Ha tegnap nem említettem volna elégszer: Párizs kocsival nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, de tényleg ELKÉPESZTŐEN messze van. Tudom, hogy korábban párszor mondtam már ilyen soha szócskával kezdődőeket, de legalább tartom is őket, nagybuszon például Plock óta nem ültem. Na most is lesz egy ilyen: soha többet nem megyek közúton csak meccsre, ha a helyszín messzebb van, mint 1111 km. Mert nem.
Éjszaka haladni persze lehet, de elég erős próba azért ez idegeknek és a szerveztnek. Ha magad csinálod a dolgaidat, akkor neked kell megoldanod mindent, tehát igen, egész éjszakai lufasz alvás után neked kell bevezetned Párizs sűrűjébe egy bérelt Vitot, és hát az nem egyszerű tevékenység, azt elhiheted. Kétszer majdnem belénk is jöttek, de végül nem, és legalább háromszor lett durván ledudálva a fejem, és volt olyan is, hogy egy csuklós busz az előttünk haladó autó oldalát simogatta meg szépen. Szóval kemény volt a megérkezés na, ezt emlegetni fogom még szerintem.
A berendezkedés után konstatáltuk, hogy a csoportunk egy részének lett lakótársa, Anulu, előzetesen kicsit fostunk tőle, de végül kiderült, hogy szimpatikus fehér ember, jófej, az éjjel egy hatvanezres techno-partyn veretett, reggel nyolckor keveredett vissza a Hostelbe, ahol is tekert egy spanglit majd a jelenlévők elbeszélése szerint Superman pózba hajolva az erkélyről bedőlt a szobába fejjel előre. A srácok ennek a hanghatásaira keltek. Azóta felpolcolt fejjel alszik. Vannak egyébként még vicces jelenetek bőven, ez Párizs, itt úgy tűnik akármi megtörténhet.
A mai challenge a városnézés és a NordHedge gerillás tevékenységének elvégzése, amit metro segítségével megközelítve a helyszíneket nemsokára el is kezdünk szépen. Találkozunk Huszárékkal az Eiffel-torony tövében, szóval összefutnak itt a szálak mindenképpen. Képeket köszönjük azon kollégáinknak, Edinek főleg, akik tegnap még egy sétát is tettek a környéken, nem kizárólag alkoholszerzés céljából, mint mi, akiknek muszáj volt levezetnünk a vezetés okozta sokkot ugye. Most meg süt a nap, úgyhogy én megyek.
Mára hajrá Veszprém, nem félek.
Egészen egyszerűen jobb csapat vagyunk még a Titivel erősített PSG-nél is, ez nem kérdés nekem, szóval ma nyernünk kell. Na jó, egy szoros vereség is belefér természetesen, bár én nem szeretném átélni azt ugye. Wifi szinte mindenhol van, úgyhogy jelentkezünk még a nap remélhetőleg.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.