Hatosfal

Az a durva, hogy tegnap már olyan meccsek voltak, hogy GER vs ESP (29:28) meg NOR vs CRO (27:26) és SWE vs SLO (28:24), mondjuk valaki szólhatna a tokoknak, hogy az otthon szerzett 1 gólos előny annyira nem fog sokat jelenteni a valóságban, mint amennyire örültek neki, de mindegy. A szerbek megint belenéztek egy döbbenetesen csúf sallerba, Izlandon ráadásul (38:22), szóval asszem ezt a párharcot tekinthetjük lefutottnak. De volt még MKD vs FRA (25:27), meg olyan meccs is, ami valamiért meglepetés számunkra. Egyik, hogy Isztambulban nagyon lecuppantak a törökök Hollandiától (23.30 - WTF?), és hogy a lettek kicsinálták a szlovákokat (25:18).

Szóval Eb-selejtezőkre felkészülni, elrajtoltak a válogatottak.

_benito és Töcök ugyan remekül összefoglalta egy-egy illetve több szempontból is a Kupadöntőn történteket, de azért kimaradt még néhány okosság. Na nem valami világot megváltó szakmai feeling, nyugi, inkább csak szurkolói dolgok. Többnyire jó dolgok, de azért van itt más is.

Megérkezett Töcök összes gondolata is a tegnapi kupadöntőről, olvassátok szorgalommal, érdemes. A képeket természetesen én válogattam hozzá, haha.

Volt izgalom, európai szintű játék, remek hangulat, nyert a jobb csapat, kicsit bírózunk - de másképp. Figyuzzatok ide!

Előre elnézés kérek, de jobbára csak egy, ám mindannyiunk számára annál fontosabb dologgal foglalkozunk a Magyar Kupa-döntővel kapcsolatban. Nem, nem bírózni fogunk.

Bár továbbra is azon tűnődöm, hogy vajon milyen szokott lenni még azon kívül? Meg azon, hogy nekem aztán mindegy, ha mindenki az égen Superman jelmezt is ölt vasárnap, csak a lelátók maradjanak pirosak. Ezt üzenném a furcsa szlogenek városába és Csapszinak külön, hogy nem érdemes buszt indítania, hiszen említettem már, hogy a statisztikák azt mutatják, gyakrabban marad 5-ön belül a csapata, ha nem jönnek annyian.

Össze vagyunk nőve, illetve szegény Ortegán lóg úgy az észak-német páncéloshadosztály, mint egy Töppedt Iker-szarkóma. Először a Final4-tól ütötték el két bitangul elfújt végjáték után, aztán tavaly meg egyenesen a BL-döntőtől. Stílusosabb lett volna, ha idén a BL-győzelemtől ütnek el minket. De mi győzni megyünk Kölnbe, úgyhogy jobb lesz ez így.

Tudtam persze valahol mélyen, hogy ezt mi innen, így együtt már nem cseszhetjük el, de azért vasárnap remegő kézzel, reszkető lélekkel és izzadó tenyérrel ébredtem. Nagyon régen nem izgultam ennyire, komolyan, minden pótcselekvés kudarcba fulladt, még a lengyelpiac is szörnyű helynek tűnt, szóval inkább elhúztunk a Fricskába, hogy sört vegyünk magunkhoz, hátha majd attól jobb lesz.

Állandó vendégjátékosunk, Töcök büszke szavai következnek.

A Pick Szeged három bravúros győzelem után utazott Kielbe. A Löwen kétszeri, és a Kiel hazai legyőzése után nyilvánvaló optimizmussal néztünk a mérkőzés elé. Szeged számtalan vendéglátó helyén alakultak szurkolói klubok, ezek egyikében vártuk a csodát. Azt nem tudni pontosan, a Digi hitvány minőségének mi volt az oka, de a szétesett kép és csúszó hang már eleve sokat rontott az élvezhetőségen...

Kattintás után folytatjuk!

Töcök fűzi tovább az egy lépésre a mennyországtól sztorit.

A Pick Szeged már bizonyosan az év meglepetéscsapata a BL-ben. Ugyanis a szinte hibátlan csoportmeccsek után az egyenes kieséses szakaszban eddig három meccset játszott a két nagyágyú német gárda ellen és ebből nemes egyszerűséggel behúzott hármat a Pastor legénység.

