Hatosfal

Most sok haragost szerzek magamnak, mentségemre szolgáljon, hogy még mindig a mérkőzés hatása alatt állok és szétbasz az ideg...

Rövid szünet után újra Női Bl, méghozzá magyar szempontból igen fontos meccsel, hiszen Larvik-Eto a csoportelsősségért. Ez az utolsó hét, amikor a listán megelőlegezzük magunknak a második helyet. Ha most nem jön össze egy jó eredmény, akkor KP harmadik helyről vághatunk majd neki a negyeddöntőnek, bár úgy gondolom, a négybe jutást ez nem fogja befolyásolni. Érdekesség a Vardar eltűnése a listáról, a Dinamo egyre komolyabb tényezővé válása, de az előzetes rövid felsorolás helyett lássuk is a listát.

Sőt, sokkal könnyebb, tulajdonképpen egy sörmeccsen vágtuk szét az eddigi idényben állandóan a nagyok bajszát húzogató Bresztet, ami remek érzésekkel tölt el. Megnyugodtam teljesen. Ezek után képtelenségnek tartanék egy pontvesztést a Zágráb ellen, azt viszont továbbra is lebegtetem, hogy az etap végén nálam nem gond, ha kikapunk Szkopjében. Az egy vereség lenne, és az belefér bőven. Inkább, mint hogy bárki sérüljön ugye.

Úgyhogy remek amit látunk, örülünk Vincent, szemmel látható a gólról gólra, lépésről lépésre, ezt a fokozatosságot kell tartani bizony, csiszolódni, próbálgatni, fejlődgetni meccsről meccsre. És akkor jó lesz ez.

Szeretek veszprémi lenni, hehe.

Az van, hogy az utolsó SEHA KP-t már annyira jól belőttük, hogy még egyszer én végig nem szavalom az egészet. Lassan látszik az end itt a Balkánon, és egyre inkább tűnik úgy, hogy ez a Final tényleg Veszprémben lesz megrendezve. Nincs még végleges persze, és azt sem tudni, hogy mikor lesz hivatalosan kijelentve, de mivel a szkopjei szurkolók esküsznek arra, hogy itt lesz, én egyelőre elkönyvelem magamban ezt.

És ha már, akkor örülök neki természetesen, mert úgysem rendeztünk még ilyet, szóval jó lesz ez. Mondjuk Szkopjébe is visszamentem volna március utolsó hétvégéjén szívesen, csak azért itt nagyobbak lennének a győzelmi esélyek. Na de egyelőre nyerjük meg hivatalosan is az alapszakaszt, amit igazából már egyszer megnyertünk azzal a nagy különbségű Vardar ellenivel. Ehhez pedig az kell, hogy...

Olyan párosítások lettek, hogy égnek áll a hajam, de most komolyan. A Szeged sajnos beszopta a Löwent, és nincs is túl sok jó hírünk ezzel kapcsolatban, de ki tudja. Ráadásul abból a szempontból sem örülünk ennek, hogy ezzel megint lehet takarózni, hiszen a Löwentől kikapni nem újság Európában. Úgyhogy ez nem jó, nagyon nem.

De a többi hibátlan. Hogy miért?

Meló és bölcsi után hirtelen felindulásból lepörgettük a sorsolást, amit gyermekteleneknek és fantáziából felmentetteknek nagyjából úgy kell elképzelniük, hogy: "cicám, jössz velem sorsolni? Aha, micsinálni? Sorsolni. De ki fog sorsolni, én? Te hát. De tudok? Persze, majd segítek. Aha, csak még játszok apával, jóóó?"

Töcök reagál posztban a tegnap látottakra:

Nem haragszom, pedig kellene, mert átvertek. Szomorú vagyok, pedig tudtam, hogy átvernek. Délibábot kergettem, mert az hittem, tényleg jó úton járunk.

Gebasz van a Pick Szegednél, ezt kijelenthetjük. Persze nem a vereséggel felérő döntetlen miatt, mert vereségek jönnek, majd győzelmek, és ez folyton ismétlődik. Olyan ez, mint egy érzelmi hullámvasút. Talán leginkább ezért a feszkóért járunk meccsre. Meg persze ott van a társaság, illetve egy-két szép megoldás abból a sportágból, amit pont a gyorsasága, a látványossága miatt érdemes nézni. Amúgy győzni sem rossz, de a szegedi szurkolók azért ehhez nem nagyon tudnak huzamosabb ideig hozzászokni.

