Hatosfal

Írjunk, írjunk, hogy legyen posztunk, igaz? Ez már KÖLN hete, nincs lazsa.

A felvezetés részeként jövünk a csapatbemutatós posztokkal, no nem mintha itt már akárkit is be kéne mutatni a világnak, de hát muszáj indulásig lefoglalnunk magunkat.

Készülünk a hétvégére még rengeteg más dologgal is, lesz különböző Kölnbe utazásokat dokumentáló poszt, bár az lehet csak fészbúkon, lesznek helyszínről hangulatvideók, csomó minden tényleg, de most kezdjük az elején: nézzük, idén mit is tud ez a Barcelona?

Ha egy szóval kellene megmondanunk, annyit mondanánk: mindent. Galaktikusok, hehe, kicsit ironikus is, de a PSG mellett tényleg még ők azok ebben a mezőnyben. Ugyan idén is elkövették a szinte szokásos pontvesztéseiket (29:29) a BL-ben - mondjuk az az iksz idegenben, rögtön az első fordulóban a később szép idényt futó Vardar ellenében bárkivel megeshetett volna -, de igazi kérdést egy pillanatra sem hagytak bennünk azzal kapcsolatban, hogy Kölnbe valók-e.

Ja de, mondaná most artmoony kolléga, ráadásul éppen a legfontosabb pillanatban. De ne szaladjunk így előre, nézzük tovább mi történt a löweni agyfaszig bezárólag ebben a szezonban. 

A nem túl acélos svájciak sok problémát nem okoztak (45:26), majd jött a Metalurg, amelyik szintén megkapta a maga kis zakóját a Palauban (35:17), aztán következett egy párizsi túra. Igazából itt még el is hihettük kicsit a PSG-nek, hogy lesz valami belőlük tavaszra, de viszonylag simán (29:33) ezt is behúzta a Barca. Aztán következett oda-vissza Minszk, mindkét meccsen halálpontosan ugyanúgy tíz, tíz, tízzel a végén (35:25) majd Vardar elleni visszavágó Barcelonában (30:23). Svájci ottanit be sem írom, nincs jelentősége, de hogy a PSG-re is rászámoltak (volna, ha lennének szurkolóik), az akkor még jobban ijesztőnek tűnt, mint mostanában. Aztán a számukra tökéletesen érdektelen utolsó fordulóban Szkopjében újra bebiztosították, hogy azért továbbra is rossz szájízzel érkezzenek ebbe a régióba (31:29).

Tulajdonképpen a Barcelona a csoportkör alatt sok gyengeséget nem mutatott, bár az is igaz, hogy túl nagy kihívás sem jutott nekik a C csoportban. Tipikus spanyol hozzáállással erre a hétvégére készültek, amennyi éppen kellett, annyit kiadtak, néha örömkézilabdáztak, ritkábban brusztoltak, és talán be is lustultak kicsit a tavaszi fordulókra. De nyilván ez csak tavasszal derült ki, amikor is az első komolytalan egyenes kieséses után először találkoztak egy komoly csapattal. 

Mert az a Löwen az első meccsen az volt valóban. Egy igazán komoly csapat, amelyik ráadásul azt is komolyan gondolta, hogy ezeket itt most jól elkalapálja. Ők azon a meccsen megmutatták, hogyan lehet megfogni ezt az addig megfoghatatlannak tűnő Barcát. Csupán csak 60 perc tökéletes koncentráció (nekik csak 55 percnyi volt), tűpontos lövések, eredményes, és rendesen erőltetett szélsőjáték (14 gól na kitől? másik szélről 5), és iszonyatos akarás, hogy mindezt lehetőleg szép, látványos kézilabdával abszolválják. Milyen egyszerű, igaz? Pedig nem az. És akkor még nem is számoltunk a bírókkal, pedig ez a párharc gyönyörűen felrajzolta, hogy mire számíthat az, aki meg akarja verni a katalánokat.

Löwenben ugyanis nem védett sem Árpád, sem a félmagaskirály még csak közepesen sem, talán olyan huszonegynéhány százalék lett a vége, de nem emlékszem pontosan. Úgy meg azért könnyű pontosan lőni, ha nem véd senki semmit a kapuban. Nos ilyen még egyszer nem lesz, hacsak nem sérül meg Sterbik most is az elődöntő 3. percében, mint egyszer a nem is oly távoli múltban.

A védekezésük az a szokásosan kemény, elképesztően dinamikus, gyors váltásokra is képes hatosfal, amit simán megnyitnak, ha szükséges. És végig bírják. Ez az alap, erre és az emögé felépíthető kapusteljesítményre trófeákat lehet építeni, azt kell mondjam. 

