Hatosfal

Esküszöm, soha életemben nem voltam még ennyire jól meccs utáni sajtótájékoztatón, pedig Szkopjéban is frenetikusan éreztem magam, azt elhihetitek. De tényleg. Igaz, hogy Talantot eddig mindig csak ellenfél vezetőjeként hallottam nyilatkozni Veszprémben, szóval egyértelmű, hogy nem szerethettem bele egy-egy mondatába ezen a helyszínen, na de most. Most sikerült.

Pedig játékosként hogy utáltam. Tiszteltem ugyan, nyilván, de nagyon nem kedveltem.

Az a durva, hogy tegnap már olyan meccsek voltak, hogy GER vs ESP (29:28) meg NOR vs CRO (27:26) és SWE vs SLO (28:24), mondjuk valaki szólhatna a tokoknak, hogy az otthon szerzett 1 gólos előny annyira nem fog sokat jelenteni a valóságban, mint amennyire örültek neki, de mindegy. A szerbek megint belenéztek egy döbbenetesen csúf sallerba, Izlandon ráadásul (38:22), szóval asszem ezt a párharcot tekinthetjük lefutottnak. De volt még MKD vs FRA (25:27), meg olyan meccs is, ami valamiért meglepetés számunkra. Egyik, hogy Isztambulban nagyon lecuppantak a törökök Hollandiától (23.30 - WTF?), és hogy a lettek kicsinálták a szlovákokat (25:18).

Szóval Eb-selejtezőkre felkészülni, elrajtoltak a válogatottak.

Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.