Vegyes érzésekkel vártam ezt a meccset, annyian mondták, hogy simán para lehet, hogy kezdésre már majdnem el is hittem. Aztán kb. az ötödik perctől kezdve sok kérdés nem maradt bennem, láttam, hogy a motiváció megvan, úgyhogy gondoltam nagy baj nem lehet, és ebből a hitemből még Timu gyors pirosa és az a rohadt idegesítő hang sem tudott kizökkenteni, amelyik továbbra is szurkol(tat)hat Montpellierben a mikrofonba, miközben megy a meccs. Ez így rendben van, tudja valaki, hogy lehet-e ilyet?

Említettem már a KP-ban, hogy ha nem is látszik úgy elsőre, mégis elképesztően fontos a Veszprémnek ez a montpellieri meccs. Nagyon sok szempontból fontos.

A soron következő mérkőzések ugyanis - Breszt, Zágráb, Szkopje - egy fikarcnyival sem ígérkeznek egyszerűbbnek, és bár rá lehetne legyinteni erre és valójában az összesre, hogy sehova sem számítanak, mert hát tényleg nem, de ezt megtenni mégis elképesztően veszélyes lenne. Öngyilkos taktika.

Töcök jelentkezett egy írással a mai fontos, hazai meccsük előtt.

A címben szereplő mondatot az utolsó hat év mindegyikében legalább egyszer leírhattam volna, hiszen mindig volt olyan szituáció, amikor óriási zakó vagy éppen váratlan vereség után itt tartott az aktuális Pick Szeged. Hogy ebben az évben le kell írnom, ez az őszi eredmények tekintetében váratlan fejlemény. De mi is történt itt a végeken a világbajnokság utáni időszakban? Elemezzük, hogy jutottunk el ismét ide, a szurkolókat már az őrületbe kergető helyzetbe.

Állítólag... Ehhez képest két edzőnket megint zsebre tették, pedig jó kis hétvége kerekedhetett volna ebből. Szerencsére azért még három csapatért drukkolhatunk, de sajnos a látottak alapján van okunk félni.

A múlt hetihez képest leginkább hátul változott a lista, ott viszont szinte borult. Példátlan módon most nem volt vita a sorrenden, sőt, nekem olybá tűnik, hogy mostanában az egész lista megbolondult, mert amikor éppen nem a Júdea népe frontja napi közgyűlésén vagyunk (_benito szerint, és nem alaptalanul), akkor minden egyes threadet nőivé trollkodnak át pillanatok alatt azok, akik nem annyira én vagyok: a nőkről író férfiak. Félelmetes, remélem gyorsan itt lesz a tavasz.

Páratlan hangulat, kemény védekezés, több felállás gyakorlása. Ezt a kombót rendelte Csillics a vasárnap esti Veszprém-Celjére és akár nagyon szomorú is lehetne. Gyenge meccsen, gyenge játékkal vertük a szlovéneket, amivel viszont csoportelsők vagyunk. Február közepén pedig nekünk nem kell ennél több, jól játszani ráérünk májusban is.

Kell már nekünk a BL, mint földnek a gányé, szétuncsiztuk magunkat november vége óta, szóval jól esne legalább egy szoros félidő ma, ha kérhetem, csak hogy visszatérjen belénk az élet.

Decemberben a női Eb, januárban ffi vébé, azóta pedig a SEHA és a Füred EHF-kupája borzolta az idegeinket, szeretnénk végre igazi handball-t az arcunkba. Ugyanis pont mióta beleírtam egy cikkbe, hogy mennyivel jobb a balkáni liga, mert nincsenek előre lefutott meccsek, nincsenek elveszett labdák, bla-bla-bla, pont azóta csak tingilangi meccsek jutottak, olyanok, amik kb. megfelelnek a magyar bajnokságnak. De mindegy, lassan az is jön vissza, viszont ma érkezik a Celje a Veszprém Arénába.

