Hatosfal

Igen, azt hiszem, a címben benne van a bajnoki döntő első meccsének legfontosabb megállípítása, legalábbis a Léderer-féle alternatív valóság alapján mindenképp. Emellett persze milliószor tolta a pofánkba a Sportklub RTL Klub, hogy Egyetlen Csapat A Világon, Amely Legyőzte A BL-Győztest Ebben A Szezonban, Sőt Még Az Egyetlen Is, Amelyik Legyőzte A BL-Ezüstérmest Is, de a fogadkozásokon, szeptember elseje unalomig ismétlésén kívül semmit nem láttunk abból, hogy ez a fenti megállapítás vajon miért is lenne fontos. Hajtás után megnézzük, milyen az, ha nem alternatív valóságból, hanem a valós valóságból szemléljük a dolgokat.

Úgy indult ahogy a ferencvárosiak azt megálmodták: hazai góllal. Aztán körülbelül ennyi is volt, ami nekik tetszhetett, kivéve persze a címben is idézett Léderer-bölcsességet, amit jó negyed órán keresztül voltunk a végén kénytelenek hallgatni. Úgy az ötödik perc körül elfogyott a hit a Fradinál, bő tíz percnek kellett eltelnie az első időkérésig, tehát ismét meg lehetett állapítani, hogy a Népligetben a fogadkozásoknál megakadtak. Rossz volt nézni, hogy Tomori mennyire látványosan, nem először, szarik bele az egészbe, a védekezése egészen konkrétan olyan volt, mintha ott sem lett volna, csak éppen az nem kerülte meg, aki nem járt arra. Kovacsicz ismét bizonyította, hogy a hatosfal miért nem érti régóta, mitől válogatott, például a második gólját érdemes visszanézni, természetesen Léderer szokása szerint elájult tőle, de tisztán látszik, hogy egyik lába olyan szinten a földön van már, hogy még a hosszú felé kicsit tudja is magát tolni, és úgy húzza be a felsőbe. Ja, így azért nem olyan nehéz. Az egyetlen értékelhető játékos ebben az időszakban Szucsánszki volt a hazaiaknál, plusz néha-néha Pena. A címvédőnél viszont szinte mindenki villogott, aki a pályára lépett, bár mintha Lunde 15 perc után úgy érezte volna, ennyi neki elég volt, megvan a meccs, két rontott indítás, elmaradt bravúrok, persze ez csak az elején nyújtott parádéhoz képest volt visszaesés. Úgy vezetett 10:18-ra a győri csapat a bajnoki döntőben, hogy olyan igazán nagyon meg sem izzadt, egész egyszerűen ennyi volt a különbség a két csapat között.

Aztán a második félidőben minden ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. 32 perc kellett a rászámoláshoz, két perccel később már 11:22 volt, és ezt a tíz gólt úgy a félidő közepéig sikerült állandósítani. Ekkor jött a szokásos cserebere győri oldalon, a meccs utolsó negyedére beállt Herr, Hornyák Dóra, Soós, valamint a legvégére Sirián is, és nagyon árulkodó, hogy Herr - ha jól emlékszem - ebben az időszakban egy labdát fogott, és ez ezúttal nem feltétlenül csak az ő hibája volt. Fellazult a győri védekezés, valamint a hazai oldalon Pena és Steinbach hozta magát, és ez elég is volt ahhoz, hogy a kiütésből sima vendégsiker legyen.

Itt viszont az ember már nem is tudott a meccsre figyelni, annyira forrt az agya Léderer és a pálya mellett riportokat készítő senki baromságaitól. Legalább tízszer mesélte el Ákosunk, hogy a második félidőt megnyerheti a Fradi, feltette a pályaszéli segéderő azt az épületes kérdést, hogy tényleg az ETO-e a világ legjobb csapata, és sikerült még azért feltenni a koronát az egészre azzal, hogy megtudtuk, hogy az ETO igazából balszélső nélkül játszik hónapok óta. Kár, hogy erről Korsónak és Kovacsicsnak nem szólt senki, és már nem tudtak erről a BL-döntőben sem, a Fradi-pályán Dorka pl. lazán vert egy 3/3-at, ebből kettőt posztról, Misi is kettőt lőtt posztról, ha minden igaz, és a BL-döntőben is összehoztak ketten egy 3/4-es lőlapot. Bezzeg a Fradi balszélsői, na ők aztán villogtak, hisz náluk játszik két tanult balszélső is, nem?

Érdemes még megjegyezni, hogy amellett, hogy a közvetítést hallgatva megint azt lehetett hinni, hogy a Fradi vezet, sőt nyer, erőteljesen el kell gondolkodni azon, hogy mennyi a valóságtartalma annak az épületes lózungnak (na pont ennyi), hogy jó, jó, hogy az ETO mindig többnyire megveri a Fradit, de könnyen vannak, hisz tele vannak légiósokkal, a Fradi meg szinte csak magyarokra épít. És ugye mire menne az ETO légiósok nélkül. Lássuk csak a mai meccs alapján.

Szubjektíven nézve megállapítható, hogy az első félidőben Szucsánszki volt az egyetlen, aki értékelhetően játszott a Fradiban, a másodikban pedig a már említett Pena és Steinbach. Ez elég világos kép. Ha a számokat nézzük, nem egyszer hangzott már el, hogy nézzük meg, hogy mi van akkor, ha kivesszük a légiósok góljainak a számát. Persze ez egy épületes baromság amúgy, nyilván, mert mondjuk egy Løke-gólnál ha Görbe adja a gólpasszt, akkor az hány százalékban magyar gól? De legyen, csináljuk meg.

Fradi: 25 gól, külföldiek: Steinbach 6, Pena 4, marad 15.

ETO: 32 gól, külföldiek: Amorim 6, Løke 4, Bulatović 3, marad 19.

Van még kérdés?

A képek hiányáért elnézést kérünk, a képszerkesztő - khm - nem működik, fogalmazzunk így.