Az esélytelenek nyugalmával, szinte végig csúcskézilabdát bemutatva, a Pick Szeged csapata megnyerte az EHF Kupát. Szívvel, lélekkel, erővel, technikával, taktikával, úgy mindennel, amivel csak meccset lehet nyerni. Nehéz szavakat találni, még én se dolgoztam fel mi történt, de valamit megpróbálok kipréselni magamból.
Pedig varázslatos két napon vagyunk túl. Már önmagában a rókák kiirtása is hatalmas élmény volt számomra itt Németországban, de az, ami ma következett...Mindenek előtt megjegyezném, hogy a csúfos BL-selejtezős kudarc után úgy gondoltam, az EHF Kupában bizony van esélye ennek a szegedi csapatnak. Aztán jött az F4, itt talán látni lehetett az ellenfelek minősége alapján, nem a Szeged a favorit, a Veszprém ellen se ment igazán a Picknek (erre kicsit később visszatérek még) és talán néha még a szurkolók se hittek igazán a körülmények miatt abban, hogy meglehet ez a trófea. Szerencsére a játékosok és az edzői stáb pontosan tudta mit csinál, elaltatta az esélytelenségével a világot, aztán Thor kalapácsával odacsapott mindenkinek.
A mai meccsről. Nos nehezen tudok részletes beszámolót írni, mivel a meccs alatt a szívroham folyamatosan kerülgetett, egyszer a düh, máskor az öröm, végül a teljes extázis érzése borította el az elmémet. Az első félidőben kicsit gyengébb volt a védekezés, viszont a támadójáték sokkal hatékonyabb volt, mint tegnap. A csapat forgatása meg lett oldva szépen, néhol még túlságosan is, aminek eredménye kettő kiállítás lett, viszont a játékosok borzasztó tudatosan kijátszva a labdákat, szép gólokat szerezve rombolták le a francia csapat és a drukkereik kedvét. Végig vezetésre álltunk, a félidő végére enek ellenére majdnem sikerült elszórakozni az addigi munkát, viszont Mikler Roli bravúrja (azt hiszem csodálatos módon búcsúzott el a szegedi csapattól, közönségtől) és Ancsin találata után két gólos előnnyel mehettünk pihenőre.
A tegnapi meccsel ellentétben szerencsére jobban kezdődött a második félidő, tartottuk az előnyt, aztán ami 45 perc játék után történt, az egyszerűen hihetetlen volt. Az utolsó 15 percre egy új meccs kezdődött. Beindult az, ami miatt a kézilabda a legizgalmasabb, leglátványosabb ugyanakkor legidegesítőbb sport is. Szép lassan leadtuk az előnyt, Balogh annak ellenére, hogy labdákat szórt el és sajnos teljesen elkészült az erejével (talán ő rajta volt egyedül észrevehető a fáradtság) mégis pályán volt sokáig. Aztán érkezett Ancsin és vágott egy hatalmas gólt, ami után ki is állították. Ezt sikerült megfejelni még egy egészen hihetetlen kiállítással, ugyanis megint elcseréltük magunkat. Bevallom ebben a pillanatban attól féltem elmegy a meccs. Ahelyett viszont, hogy összezuhant volna csapat, felszívta magát és bedarálta az ellenfelét. A legeredményesebb magyar játékos, Ilyés 7 góllal zárta a döntőt, és a két nap alatt olyan elképesztően védekezett, hogy bizony MVP címmel kéne hazautaznia, de ennyi öröme legyen a rókáknak, mert a szegedi különítmény sokkal értékesebb trófeát cipelhet fel a repülőre.
No és a visszatérés. Két Final4, két spanyol edző, két trófea eddig. És bizony folyamatosan az járt a fejemben, Pastor tudta, idén nem lesz még esélye a döntőben kétszer is megverni a Veszprémet, ezért a két meccset felpörgetésre használta fel, beáldozta egy siker érdekében. Elég csak visszanézni a bajnoki döntő két meccsének felvételét. Folyamatosan javuló játék, ami erre a hétvégre csúcsosodott ki, mivel véleményem szerint ez a hétvégi Szeged sokkal sokkal komolyabb módon megszorította volna a Veszprémet. A formaidőzítést már tegnap elregéltük, de egyszerűen amellett se lehet elmenni szó nélkül, hogy micsoda erőnlétben voltak a szegediek. Talán tényleg érdemes lenne a magyar kollegáknak elbeszélgetni kicsit a spanyolokkal.
No de ez már a jövő kérdése, most élvezzük csak ki ezt a szenzációs sikert. Hatalmas gratuláció a Picknek, hatalmas gratuláció a szenzációs szurkolóknak, akik megállás nélkül biztatták csapatukat, sokszor voltam libabőrös, amikor hallottam, hogy Berlinben bizony csak egy szurkolótábor van jelen. Boldogság, boldogság, boldogság.
A képeket a hivatalos oldal fészbúkjáról nyúltuk persze.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.