Mindenki visszatért a klubjába, ki-ki eredményei és vérmérséklete szerint kipufogta-kiörülte magát, úgyhogy jöhetnek újra a dolgos, BL-es napok. Habár a legtöbb kérdésre már nagyjából megvan a válasz, azért a világbajnokság előtt-alatt-közben történtek változtat(hat)nak némiképp az erőviszonyokon.

Meg amúgy is fel kell venni valahol a fonalat, szóval tessenek hajtani, képbe hozás következik.

Bizony, bizony. Ahogy nyútomi kolléga megemlítette volt, én bizony mára zacskót tippeltem. Nem tudom megmondani, miért, amolyan női megérzés volt. Viszont legalább kiderült, hogy ismét nyugodtan tegye meg mindenki a tippjeim ellentétét valami jó kis távol-keleti fogadóirodában, garantáltan milliomos lesz rövid idő alatt, hiszen ugye a Larvik ellen szűk hazait tippeltem. Legyen ez a legnagyobb bajunk, sokkal fontosabb, hogy Ambros ismét megmutatta, hogy nem tud annyi játékos hiányozni tőle, hogy ne tudjon egy működő csapatot összerakni, amely ha nem is lett a BL esélyese, de valami csodának kéne történnie, hogy ne legyen meg a F4 (meglesz), ott meg ismét bármi lehet. A nagybányai csapat pedig igazolta, hogy nem véletlenül hozott kövér nulla pontot, és nem véletlenül áll úgy, hogy még a nyolcba jutás sem lesz meg nekik. Hajtás után a részletek.

Holnap folytatódik a gyengébbik nem BL sorozata. A románok, egész pontosan a HCM Baia Mare következik.

Sportszakmai szempontok alapján ez a tegnapi kb. annyira volt érdekes, mint egy Mezőkövesd elleni felkészülési meccs, vagy csak mondjuk úgy: nem az ilyenekért neveztünk be ide. Nagyjából a negyedik percben avanzsálódott eldöntötté a mérkőzés, de legalább kapott mindenki lehetőséget. Tényleg.

Ezzel visszavonhatatlanul megkezdődött a tavaszi szezon, amelynek keretében Donnie Brasco videójának megfelelően remélhetőleg lépésről lépésre, gólról gólra, meccsről meccsre fog kiválóan teljesíteni Ortega legénysége. Voltak biztató jelek, és pályán kívüli vicces jelenetek, szóval minden megvolt, ami egy szezonkezdéshez kell. A videó után elemzés és hasonló mélységek nélküli gondolatok következnek.

Na jó, ez így ebben a formában természetesen nem igaz, illetve hívjuk inkább kézilabdás tavaszi szezonnak, és rögvest helytálló lesz minden szava. Olyannyira, hogy ma már SEHA. Ennek örömére jövünk a szokásos KP-val, amivel eltöltjük az időnket a február közepén startoló Bajnokok Ligáig. Ami jövőre teljesen más, elsőre megjósolhatatlan következményű lebonyolítással örvendezteti meg a kézi szerelmeseit.

Már pedzegették ugyan, de hivatalosan az egy tegnapi hír, hogy jövőre már tényleg ilyen lesz a BL: kiemelés szerint két nyolccsapatos és két hatcsapatos BL-csoport, melyből két előbbi első helyezettje - játék nélkül(?) - negyeddöntőbe, míg a 2-6 helyezettek a nyolcaddöntőbe érkeznek. A két hatcsapatos első két helyezettje pedig keresztbe játszhat szintén a nyolcaddöntőért. Hát, hogy ebből mi sül ki, azt majd gyakorlatban meglátjuk, vagy ha lesz időnk, végigtoljuk fiktíven a mi erősorrendünk szerint.

Nehéz meccs volt, és sajnos nem is a lányainknak jött ki most a lépés a végén... Mondanám, hogy semmi gond nincsen, de sajnos nem tudom, mert bizony van...

Van úgy, hogy az ember a legváratlanabb helyzetben kap segítséget a baj közepette, ez az eset éppen ilyen. A tavalyi év utolsó hónapjában két veszprémi szurkolótársunk döntött úgy, megpróbál saját eszközeivel segíteni egy bérletes pajtásukon. Szervezkedtek, kértek, kaptak majd adtak. A többit maga a meglepett hadd mesélje el, mi pedig könyveljük el példaként, hogy egymás között bizony így kell ezt...