Hatosfal

Kicsit szokatlan volt ugyan ez az időpont, az elmúlt rengeteg évben már annyira elszoktunk attól, hogy péntek délután _akármilyen kézilabdás történés is legyen, hogy most sem tudtuk megoldani, hogy lássuk élőben. Na mindegy, utólag is tudunk okosakat mondani, természetesen.

Zajlik az élet, ma 18.00-tól BL-sorsolás, tegnap lefixálódott a SEHA mezőnye (a szlovénok kimaradásával ugye) és a Fradi is megkapta a selejtezős beosztását a BL-re. Vasárnap startol a Nagy Laci tábor, szombaton a női junior vébé Horvátországban, mindez egy remekbeszabott foci vébé közepette, szóval tényleg csak kapkodjuk a fejünket.

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy idén elmarad az ubiszezon, mert nyilván nem minden részletre kiterjedően, de kicsit tervezgetünk figyelni majd a fiatalokra, szóval még július végén is lesz komoly, kézis esemény: a jr. fiúk ausztriai Eb-je. Erről majd akkor kicsit bővebben.

Tehát ez egy olyan mindenbe belekapunk kicsit, hogy legyen miről csámcsogni típusú poszt lesz, de néha kell az ilyen.

Pénteken 13 órakor kisorsolták a magyar-horvát közösen mutyizós EB csoportjait. Mieink az A-csoportban vitézkedhetnek majd, egy viszonylag könnyedebb csoportban, de máris kivesézzük az egész mezőnyt.

Töcök újabb (s)portréja, most még utoljára az én szerkesztésemben. Képek hiányáért hatalmas elnézést, de nem működik ez a része jelenleg.

Válogatott, kapus, kicsit őrült, őszinte, és egy kicsit naiv is. Mindenkiben megbízik, nem beszél mellé. Tatai Petiről szól ez a poszt, aki 4 év után búcsúzik Szegedről váratlanul és korábban, mint kellene. Örökre beírta magát a szurkolói szívekbe, mert a drukkerek hisznek benne, becsülik az egyenességet, szeretik a közvetlenségét. A számomra szomorú apropóból beszélgettünk egy kicsit örömökről, sebekről, sportról és az életről.

Újabb vendégposzt érkezett, aminek határozottan örülünk, hiszen az ilyesmire köztudottan nyitottak vagyunk. A téma természetesen a válogatott, azon belül pedig a mit rontottunk el hogy ide jutottunk, a hol az utánpótlásunk és a mi lesz most velünk kérdésköröket feszegeti, ugyan másik vonalon indul, viszont megoldást is javasol. Hajtás után jöjjön tehát Klemó.

Nemrég még azt gondoltuk, az egyébként is nagyszerű szezon vége mámorossá fokozódik. A Veszprém ott volt Kölnben, a szlovénoktól eltiltották a fél csapatot, minden adott volt, hogy a Szeged és a Győr BL-győzelme után a nyár azzal teljen, hogy a szövetség teljes vezérkara seggrészegre issza magát, és fűszoknyában és NagyLaci-mezben twerkel valami tóparti strandon. A sors nem így gondolta. A veszprémi bukás után jött egy középszar, de reménykeltő odavágó Szlovénia ellen, de a feketelevesből csak Velenjében, ott is csak az utolsó percekben slukkoltunk egy fojtogatóan sűrűt.

Akkor most az van, hogy megkaptuk az utolsó jeges tömlőt a nyakunkra, szépen összefoltozták a sebeinket, jó alaposan lekenték azzal a fehér cuccal a szemöldökünket és az orrnyergünket, még szusszannánk egy kicsit, de már húzza ki a seggünk alól a kisszéket a ringsegéd. Fel kell állni, nincs mese, menni kell, idén utoljára, még egy menet, aztán mehetünk tengózni a Neptunusra. Most már tényleg egyetlen apró izületünk sem kívánja, de mégis muszáj összeszednünk magunkat. Úgy hatvan percre.

Az odavágók után valami azt súgja, hogy muszáj foglalkoznunk kicsit az egésszel is, nem csak a magyar vs szlovénnel. Európából már kinn van a spanyol, a francia, a horvát és a dán válogatott ugye, a többiek selejtezőjének play-off-ja pedig ma és holnap dől el. A csapatok az elsőkön jellemzően nem döntötték el a meccseket, de azért a papír sok esetben nem hazudik ugye. Ki kit vár Katarba? Tippeket kérek! Zárójelben az első meccs eredménye.

Úgy tűnik ez a hét a beállókról szól, most Töcök örvendeztetett meg minket egy elég hosszú Zubai interjúval. Lassan remélem az admint is megtanulja, hogy minden egyértelmű legyen mindenki számára. Hajtás utántól már ő tolja.

Válogatott hét van, tudjuk igen, azt is kellene meg lehetne is cincálgatni, de amikor ilyen remek vendégposztok érkeznek, akkor megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk a múlt hétvégére és az elmúlt évekre. Gyurák, a veszprémi vezérszurkoló kapta el Uros Vilovszkit néhány kérdésre, fogadjátok szeretettel!

