdés, hogy a szinte teljes egészében kihagyott szezon végén hogyan fog visszatérni, de főleg, hogy 32 évesen mennyire fogja félteni a szarrá műtött bal térdét. Igen, az ugrólábáról beszélünk.

Pedig Kaufmann igazi nagylövő, a tavalyi Bundás második helyét leginkább a Kaufmann - Glandorf párosnak köszönhette a Flensburg. Mindketten védekeznek is, ha kell (bár Lars abban azért annyira nem erős), ami egy olyan csapatnál, ami a dán/északi iskola szerint játszik, különösen fontos. Az alapjátékuk ennek megfelelően a dinamikus, sok kilépéssel színesített hatosfal, amihez kilóban és magasságában is bőven megvannak. Hármas védőben Vranjes kedvence a Karlsson-Knudsen páros, ebből utóbbi a másik oldalon is jól elvan, a játéka leginkább Sulicéra emlékeztet - magasság és erő tekintetében is hasonlóak. Csak Knudsen a befejezéseknél nem olyan pontos.

A masszív védekezés és a fal mögött a 35 fölött (újra) topformába lendülő Mattias Anderson (és a szintén magabiztos Rasmussen) azért is fontos, mert mindkét oldalra jut egy-egy olyan szélső, akiket a világon bármelyik csapat elfogadna: Anders Eggert és Lasse Svan Hansen. Ők nemcsak gyorsak, de akár posztól is nagyon pontosak - Eggert volt Bundás és VB gólkirály is. Tény, az ilyen eredmények elérésében sokat segít, ha az embernek nincsenek idegei. Ha valakinek ez nem lenne tiszta, nézze meg a Vardar elleni, 59:49-nél a Final4-ról döntő hetesét.

Igen, Eggert eléggé kurva jól dobja a büntiket.

A Flensi támadójátékának kulcsa mindezek ellenére, ámbár mégsem különösebben meglepő módon középen van, és Thomas Mogensennek hívják. Oké, néha meg Jim Gottfridssonnak. Ezek ketten - de persze főleg Mogensen - ugyanazt tudják, amit anno Vranjes: ésszel játszani. Azaz hiába a két dán minizseni a szélen, manapság a fontos meccseken már nem az őrült rohanás a Flensi játéka. A két szélső is fontos eleme a védekezésnek, így nem tudnak előindulni, így nincs annyi könnyű góljuk. Ezért kellenek különösen a jó lövő-irányítók. Bár sem Mogensen, sem Gottfridsson nem különösebben magas és lábbal sem kifejezetten gyors, viszont jól látnak a pályán és nagyon érzik a lövősávokat, közbelövéseket. Ja, igen, és amúgy igazi vezérbika mindegyik, aki megy elől és húzza, vonja a csapatot.

Éppen úgy, ahogy a pálya szélén Ljubo. A színtelen-szagtalan SG-ből vitán felül ő faragott (újra) Bundás élcsapatot, mindezt igazán nagy nevek nélkül. Imádja is érte az egész város, semmi pénzért nem eresztenék. Még Párizsba sem, pedig, állítólag, ugye. 
Vranjesben bízhat leginkább az, aki szívesen látná az SG-t a döntőben. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglett a F4, látványosan telibeszarták a BuLit. Értsd: sima zakó a két északi derbin (vs. Hamburg és Kiel).

De senkit nem érdekelt, a harmadik hely így is megvan, jobb meg úgyse lehetett. Illetve, dehogynem és ehhez csak annyi kell, hogy lemásolják a tavalyi HSV-t. Párhuzamosságok vannak bőven: a Final4 előtt egy hónappal tét nélkülivé vált bajnokság, jövőre elhúzó kulcsemberek (pl. Knudsen) és eddig keveset mutató tehetségek (ld. elsősorban Weinhold, esetleg Gustaffson), no és persze mindenek előtt az a tény, hogy ők a szerencsétlen lúzerek, akik valami orbitális véletlen folytán betévedtek a nagyfiúk játszóterére. Ezer százalék, hogy jópár meglepetéssel készülnek, miközben gyönyörűen játszanak rá az underdog szerepre, ld. mindenhol, mindenki azt nyilatkozta, hogy rajtuk aztán nincs teher, mert mindenki esélyesebb náluk.

Főleg a Barca.

Hogy mégis miben bízhatnak? A védelemben, természetesen. Abban, hogy úgy le tudják majd nullázni a katalánok kulcsembereit, mint a Löwen tette a nyolc között az odavágón. Abban, hogy Anderssonnak is lehet olyan napja, mint Landinnak volt (talán lehet) és Eggert, Svan vannak olyan hidegvérű (és gyerekképű) gyilkosok, mint Gensheimer és Groetzki (simán vannak).

De ha minden összejön, akkor is benne van, hogy nem sikerül. Az mindenesetre biztos, hogy nem fog pihenten a döntőbe érni a Barca.

Ha egyáltalán.