Ülepedik szépen lassan. Emésztgetjük, mérlegeljük. Talán néhányunkban erős az az érzés, hogy megint betérdelt néhány kulcsember, és a Barca kijózanítóan megrépázott a döntőben, de bízom benne, hogy hozzám hasonlóan legtöbbünkben az marad meg, hogy ez egy hatalmas szezon, aminek a végén részünk lehetett az elmúlt évek legkatartikusabb győzelmében, és bizonyságot szereztünk egy meglehetősen melengető sejtésünket illetően: miénk a világ második legjobb csapata.
Holnap lesz csak igazán cudar Kölnben németnek lenni. Már az is szokatlan nekik, hogy csak egy német csapat van a négyben, attól meg végképp lelankadnak a keményre fújt csattogós puffancsok, hogy a döntőben már egy sem lesz. Illetve egy mégis: Christian "nincs rossz lövés, csak gyenge" Zeitz.
Lesz majd KP (Kraft Plazierung oder Power Ranking vagy ahogy tetszik, de egy sorrend) is elvileg, ha ideér rá a felelőse, de mivel annyira várjuk már a BL-t, addig is nekiveselkedünk a csoportoknak, ha nem baj. Kezdjük rögtön az A-val, ahol elég jó meccsek várhatóak, lévén a két kimagasló csapat sarkában ott toporog három (inkább négy) másik nagyjából egy szinten lévő csapat.
Ráadásul a Párizs és a Kiel is hajlamos hazai és nemzetközi szinten is őszi buktákra, úgyhogy izgi lehet ez a csoport, mi azt mondjuk így első rápillantásra. És a tavalyi meccsek után van is némi pikantériája.
Hálátlan feladat az elődöntős ellenfél elemzése. Ahogy az ember jobban beleássa magát, egyik pillanatról a másikra azon kapja magát, hogy bizony ez nem lesz könnyű. Viszont előnye is van, hiszen ha már én meglátom a gyengeségeket, akkor vajon mit tehet egy profi edzői team. Sőt, a végére rádöbbenek, hogy ez akár most még meg is lehet, és a pulzusom felmegy az egekbe az izgalomtól. Szóval erősségekkel, gyengeségekkel, nyugdíjas tapsikolókkal, jöjjön a THW Kiel!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.