Először és utoljára 1994-ben voltam Párizsban, úgyhogy éppen itt volt az ideje. Igazából a Charles de Gaulle repteret azóta párszor megjártam, mert az Air Canada gyakran Air France volt Európában, tehát gyakran indult onnan úgy a gépem to Toronto, hogy a kivilágított Párizs fényei szolgáltatták a hátteret a felszálláshoz. Gyönyörű volt. Érdekes, a tizenéves fejjel átélt napokra is elég pontosan emlékszem, Párizs egészen meglepett akkor, hogy mást ne is mondjak, ott láttam először színesbőrű embert élőben, voltam Disneylandban, mozgó járdát is ott láttam először életemben, és kézenfogva andalgó férfiakat. Abban a pillanatban egy kicsit felnőttem, úgy érzem.
Na de valamire való időt '94 óta nem sikerült eltöltenem sajnos Párizsban, nyilván azt most sem nagyon fogok, de azért ezzel a sorsolással sportturista szempontból is elégedett vagyok. Tavaly kihagytuk a negyeddöntőt, kicsit meg is bántuk, így idén már jó előre eldöntöttük, hogy bárkit is dob a sors, mi megyünk. Párizsnak talán én örültem egyedül. De én nagyon. Remélem nem tévedek, mint a tegnapi horvát hozzáállás esetében, mert egy pofon hangos csattanása most bizony fájna a kiutaztatott arcomon, de erre nem is gondolok.
A NordHedge jó szokásához híven sokat segített, hogy ez a túra megvalósuljon, reméljük tetszeni fog nekik is a háttér a szokásos pólózáshoz. Este kilenckor elindulunk, rengeteget utazunk, de többnyire éjjel, amikor nem lesz nagy forgalom, és sokat Németországban, ahol meg hajthatunk. Bízunk benne, hogy holnap kora délutánra abszolválni tudjuk a távot, ami nagyon furcsa most. Belegondolni, hogy holnap ilyenkor már egy macskaköves utca kis asztalánál ülök majd és a sörömet szopogatom, az szürreális most. Pedig így lesz ez, bizony.
A szállásunk a Montmarte negyedben lesz, belecsapunk a lecsóba tehát, és az első kellemes meglepetés már a szervezés fázisában ért bennünket, mégpedig hogy magyar az egyik recepciós. Beával azóta forródróton nyomjuk, sokat segített mindenben. Párizsban annyi minden van, hogy én nem is tervezgetem különsebben, mit nézünk meg az alatt az egy nap alatt. Reménykedünk egy vasárnap reggeli bolhapiacban és egy olyan kocsmában szombatra, ahol tudunk akár meccseket is követni valamilyen formában. Jó, nyilván fogunk sétafikálni a Mars-mezőn, ha jó idő lesz piknikkosárral, megnézzük a Sacré Coeur-t, mert az úgyis ott lesz a szánkban, én azért szeretnék Louvre udvarban piramist fotózni, meg Eiffel-tornyot, meg Diadalívet, amibe bele van vésve, hogy Győr, Notre Dame-ot, szóval mindent. Haha. Lesz rá egy szombat délutánunk és egy fél vasárnap. Meccs utáni idővel nem számolok, mert ha minden jól megy, akkor csak sarki kocsmát kívánok majd.
Meglátjuk, ebből mi fér majd bele, az biztos, hogy be, fel, le szóval mélyebben ásni semmibe sem érdemes, ilyen rövid idő alatt csak japánturistáskodni kell, oszt kész.
NordHedge - Párizs ON, a meccs elé remélem itthonról írnak majd a srácok, mi pedig jövünk a túra beszámolókkal és egyéb finomságokkal. Akinek van vicces/értelmes/leleményes javaslata, hogy Párizsban mit gerillázzunk, az nyugodtan jelezze, hátha megfogadjuk! A Mikkel Hansen lakása előtti éjjeli zúgolodástól sem riadunk vissza.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.