Hatosfal

Azt hozta a PSG amit vártunk. Így indult legalábbis, és nagyon kevésen múlt, hogy nem ez lett a vége. Volt bennünk egy kis félsz az elején, de hamar kiderült, megint nem ez lesz az a meccs, ahol a PSG összeáll. Úgyhogy játszhattuk a játékunkat, teljesen kontrollálva a franciákat. Ez annyira működött is, hogy amikor igazán csúcsra járattuk magunkat, akkor be is fejeztük a meccset. Ahelyett, hogy lezártuk volna.

Cseppet sem elégedetlen, de kicsit azért morgolódós poszt, hajtás után.

Az első 10 percben csak Hansen volt a pályán a párizsiaktól, egyedül, élőkeszites nélkül, négy góllal tartotta meccsben a PSG-t. Eközben a másik oldalon hibátlanul bejött a Nagy Laci sérülésére alapozott terelés. Legalábbis úgy tűnt, nem készültek rá, simán hagyták lőni több alkalommal is. Ezt Laci köszönte szépen, be is kezdett rendesen. Ezt tetézte, hogy az Ilic-Chema tengellyel sem tudtak mit kezdeni, pedig semmi újat nem mutattak: Chema indulócselből leviszi hatra a falat, Ilic érkezik keresztbe, felkészítés, gól. Ezt gyakorlatilag végtelen alkalommal el lehetett játszani, mert Chemának N'diaye-val kellett egy-egyeznie. Hehe. Ha nem ezt választotta, akkor gyömöszölte a labdákat Sulic felé. Ebből többször is lefordultak, de jól zártunk vissza, így könnyű gólok nem lettek belőle. A kicsit céltalan és erőltetett bejátszások viszont arra jók voltak, hogy összerántsuk a falukat középen. Igen, ebből jöhettek a lövők. Egyszerű játék a kézilabda (már ha Gardent ellen kell játszani.)

Az más kérdés, hogy Chema ezt leszámítva ezúttal sem villogott, így megint, most már sokadszor jött a listán a lékaizás. Máté a félidő közepén érkezett, a nyilván tervezett módon, de most igazán ő sem villantott, bár kreatívabbak lettünk. Viszont volt hibája, így a második félidőben már megint nem kapta meg azt az időt, amit - szerintünk - megérdemelne.  

Közben Timut megint a nagy büdös semmire szórták ki, botrány, mennyire utaznak rá a sporik. Nagyságrendekkel tisztább a játéka, mint akár csak tavaly, de ez a kiállítási arányán pont semennyire nem látszik. Mindeközben pl. N'diaye megúszta a meccset kiállítás nélkül. Hátköszi. A védekezésünk a pár semmire kiosztott kétperc ellenére végig stabil maradt, mint a bordeaux-i színvonala. 

A felkészülés és a tudatosság mellett az igazi különbséget a zsenik jelentették, akik, Mikkel Hansenek ide, Abalok oda, ezúttal fehérben játszottak. Meg feketében: Mikler őrületes volt, ziccerek, pontos és erős átlövéseket fogott meg. A másik Gulyás volt, aki lenullázta Omeyert, ráadásul posztról. Egy rontott lövése volt összesen, de azt is inkább ő húzta túl, mint Titi kényszerítette ki. 

A nem különösebben magas színvonal (értsd: a játékosok képességeihez képest rengeteg technikai hiba) a második félidőre is megmaradt. A PSG ötlettelenségét egyedül Abalo próbálta megzavarni a szokásos higanyolással, de ő sem volt igazán éles. Mi erre végtelenül fegyelmezett védekezéssel válaszoltunk, középpontban a beállósok eltüntetésével. Vori és Gunnarsson összesen egy gólt lőtt, hetest, kétpercet is alig-alig bírtak összehozni (ld. Terzic kiállítása még az elsőben, piha). Támadásban ment tovább a rakkolós, sablonos izé, de ez is bőven elég volt arra, hogy csendben ellépjünk öt góllal, azaz ezúttal is megvolt az izmos kezdés a második félidő elején. Ez volt egyben a párizsi mélypont, amikor már az indulásgólok is megjöttek, mert a PSG teljesen elvesztette a fonalat. Második félidő, 17. perc, párizsi időkérés, 4 gól ide, itt tartottunk.

Aztán elfogytunk.

Ekkor már Ruesga irányított, aki a szokásos, passzívnál ellőtt elhajlásos gólján kívül (amit öreganyám félálomban bemondott előre) igazán sokat nem mutatott, Ilic kezdett elfáradni, ahogy Nagy Laci is, bezzeg Accambray meghozta a tüzet a kényszerből elvállalt alsó lövéseivel. Ehhez kellett, hogy védekezésben többször is elszámoltuk magunkat, támadásban meg olyan frissek voltunk, mint a félnapos Orbit. De csak nem jött se Zeitz, se Lékai (hogy Jamaliról már ne is beszéljünk).

Kifingtunk, na, és a padról nem jött a plusz, ami kellett volna. Emiatt elment a money time, kiengedtünk egy biztos győzelmet. Ami csak azért nem fáj jobban, mert láttuk, mennyivel jobbak vagyunk, és nem létezik, hogy ezt innen ne csináljuk meg. Közben csendben bízunk abban, hogy idén Kölnre jönnek majd az igazi meglepetések, és Ortega a váratlan helyzetekre úgy reagál majd, hogy eltér a kottától és meghúzza a váratlant.

Mert ugye az nem kérdés senkinek, hogy ha ezzel a kb. 75%-os teljesítménnyel is lényegében simán lehoztuk az idegenbelit, akkor ott a helyünk a Final4-ban.