Hatosfal

Továbbra is a Szegedről szól minden a hatosfalon, és ez még valószínűleg egy két napig így is lesz, hiszen van min örömködni. A tegnapi beszámolóm után, most jöjjön egy ízig-vérig Pick drukker élménybeszámolója. Töcök tied a szó:

A sors úgy hozta, hogy nem lehettem ott Berlinben, de egy szegedi vendéglátóhelyen illusztris társaságban nézhettem az EHF kupa Final Fourt. Ez a két nap örökké az emlékezetemben marad, mert a szegedi GYŐZELEM szinte a semmiből jött, mint az Yvette a ciklon, amitől kiöntött a Balaton.

A társaságról annyit, hogy a többséggel legalább 30 éve járunk meccsekre. Ahogy eldobtuk kölyök korunkban a csattogós lepkét, valahogy mindenki a régi újszegedi sportcsarnok lelátóján találta magát, pontosabban néhányan még az újszegedi kisstadion bitumenjén fertőződtek meg az érzéssel, amit a kézilabda jelent. Néztük a nagyokat és arról kezdtünk álmodni, hogy egyszer nagyon jó játékosok leszünk és biztosan a nyakunkba akasztják az aranyat és minket ünnepel majd az ország. Abba most nem mennék bele, kiből milyen kézilabdás lett, mert ez a poszt nem rólunk szól. De ez az érzés elkapott, mikor a nagy fiúkkal egy-egy diadalt ünnepeltünk a sporiban.

A Pick Szeged és elődei - és a szegedi kézilabdázás egyáltalán - nem kényezteti el híveit, hiszen itt a délvidéken, a kézilabda egyik fellegvárában ritkán nyílik az aranyeső.

Amikor pénteken nekiültünk a rókavadászat megtekintésének, csak remélhettük, hogy meglesz az a bravúr, ami minden évben benne van a csapatban. Az erről korábban írt poszt is inkább reménykedőre, mint határozottan győzedelmesre sikerült. Aztán elkezdtük bámulni a tévét, és úgy jártunk, mint oly sokan az Euróvíziós Dalfesztivál döntőjében: látjuk, látjuk, de nem hiszünk a szemünknek! Az a Pick Szeged, amelyik végigszenvedte a tavaszt, lemaradt a berlini járatról, és azok a fiúk, akik helyettük a pályára léptek, bár ugyanúgy néznek ki - de mecsoda különbség! Miután kitakarítottuk a rókalyukat és egymást ölelgettük, azt kéredezgettük a sokat megélt társaktól: mi történt, tényleg döntőt játszunk? Atyavilág, mi van ott?!

Jöttek a telefonok, üzenetek, így a második poszt már csodavárósabbra sikerült.  Ekkor már éreztem, hogy most tényleg bármi megeshet, hogy bennünk van a győzelem. Akkor el is dőlt, hogy a vendéglátóipari egység, bár vasárnap 17-kor nyitna, miután igény lett rá, ezért vasárnap 15 órától várja újra a híveket. Meg is érkezett kis csapatunk kiegészülve még néhány kéziszurkoló veteránnal és néztük a csodát! Tetszett, amit láttunk: Omeyer kínjában vigyorgott - ez megfizethetetlen érzés -, Tej őrjöngött. Közben a kékmezes CSAPAT, amely kétséget kizáróan valóban a Pick Szeged mezét viselte, ámulatba ejtett. Feci meglőtte, vagy inkább meggurította a Final Four gólját, amikor a rossz bejátszás bevánszorgott a francia kapuba. Ekkor már éreztük, hogy az istenek velünk vannak, és néhányan közülük Berlinben, a Max-Schmeling Halle–ban játszanak. Valószínűleg egyedül a vasárnap épp szülinapját ünneplő Juan Carlos Pastor (micsoda ajándékot kapott a Mister!) és talán a szegedi játékosok merték elhinni a derbi előtt, hogy hazahozzuk a kupát. A nagy stratéga remekül mérte fel, hogy a legnagyobb esély nyerni valamit a berlini hétvégén van. Változtatott a védekezésen, így egy rendkívül agresszív fallal találták szembe magukat az ellenfelek, olyannal, amilyenre az ez évi játékunk alapján nem számíthattak. Ráadásul a megtáltosodott játékosoknak minden sikerült, mint ahogy az lenni szokott olyankor, amikor valaki hisz az erejében, a taktikában és a többiekben.

Köszönjük Roli, hogy így búcsúztál, nincs többé szegedi szurkoló, aki nem tapssal fogad az újszegedi sportcsarnokban, még ha veszprémi mezben lépsz is majd pályára. Jó volt látni, hogy itt mindenki szegedi, legyen az spanyol, svéd, horvát, bosnyák, montenegrói, szerb, vagy akár baszk, no meg magyar.

Miután pukkantak a pezsgős üvegek a Pivo Várban és könnybe lábadt szemmel ölelgettük egymást, akkor eszembe jutott az a 10 éves kissrác, aki nézte a nagyokat… Kívánom hogy sok-sok fiú és lány menjen ki kézilabdapályák környékére, mert ott meg lehet ismerni az érzést, amikor mindenki a testvéred, tartozol valahová!

Köszönjük az egész országból jövő gratulációkat.

Hétfő esete 20 órakor a szegedi borfesztiválon, a Szeged Napja rendezvénysorozat keretében fogjuk köszönteni az EHF KUPA GYŐZTES PICK SZEGEDET. Soós Józsinak volt egy remek ötlete: A városháza előtt a téren az ünnepen a magyar, EU és Szeged zászlók mellé fel kellene húzni a Pick Szeged lobogóját is.

Köszönjük Srácok, hogy együtt álmodhattunk egy világot magunknak!

Köszönöm, hogy a kézilabdások táborához, a PICK SZEGEDHEZ tartozom!