Egészen mondjuk nem vagyok nyugodt, hazudnék, ha ezt írnám, ez tény. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha csupán csak nyerni nem vagyunk képesek itthon bárki - értsd teljesen mindegy, hogy ki - ellen, akkor egyszerűen nem vagyunk Kölnbe valók, ennyi ez. Azt nem állítom, hogy ebben az esetben nem lennék nagyon csalódott, mert de, valószínűleg a domboldalon sírva találnátok meg lefújás után kb. 10 perccel, viszont szerintem ez most nem történhet meg. Úgyhogy nem is foglalkoznék vele többet. Főleg, mert a nyomás ma rajtunk van.

Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?

Napok óta próbálok erősen koncentrálni kizárólag a pozitív dolgokra, ahogy ilyenkor minden rendes szurkoló csinálja, ezért nem fogok bővebb lére eresztett értekezéseket lezavarni sem Ilic remek ütemben érkezett mehetnékjén (ehhez csak annyit, hogy aki menni akar, azt engedni kell, hiszen játékosok jönnek-mennek ugye, csak Iváncsik Geri és Gulyás Peti örök Veszprémben), sem a már előre érzékelhető, ám a hátam közepére nem kívánt jegymizérián, sem pedig a tisztújításon, mert ez most nem fér bele. Ebbe a hétvégébe nem.

Elkezdtem egy posztot írni az összes visszavágóról, de még a felénél sem voltam, amikor ráeszméltem, hogy ez így túl sok lenne, úgyhogy inkább külön szedtem kettébe. Ez itt a magyar csapatokat nem érintő első fele, főszerepben a Barcelona, a Zágráb, a Vardar és a Kielce. Nézzük mi volt az elsőn, és mi várható a visszavágóikon ugye.

Miközben Töcök jól megérdemelt másnaposságát tölti, jó fej volt, és nem felejtett el minket sem. Alant az ő szavai következnek.

Továbbra sem közlekedési infókat szolgáltató blog vagyunk, hanem a kézilabda történéseit vesszük sorba. Úgy kezdődött, hogy a Vak Egér nevű, vendégeket jobb kedvre segítő egységben gyülekeztünk, vártuk az ETO-szurkoló cimboráinkat. Itt is végeztünk vasárnap este egy illusztris vendéggel együtt, de erről később. Meg is érkezett Ippi és csapata röndösen, "szögedi köménymagos" pólóban. Miközben a Veszprém párizsit szeletelt, mi esélyt latolgattunk, hogy hogyan is rakjuk kötőfékre a zebrákat. Közös alapnak abban megegyeztünk, hogy be kell csalni őket a pokol kapuján, hangban megriasztjuk őket, miután szétszaladtak, rájuk verünk néhányat. Jó tervnek tűnt.

Isten ments, hogy elvegyük Töcök kenyerét, de arra reálisan nem számíthattunk, hogy még ma posztot fog kreálni a Szeged történetének legújabb legendás győzelméből, mert nyilván jól megérdemelt kocsmai elfoglaltságát gyakorolja épp. Igen, arra gondolunk, hogy iszik, mint állat.

A Pick közben tovább írja azt az sci-fit, amit egy hónapja kezdett, mi lassan tényleg nem tudjuk, hol vagyunk. Köszi, srácok, ez gyönyörű volt!

Azt hozta a PSG amit vártunk. Így indult legalábbis, és nagyon kevésen múlt, hogy nem ez lett a vége. Volt bennünk egy kis félsz az elején, de hamar kiderült, megint nem ez lesz az a meccs, ahol a PSG összeáll. Úgyhogy játszhattuk a játékunkat, teljesen kontrollálva a franciákat. Ez annyira működött is, hogy amikor igazán csúcsra járattuk magunkat, akkor be is fejeztük a meccset. Ahelyett, hogy lezártuk volna.

Cseppet sem elégedetlen, de kicsit azért morgolódós poszt, hajtás után.

Komolyan nem vágom, hogy ezekből a szerencsétlen franciákból hogyan lehet a világ, de mindenképpen Európa egyik vezető hatalma. Az összes, amelyikkel találkoztam ma, konkrétan életképtelennek tűnt. Komolyan, nem viccelek, egyszerűen csoda, hogy enni, inni, aludni tudnak, pedig valószínűnek tűnik, mert hát itt vannak, élnek és virulnak. Fingom nincs, hogy hogyan.

A szegedi nóta kapcsán Töcök húzza az elévalót, hajrá mogyorók!

