Nem, nem az eszünk ment el, de ha egyszer a zindex már sokadszor nevezi döntőnek a Final4-t, mi is ezt tesszük. Tehát a három döntő következik, plusz a bronzmeccs, ami nem tudjuk, hogy ebben a terminológiában milyen nevet kapott a keresztségben, de lényeg a lényeg, jön a szombat, aztán a vasárnap, és reméljük, hogy nem közvetlenül ebéd után nézhetjük a számunkra fontosabb meccset. Fél blog a helyszínen, másik fél a tévé stream előtt. Hajtás után kiderül, mire számítunk.
Sörre nem. Ha jól értelmezzük a győri szurkolói egyesület honlapján írtakat, akkor a sosemlétező EHF-szabályokra hivatkozva jól nem árusítanak majd alkoholt. Nagyon élveznénk, ha ezeket a szabályokat valaki egyszer végre megmutatná (mint ahogy azt is, hogy az EHF-szabályokhoz hogy sikerült odakeverni a magyar bajnokikat), mert felteszem, Kölnben ezekről nem nagyon hallottak, segítsünk már szegény németeken, nehogy idén is annyi sörsátor, büfé és sörös ember legyen a Lanxessben és környékén, mint mindig, mert még a végén őket is eltiltják két meccsre, mint ahogy Kneževićet és Szöllősi Szabit szokás.
Na de hagyjuk a negatívkodást, örömködjünk inkább, hogy ez a május elég rendesen a magyar kézilabdáról fog szólni, három F4 van összesen, mindháromban van magyar résztvevő, és túlzás nélkül kijelenthető, ha nem is mindegyikbe esélyesként érkezik bele a magyar társaság, egyik sem pofozógépnek megy. Kétségkívül a háromból a legesélyesebb a győri csapat, és mivel ezen a nem-csak-nálunk-hosszú hétvégén következik is az első a háromból, kicsit nézzük meg, mit várunk.
Csak a rend kedvéért, bár eléggé feltesszük, hogy aki ezt olvassa, az tudja: Győri Audi ETO – FC Mutyiland, majd Podgoricai Hentesek – Szkopjei Aranybányász. Csak azért haladunk időrendben, mert a magyarok meccse amúgy is az első.
Tessenek minket nyugodtan hülyének nézni, de a szerkesztőség lányszakasza (mármint nem a kromoszómákat, hanem írási területet értve ez alatt) bizony azt mondja, hogy sikerült a háromból a legnehezebb ellenféllel kezdeni; nem az az oka ennek, hogy az ikastiakat tartjuk a legjobbnak a másik háromból, hanem az, hogy az ikastiak játékstílusát tartjuk a legkevésbé ETO-barátnak. A gyorsanlabdátszerzünk-ésrohanunkmintazállat fekszik a magyar csapatnak a leginkábbsem, amivel azért nem azt mondjuk, hogy annyira tartanánk a dánoktól, de nagyon észen kell lenni, és végig figyelni kell arra, hogy ne legyenek könnyelmű labdaeladások. Felállt fal ellen ugyanis tökéletesen esélytelenek, főleg ez ellen a győri fal ellen, tessék csak morzsolgatni egy olyan négyest, hogy mondjuk Hornyák Á. - Tervel – Amorim – Løke. Még ha egyikük ki is lóg a sorból lefelé, azért vele szemben állni és kapni tőle egy taslit nem egy felemelő érzés.
Úgy gondoljuk tehát, hogy a meccs kulcsa az lesz, hogy hányszor hagyjuk őket könnyen indulni. Ha kevésszer, akkor nyugodt elődöntőnek nézünk elébe, és akár még kicsit rá is lehet pihenni a döntőre. Koncentrálni 60 percből legalább 50-et, és akkor nem lesz baj.
Aztán következik a látszólag érdektelenebb elődöntő, amit bizonyára pont annyira simának gondolunk, mint a másikat, pedig. Egyrészt egy pillanatig ne felejtsük, hogy hiába van az egyik oldalon egy Dragan és egy Dragana, a másik oldalon is van egy Dragan, aki nagyon szívesen szereti megmondani, hogy a két spori hogyan vegye a szájába, másrészt azt se felejtsük el, hogy két norvég hölgy fogja a szájába venni a szájbavennivalót, és ha tudjuk (márpedig tudjuk), hogy Norvégiában mennyire kiakadt mindenki a Knežević-féle röhejítéleten, nem tartjuk kizártnak, hogy ők sem fogják szeretni henteséket, annyira nem, hogy akár még talán meg is torolják a szabálytalanságaikat. Nem kérünk sokat, csak annyit, hogy ami szabálytalan, azt fújják le, és adják meg a megfelelő büntetéseket. Ha így lenne (nem lesz), akkor a végén már azt kéne számolgatni, hogy vajon megvan-e a 4+1 játékos. Annál azért okosabb Adžić, hogy ez ellen tegyen, így valószínűleg egy korrekt fújásra a hentesüzemmód kikapcsolásával reagálna. Akkor viszont a Vardar is egyből esélyes lehet, és nem azért, mert annyira jó CSAPAT, hanem mert azért vannak olyan játékosaik, akik képesek egyedül is erre-arra.
Mindettől függetlenül úgy gondoljuk, hogy szombaton nem borul a papírforma.
A vasárnappal pedig elvből nem foglalkozunk.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.