Hát a nagyarányú győzelem nem nagyon jött össze, sőt, hogy őszinte legyek ez egy kicsit soványnak is tűnik elsőre. Pedig benne volt azért, hiszen bár lábbal gyors volt ez a szlovén válogatott, átlövésgóljuk például nem sok volt szerintem. Csak közben nekünk sem. Kár érte, mert nem lesz ez egyszerűbb Velenjében sem.

Megpróbálunk átállni kicsit válogatottasra, hiszen jól mondja Lajos: az év meccse jön. Mármint a válogatott évének fő meccse, de inkább párharca ugye, az első meccs ma 14.30-kor Veszprémben, a visszavágó pedig jövő vasárnap, Velenjében.

Nos igen, a kronológia néhol hibázik, a kép sem mindig full HD, de ami a lényeg, az a felvételeken jól látszódik: hogy Kölnben két vesztett meccs után sem volt szomorú veszprémi a múlt hétvégén. Spontán szurkolás és irányított, utcán vagy az Arénában, tök mindegy. Ez van, ez Veszprém.

Köszönjük a részvételt, jövőre veletek ugyanitt!

(De)

Végre ott voltunk, és vannak, akik szerint most csak ez számított. Vannak olyanok is, akik csalódottak, mert többet reméltek a puszta részvételnél. És akadnak, akik bíróznak, pedig szerintem most ennél csak fontosabb dolgok vannak.

Aki másban keresi a hibát, annak könnyű felelőst találni, főleg úgy, hogy a mi esetünkben nem is alaptalan a másra mutogatás. Mivel ez egy blog, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk nem kell objektív elemzést írnunk (majd fogunk azért), inkább a kudarc tökéletesen szubjektív okait kutatjuk majd. Tehát a Lanxessben járt MKB-MVM Veszprém.

Olyan volt ez a hétvége, mint a tejcsokiba mártott kávészem: amíg csak nyalogattuk, édes volt, csak aztán bele is haraptunk. És nemcsak a csapat teljesítménye miatt érezzük azt a némi édessel kevert de összességében keserű ízt. Fantasztikus volt, hogy végre ott voltunk, hálásak vagyunk érte csapatnak, klubvezetésnek, de maradt bennünk néhány kérdés, amire nem kaptunk választ, néhány tüske, ami jövőre is fájni fog. És most nem a meccsekről beszélek, hanem az eseményről, az európai csúcskézilabda legfontosabb eseményéről, a Final4-ról. Zsinórban negyedik éve van szerencsém kinn lenni, és eddig mindig kizárólag jókat tudtam mondani a Final4-ról, mint rendezvényről. Minden évben változott pár apróság, idén sem volt ez máshogy.

Viszont most először éreztem azt, hogy a változások olyan irányba mutatnak, amerre én nem szeretnék menni.

Hajtás után szigorúan sportszakma-mentes rendezvénykritika.

Ami a matek, az csúnyán néz ki, igen. Két elvesztett meccs, az egyik nagyon pofátlanul elcsalva - igen, ez volt a bronzmeccs - a másik csak mérsékelten ugyan, de nagyon időben és egyértelműen, nehogy bármelyik veszpréminek vérmes reményei legyenek a hétvégét illetően. Nem teljesen egyöntetű a megítélése, ezért én is leírom, hogy helyszínen hogyan éreztem.

A szombati vesztes meccs után, a motel társalgójában rögtönzött búfelejtő utáni fejfájással ébredtem, hajnali 11:00-kor. Mivel sajnos a bronzmeccs volt a miénk, így bele kellett húzni a készülődésbe. Gyors arcszerkezet rendbetétel, egy könnyű "reggeli" és irány az aréna. A szurkolók 15:00-ra a helyükön, kis szervezkedés után újra összeállt a szombati tábor, akik ahogy az elődöntőn, úgy a helyosztón is szuperül működtek, nagy gratula nekik. Igaz a csoportosulás egy kicsit nehézkesebb volt, mert próbáltak a rendezők a helyükön tartani mindenkit. Ennek az oka, hogy a csodálatos szervezők csak eladtak a veszprémi szektorba pár Kiel szurkolónak is jegyet. Róluk meg ugye tudjuk, hogy ülve tapsoló emberkék, akik nemtetszésüket fejezték ki, hogy nem látnak.

Ez így azért túlzás. De hogy a veszprémi egyenlítés esélyét gusztustalan módon elvették a fehérorosz bírók, azon kár vitatkozni. Aki nem hiszi, és annyit mond, hogy már megint bírózunk, az nézze meg az utolsó egy percet. Az, hogy Rutenka és Karabatic miért kap nem hogy kétpercet, de fújást, azt mi már évek óta nem értjük.

Ennyi.

Most lehet a kép lesz több…

A mai napra rövid városnézés volt a terv, de szigorúan csak 14:00-ig. Utána megcéloztuk az arénát, hiszen, már csak valamivel több mint egy óra volt a minket erősen érintő első elődöntőig.