Ha taktikáról értekeznénk, arra jutnánk, hogy elöl-hátul rengeteg variációja van Xavi Pascualnak, egyértelműen a legtöbb a mezőnyben. Már eleve számos meccseket is eldönteni képes játékosa van, ráadásul az egész kezdő még egyáltalán nem öreg, de már sok ilyen hangulatú hétvége tapasztalataival felvértezett, szóval bőven van rutin is, na. De menjünk csak sorba!

A belső három pozícióban (főleg a kezdőben) nyilván nem kell bemutatni senkit sem, a Karabatic-Rutenka-Lazarov trióból utóbbinak ugyan még pont nincs serlege, de FF-rutinja már bőven van, és ha a másik kettőét összeadnánk, egy-kettő átlagban tán még neki is jutna. A három említettből egyedül Lazarov szerepköre van pontosan meghatározva, hiszen a védekezéshez ezen a szinten puha (vagyis nem védekezett soha), így csak támad, szóval a kintről góllövés az alapvető feladata, mellette persze a halvérével a heteseket is szépen bevágja.

Rutenka egyrészt igazi jolly joker, bár a rondábbik fajta, másrészt vérszomjas gyilkos hátul is, nem csak támadásban, ahol viszont egyáltalán nem kizárólag a három lövő pozícióból veszélyes, mert simán bevonul felettébb sikeresen falat bontani beállóba. Na ott fogja meg valaki, hááát, embert próbáló feladat. Mi összesen egy emberből nézzük ki ebben a mezőnyben, hogy ha kell, megtartja, és ő szerencsénkre nálunk van. 

Aztán ott van Karabatic, aki tán a világ egyetlen olyan sportolója, aki a népszerűségének mérhetően nem ártott meg a tippmix-es bukta. Ez persze hagyján, de a védekezése konkrétan brutális (az előbb említett Ogréhoz hasonlóan), és valamiért neki általában szabad ütnie nyakra. Persze akkor sem vicces védő, amikor szabályos keretek között marad, csak nem túl gyakori. Támadásban viszont hasonlóképp sokoldalú, mint Rutenka, irányít, átlő, passzol és betör, igazából tud mindent ebben a sportágban. Szóval Lazarov, Rutenka és Karabatic neve már önmagában garancia sok mindenre, ezek így hárman meccsenként 15-20 gólt is simán vágnak, ami ijesztő. És ha valamiért nem megy kintről, háromból ketten megoldják máshogy, Kiro pedig Noddesbonak betolja. 

De ha valamiért nagyon nem megy a háromlövős játék, akkor jöhet középre Sarmiento, aki beandjelkovicozza magát akárhol, alacsonyabb súlypontjával, gyorsabb virgácsaival összerántja a falat és a pályára egy teljesen más típusú Barcelonát varázsol pillanatok alatt. Ráadásul a padon ül még egy Raul Entrerrios, aki amúgy kezdő lenne kb. mindenhol máshol a világon, mellette pedig Gurbindo, aki néhány percre képes tehermentesíteni Lazarovot. És ezek csak a középső pozíciók.  

Eddig ott tartunk, hogy precíz védekezés, ijesztő háromlövős játék, szimpatikusabb - bár ugyanannyira veszélyes klasszikus sarmientós - ahol Noddesbo és a szélek kapnak több lehetőséget, akiket szintén nem kell bemutatni ugye. Juan Garcia A Gonosz Kis Törpe ugyan idén annyira nem villog, de Tomas viszont igen a másik oldalon. Szóval a szélsők is képesek meccseket nyerni, és a keret is bő annyira, hogy mindezt két meccsen is hozzák. 

Az erősségüket tehát kiemelni sem tudom annyi van, nálunk ők idén egyértelműen favoritok. Megfogni őket csak szívós akarattal párosuló váratlan fordulatokkal lehet, amire szerintem a Flensburg csak ideig-óráig lesz képes majd. Persze nagyon örülnénk neki, ha a Barca belemenne egy eszetlen, kiszámíthatatlan rohanásba a németekkel, de nem fognak. Jobb, ha mindenki tisztában van azzal, hogy ők is egész szezonban erre a vasárnapra hegyezték magukat. 

Ha viszont bizonytalanul kezdenének a kapuban, és a Flensburg egy nagyon masszív, előretolt, olyan skandináv típusú hatosfalat hozna, amin már időben megakadnának, akkor talán, talán valahogyan lenne... De ennek nagyjából 15% esélye van. Direkt nem gondolom tovább az elődöntőkön túli világot, úgyhogy ebben maradjunk, na. 

Nálunk a KP első helyén tanyázik továbbra is a Barcelona. 

A képeket innen csórtuk: http://www.fcbarcelona.es/