Hatosfal

Töcök jelentkezett helyszínivel, és egy érdekes perspektívával, olvassátok csak.

Úgyhogy jó lenne, ha lassan összekapná mindenki magát ott lenn, és alkotnának egy jóképűbb Szegedet, amelyik simázásra is képes, mert ez így baszottul kevés lesz. Újra leírom: remélem ezzel az eredménnyel senki az égadta világon nem elégedett, mert ugyan elsősorban tényleg a két pont a lényeg, de ha nem tesszük magasabbra a lécet, akkor több pontot nem is nagyon kell várni még ebben a hígfos csoportban sem.

Felemás félidőkkel, hullámzó támadó- és védekezőjátékkal mutatkozott be a Veszprém Csehovban, ez pedig elég volt egy simára. Harminc percig csak nyomoztuk hátul az orosz támadásokat, aztán pontosan tíz perc harapásra volt szükség ahhoz, hogy eldőljön a meccs, majd jöttek a kötelező cserék, akik ezt a fölényt okosan, taktikusan megtartották, és bár sok hibát követtek el, ez igazából nem veszélyeztette az eredmény alakulását.

Öt góllal nyert tehát a nyitányon a Veszprém, ahol bár rengeteg gólt kapott, ezzel mégis történelme első csehovi győzelmét abszolválta. Több remek egyéni teljesítmény, minimál védekezés = 2 bazi fontos pont. Nem lesz egyszerű dolga senkinek Oroszban, van egy olyan érzésem, hogy fogunk még nagyon örülni ennek a viszonylag simának mindannyian.

Nem akarunk sem izgulni, sem bírózni, sem dohogni. Nyerni akarunk, méghozzá úgy, hogy a csoportjaink többi tagjának is üzenjünk. Indul a BL, de most már tényleg.

Az, hogy az EHF aranya mellé bónuszban főtábla jutott, az hatalmas mákja ennek a Szegednek, mert önerőből ugyanide megjósolni sem tudom, hogy mikor jutottak volna vissza. Az pedig, hogy egy ilyen vérszegény csoportban landoltak végül, az külön faktor. Mindenesetre két csapattal vagyunk jelen a világ legjobb ligájában, és ez magyar szemponból éljen, éljen.

A dé csoport nem mellesleg tényleg elég he, magasan kiemelkedik a Kielce, utánuk pedig jönnek összesűrűsödve a többiek. Szeretném azt mondani, hogy a magyar csapat is inkább előrébb tendál kicsivel, de a tegnap Füreden látottak alapján ez szemenszedett hazugság lenne. Fogalmazzunk úgy, hogy van még mit csiszolni ezen.

A legkiegyensúlyozottabb csoport talán vitán felül a cé ebben az évadban, ami mellékesen eléggé hajaz a tavaly A-ra Veszprém, Löwen, Celje viszonylatban, csak most még ki is egészült három másik kemény dióval. Látatlanban magam is inkább egy kemény csoportra szavaztam, és bár benne van az idegenbeli bukta most két városban is nálam, ettől függetlenül a hosszútávú érdekeinket bizony ez szolgálja.

Gatyát felkötni, szombaton indul az igazi szezonunk Moszkvában, csütörtökön reggel elindul a csapat, addig meg már csak egy Füred vs Szeged meccs lesz meg egy Löwen vs Göppingen, szóval tényleg mindjárt BL!

A bé csoport legfőbb különlegessége, hogy minden idők legjobb első török csapata szerepel benne. A belgiumi selejtezőtornán sok kétséget nem hagytak, már félidőre úgy hazavágták a szétcsúszott Constancát, hogy csak na, szóval teljesen megérdemelten jutottak a főtáblára, ahol nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen játékkal mit produkálnak majd.