A Pick Szeged nyerő szériában van. A zebrák elleni meccs előtt csak két dolog biztos: egyrészt totálisan megtelik az újszegedi aréna, másrészt a Picknek pont semmi veszítenivalója nincs ezen a meccsen. Az elmúlt időszak tényei alapján inkább a németeknek kell izgulniuk kicsit a napfényes kirándulás előtt. Persze nem fognak, mert vér profik, meg aztán az idei BL-kiírás egyik favoritja a Kiel, szerintem a Barca mögött a második a listán.

Ha tegnap nem említettem volna elégszer: Párizs kocsival nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de tényleg ELKÉPESZTŐEN messze van. Tudom, hogy korábban párszor mondtam már ilyen soha szócskával kezdődőeket, de legalább tartom is őket, nagybuszon például Plock óta nem ültem. Na most is lesz egy ilyen: soha többet nem megyek közúton csak meccsre, ha a helyszín messzebb van, mint 1111 km. Mert nem.

20 percig, egész pontosan Pytlick első időkéréséig lehetett bizakodni. Martín meglepetésekkel készült, amik működtek is, aztán a dán úriember egy perc alatt elmondta, amit el kellett mondani, és a meccs következő 40 perce sajnos tökéletes érdektelenségbe fulladt. Hajtás után megpróbálunk okosak lenni, de nem fog menni - meg amúgy sem vagyunk azok, ugye.

Párizs kurva messze van, ezt előre is sejtettük ugyan, de teljesen biztosan a saját bőrünkön akkor éreztük, amikor éjjel négykor végül inkább félreálltunk kicsit egy sötét, kamionos parkolóban dőlni. Az a másfél óra sokat segített és mivel pirkadni is kezdett, újult erővel vágtunk neki a második 750 km-nek.

Felhőkkel teli az ég Győr felett, lehetnék vészmadár, de úgy döntöttem, hogy ez az írás pozitív marad. Fontosnak tartom az, hogy ne adjuk fel a reményt, hiszen az ellenfelünk igazán gyenge csapat idegenben. Szóval akkor Győr-Vardar elé poszt. Kezdésként: tudjátok mi az a terített betli?

Először és utoljára 1994-ben voltam Párizsban, úgyhogy éppen itt volt az ideje. Igazából a Charles de Gaulle repteret azóta párszor megjártam, mert az Air Canada gyakran Air France volt Európában, tehát gyakran indult onnan úgy a gépem to Toronto, hogy a kivilágított Párizs fényei szolgáltatták a hátteret a felszálláshoz. Gyönyörű volt. Érdekes, a tizenéves fejjel átélt napokra is elég pontosan emlékszem, Párizs egészen meglepett akkor, hogy mást ne is mondjak, ott láttam először színesbőrű embert élőben, voltam Disneylandban, mozgó járdát is ott láttam először életemben, és kézenfogva andalgó férfiakat. Abban a pillanatban egy kicsit felnőttem, úgy érzem.

Az utolsó előtti KP-re gyűltünk itt most össze, kicsit megkésve, mert tegnap már lenyomta a Zágrábot a Bárka, meg kicsit csonkán is, mert a Veszprém és a Szeged meccsét nem tárgyaljuk most hosszabban, lévén úgy tervezzük, azok elé jön még poszt, ugye Bence1 és Bence2? Ellenben kalapot lengetünk a horvátok előtt, betippeljük a Vardar-Kielce eredményét és újfent eldobjuk az agyunkat a Kiel és az FCB miatt.

Kraft Platzierung a legjobb négyből.

Nem kevesebb, mint tizenhat éve nem fordult elő olyasmi, mint ami most a BL-ben: nevezetesen, hogy a nyolcban több keleti, mint nyugati csapat lebzseljen. Tényleg így van, visszanyálaztam, úgyhogy ez már tudományosan megállapított tény. Mivel megtetszett a téma, most a múlt mentén is megnézegetjük a résztvevő csapatokat. Aztán holnap jövünk KP-val, illetve a hétvégén elé/mögé posztokkal, és természetesen NordHedgés-tour beszámolókkal is, mert mindenhol ott vagyunk, nyilván ott leszünk Párizsban!

Igen, tudjuk, hogy már rég elmúlt a SEHA 7, és ez már csúnyán a negyeddöntők hete a BL-ben, aka a szezon leg-fon-to-sabb időszaka, de akkor se nem bírjuk lerakni az akkori történéseket. Ha már a volunteerek vették a fáradtságot és elkészítették a verbális lenyomatát a hetüknek, akkor nekem kutya kötelességem ország-világ elé tárni mindezt. Ugye. A cím amúgy természetesen nem az én felkiáltásom, annál öregebb vagyok már azt hiszem.

