Hatosfal

Igaz, hogy ezt most nem gyermekkéz húzta, de így sem lett sokkal szimpatikusabb vagy szerencsésebb, na. Ettől függetlenül azért nagy duzzogva tán még áldásomat is adnám erre a csoportra. De végignyálazom azért gyorsan, hogy melyik kalapból melyiknek örülnék jobban és miért.

Ülepedik szépen lassan. Emésztgetjük, mérlegeljük. Talán néhányunkban erős az az érzés, hogy megint betérdelt néhány kulcsember, és a Barca kijózanítóan megrépázott a döntőben, de bízom benne, hogy hozzám hasonlóan legtöbbünkben az marad meg, hogy ez egy hatalmas szezon, aminek a végén részünk lehetett az elmúlt évek legkatartikusabb győzelmében, és bizonyságot szereztünk egy meglehetősen melengető sejtésünket illetően: miénk a világ második legjobb csapata.

Holnap lesz csak igazán cudar Kölnben németnek lenni. Már az is szokatlan nekik, hogy csak egy német csapat van a négyben, attól meg végképp lelankadnak a keményre fújt csattogós puffancsok, hogy a döntőben már egy sem lesz. Illetve egy mégis: Christian "nincs rossz lövés, csak gyenge" Zeitz.

Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi spori mellett, sőt, kék a szeme, arca csupa derű, de a lényegen mindez semmit sem változtat, a lényeg pedig az, hogy a bajnok újra piros maradt. Huszonharmadik szezonját húzta be ezúttal idegenben az MKB-MVM Veszprém csapata, és ezzel el is dőlt, hogy mától kizárólag egy dolog fontos a srácoknak: Köln.

Csak mert az is mindjárt itt van.

Azon röhögök, hogy múlt vasárnap hogyan esküdöztem, fogadkoztam, hogy még egyszer tuti nem megyek idén Szegedre, aztán tessék, már megint mi van? Hát persze, hogy lemegyek. De hát ez van, az ember nem pihengethet kedvére egy rendes bajnoki döntő alatt. Ráadásul kicsit rám is ijesztett az az első félidő végi balfaszkodás, mit tagadjam, szóval muszáj lemenni ordítani, meg hát azért is, hogy a saját szememmel lássam, mi van.

Mert mi is van? Franc tudja.