Ez pont egy olyan csoport, ahol mondjuk sok esélyük nincsen, de mi drukkolunk majd nekik mindenesetre, mint minden újoncnak. Évek óta vágyódom Isztambulba, tavasszal szívesen elsportturistáskodnék oda egy nyolcaddöntőre. És van ott veszprémi bérletes kedves barátnőm is, aki tuti a seggét a földhöz vágná, ha meccset játszana a csapata ott. Persze nem esünk túlzásokba, mert szerintem ő már annak is örül, hogy látható lesz színvonalas kézilabda a városban. Kicsit tehát hajrá Besiktas!

Lesz majd KP (Kraft Plazierung oder Power Ranking vagy ahogy tetszik, de egy sorrend) is elvileg, ha ideér rá a felelőse, de mivel annyira várjuk már a BL-t, addig is nekiveselkedünk a csoportoknak, ha nem baj. Kezdjük rögtön az A-val, ahol elég jó meccsek várhatóak, lévén a két kimagasló csapat sarkában ott toporog három (inkább négy) másik nagyjából egy szinten lévő csapat.

Ráadásul a Párizs és a Kiel is hajlamos hazai és nemzetközi szinten is őszi buktákra, úgyhogy izgi lehet ez a csoport, mi azt mondjuk így első rápillantásra. És a tavalyi meccsek után van is némi pikantériája.

Na jó, hát akkor most megfogadom kilenszázhuszonhatodszor is, hogy nem nézek női meccset többet SOHA. Miért van az, hogy megbánom majdnem az összes ilyen jellegű próbálkozásomat? Hát nem hiszem el, hogy tényleg ez van. És ezt most nem a "horror" meg a "dráma" mondatja velem, hanem valami teljesen más. De nézzük csak sorban.

Kulcsjátékosai nélkül ugyan könnyűnek bizonyult Veszprémben ez a Metalurg, ám mi mégis hálásak, egyúttal elégedettek is vagyunk. Hogy miért? Hát mert a kék Szkopje mégsem Balmazújváros, és mivel nem az, ezért az egész meccs faszipántos BL-hangulatban telt úgy, hogy mindenki pörgött a maximumon, de tényleg. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ez a látszólag nem számottevő tényező mennyire fontos. Mert nagyon.

Főleg, hogy még mindig vannak olyan hangok, amelyek nem biztosak benne, hogy a magyar bajnoskág ellenében mennyit is ér nekünk a SEHA-liga.

Nem mondhatnám, hogy marha nyugodt vagyok a hétvégi női BL-selejtezők előtt. Nem tudom, hogy csak a kincstári para van-e rajtam, vagy a Fradi előszezonban mutatott - nevezzük így - felemás eredményei, vagy a Német Kupa-győztes Leipzig játékereje paráztat-e, csak annyi biztos, hogy ennek a Fradinak akármilyen formában is van, ott van a helye főtáblán.

Elek Gabiéknak az utóbbi két évben meglehetősen sok baja volt. Két évvel ezelőtt a Fradi a kezét tördelve, zavarában egyik lábáról a másikra állva érkezett meg a főtáblára, és aztán produkált egy olyan őszt, hogy beleszédültünk. A tavasz aztán néhány súlyos sérülés miatt már nem hozta, amit a csoportkör és a középdöntő első része ígért, de arra azért így is jó volt, hogy a tavalyi évet óriási elvárásokkal, és némileg megerősödve kezdje meg a csapat.

Árpád múltkori zseniálisan álszerény nyilatkozata után most Cervar is megpróbákozott ezzel a taktikával. De mi nem hagyjuk magunkat.

A keddi sétagalopp után szombaton tehát ismét egy szkopjei csapat, mégpedig a jelenlegi bajnok: az RK Metalurg látogat a Veszprém Arénába. Azzal annyira most ne foglalkozzunk, hogy még sosem nyertünk ellenük, hiszen az örökmérlegünk kimerül egy januári szkopjei felkészülési meccsben. Ettől függetlenül való igaz, a statisztika is megmondhatja, eddig ők a jobbak.