Úgyhogy itt jövünk a sofőrök, a team service (edzések és meccsek előtt/alatt/után az öltözőfolyosón szolgálatot teljesítők), a press manager (sajtósok segítése, sajtótájékoztatók körüli minden, jegyzőkönyvvel kapcsolatos teendők) és a vardari team guide történetével, aztán az általános segítők és egy kabala fejezik majd be a sorozatot, remélhetőleg még a héten, bár erre azért nem vennék mérget. De akkor is meglesz.

Hat gól alapvetően nem a világ, ledolgozható egy visszavágón. Hiába aludtunk azonban egyet a tegnapra, meg ittunk rá egyet (kettőt, hármat, négyet), egyelőre még nem látjuk, hogy miben lehetne bízni ahhoz, hogy ez egy tényleg ledolgozható hat gól legyen. Talán az egyetlen, optimizmusra okot adó tényező az, hogy még egyszer ennyi kulcsember egyszerre nem betlizhet ekkorát. Hajtás után megpróbálunk okosakat mondani. Nem lesz könnyű.

Szerettem volna, ha valaki más viszi el ezt a sztorit helyettem, de nem volt tolongás érte, hogy finom legyek, úgyhogy a nyakamon maradt a dolog. Pedig szerettem volna, ha nem nekem kell felesleges hisztire és állandó bírózásra reagálni, előbbit már amúgy is megtettem személyesen, utóbbit meg annyira unom. Továbbra is dühít az álszentség, és bár vágom, hogy vesztes meccs után jobban fáj minden szó, azért én óva intenék mindenkit attól, hogy egy ilyen meccs után a lefújás után negyed órával felhangzó nótákkal foglalkozzon. Mert minek?

Inkább foglalkozzunk azzal, hogy az ország elsőszámú (MUHAHA) bírópárosa vezette ezt a tegnapit, és bár megszoktuk, hogy balfaszok, azt hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire imádják a rivaldafényt. Az a Szeged pedig, aki innen akart volna üzenni a Kielnek (újabb MUHAHA), örülhet neki, hogy ez nem nyolc. Öt lett, annyi, amennyit legkevesebbnek meghatároztam, szóval örülnöm kéne, de azért van némi hiányérzetem na. Mondjuk nem sok.

Érzem az ujjbegyeimben, hogy már többször leírtam az évek során azt, amit most is fogok, de hát muszáj megint, mert újra ezt érzem. A többség szemében ez nyilván szentségtörés, meg persze mindig jó egy jó Veszprém vs Szeged meccs, de most annyira nem vagyok ráhangolódva, hogy még valamirevaló szájkaratébe is csak ma reggeltől szálltam be.

Mármint Budapestre, ugye. Egy rakat tök fölösleges és érdektelen meccs után elérkeztünk ahhoz a 2×4-hez, ahol végre van miért izgulni. Győri szemmel meg pláne, mert nagyjából ezer éve megszoktuk, hogy legalább az elődöntő megvan, sőt az utóbbi években inkább döntő volt az, viszont az idei szezonban az ismert körülmények miatt sok minden, de nem egyértelmű, hogy ismét meglesz. Ehhez ráadásul szembejön az egyik legkellemetlenebb ellenfél. De ne szaladjunk ennyire előre, hajtás után először kicsit a másik három, aztán kicsit jobban a negyedik.

Önkéntesek tapasztalatait feldolgozó sorozatunkat a team guide team és a welcome deskesek élményeivel folytatjuk. Csak hogy értsük is, miről beszélek, előbbiek azok, akik kiválasztanak 1-1 résztvevő csapatot és egész torna alatt velük nyomulnak ébredéstől ájulásig bizony. Ezt nagyjából tudták a srácok, mert amikor a team guide posztokat próbáltuk kiosztani Petivel az első meetingen, akkor nem kellett nagyon castingolnunk. A másik tisztség pedig ebben a történetben a szereplő hotelek recepciója előtt kialakított pont, ahol az összes eseményre érkező delikvens becsekkol, majd kínja lévén az ott állóhoz fordul. Mivel egy versenyre érkező csapat/presses/delegáció viszonylag sok időt tölt a szálláshelyén, hát ez a feladat sem ígérkezett leányálomnak. De a team guidénál azért egyszerűbb volt. Na de lássuk. Én kérdezek, ők válaszolnak. Hogy kik ők, azt mindig odaírom. Vigyázat: NAGYON HOSSZÚ LETT!