Kíváncsian várom, hogy a macedón város kékebbik feléből szurkolók merészkednek-e majd ide a katlanba, én őszintén hittem, hogy jönnek a Vardarral is, de nem jöttek, szóval kicsit csalódott vagyok, na. Teljesen abban a hitben voltam, hogy a macedónok márpedig utaznak is, nem csak otthon szurkolnak olyan faszán. Bezzeg Svédbe el tudtak menni anno az olimpiai selejtezőtornára a válogatottal.

Na mindegy, majd akkor megyünk mi Szkopjéba.

A liga rangadója után ma egy sokkal mérsékeltebb érdeklődést generáló csapat érkezik Veszprémbe, ők tulajdonképpen a horvát Szeged (bocs, hehe), a Zágráb mögötti örök ezüst tulajdonosa: a nekcsei rukomet klub, a Nexe.

Nyilván nem ez a meccs és nem ez az ellenfél a legvonzóbb ebben a ligában, viszont Mirko legalább a honfitársai ellen tud idén először bizonyítani. Remélem zökkenőmentes lesz a sérülése utáni első beugrása. Neki külön hajrá mára!

Meglepően kevés vendégszurkoló érkezett Szkopjéből, lehet focimeccs volt a városban vagy mittudomén, érdekes mindenesetre, én többre számítottam. Legalább egy-két kocsinyira, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ez tulajdonképpen az alapszakasz egyik fő meccse volt ebben a ligában, szombaton volt, nem hétköznapon, annyira nagyon nincs is messze, szóval na. Érdekes.

Persze lehet ők tudták azt, amit mi csak remélhettünk előre: hogy könnyedén nyer a hazai csapat, különösebb erőlködés nélkül.

Azt tehát már itt kiveséztük, hogy a Vardar mire képes, de szedjük csak össze gyorsan, hogy mi mit tehetünk egy fényes győzelem érdekében ma!

Most, hogy kényszerből adódóan annyi szabadidő szakadt rám, mint utoljára a nyári szüneteken általánosban, és mivel ráadásul mindezt pihenőhelyzetben kell eltöltenem, gondoltam rámászok a témára, és megtekintem mindenféle ellen ellen ezt a Vardart. Így esett, hogy megnéztem az összes idei fellelhető meccsüket illetve meccsrészleteiket. Ezen felbuzdulva pedig írok egy posztot elibe. Ez lenne az itt, lejjebb.

Hogy tavaly óta miben, kikkel és hogyan erősödtek, azt már itt nagyjából letisztáztuk ugye, most inkább azon morfondíroznék egy keveset, hogy mi kell ellenük egy fényes győzelemhez. És mit nem szabadna csinálnunk semmiképpen sem. Mert hogy olyan is van természetesen.

Nekem, akinek kimaradt a szuperkupa, szombaton egészen különleges élményben lehet részem, mégpedig hogy idén egyenesen BL-szintű meccsel nyitom a szezont a szentélyben. Kicsit frusztrál ugyan, hogy szurkolni nem fogok tudni, de majd valahogyan megoldom. Mennyivel jobb a Vardart várni szeptember első hetében, mint akár a Tatabányát mondjuk, nem igaz? Negyedik szezonját futja a SEHA, de ez az első, hogy konkrét érdekeltségünk van benne, szóval túrjunk bele egy kicsit.

Csapatbemutatókat csináltak már a Hétmétereses fiúk, majd linkeljük is mindenhova, mi pedig egy erősorrendet fogunk felállítani, ha nem gond, amivel természetesen lehet vitatkozni, mert idővel mi is fogunk, és nyilván idomulunk majd a pillanatnyi forma tükrében. Ugorjunk neki!

Maradjunk annyiban, hogy ennél sokkal jobban terveztünk ráugrani a szezonkezdésre, de ezt rajtunk kívül álló okok miatt sajnos nem tudtuk terveinknek megfelelően produkálni. Viszont most megpróbáljuk bepótolni a lemaradásunkat (legalábbis ffi-szinten) és kicsit ad hoc jelleggel ugyan, de végignyaljuk, amik eddig voltak. Úgy kezdődött, hogy szuperkupa.