Hatosfal

Miközben Töcök jól megérdemelt másnaposságát tölti, jó fej volt, és nem felejtett el minket sem. Alant az ő szavai következnek.

Továbbra sem közlekedési infókat szolgáltató blog vagyunk, hanem a kézilabda történéseit vesszük sorba. Úgy kezdődött, hogy a Vak Egér nevű, vendégeket jobb kedvre segítő egységben gyülekeztünk, vártuk az ETO-szurkoló cimboráinkat. Itt is végeztünk vasárnap este egy illusztris vendéggel együtt, de erről később. Meg is érkezett Ippi és csapata röndösen, "szögedi köménymagos" pólóban. Miközben a Veszprém párizsit szeletelt, mi esélyt latolgattunk, hogy hogyan is rakjuk kötőfékre a zebrákat. Közös alapnak abban megegyeztünk, hogy be kell csalni őket a pokol kapuján, hangban megriasztjuk őket, miután szétszaladtak, rájuk verünk néhányat. Jó tervnek tűnt.

Az sejtettem, hogy kamu volt Duvnjak hiányzása, és valamiért abban is biztos voltam, hogy Palmarsson is bevethető lesz.  Hiába, Gislason azért komoly edző és tudja, hogy Pastor rendkívüli módon felkészül, előre kitalálja a 60 percet. A megtévesztés nem annyira jött be, de hogy Sprenger is előkerült, az már kicsit váratlanabb volt. Nálunk is volt egy komoly meglepetés. JONAS KÄLLMAN (aki még mindig nem kjelmann, és a jelek szerint ezt van, aki a Diginél tudja is, tessék már leszokni erről, különben mostantól Beckhamet békámnak mondom, mert miért ne - a szerk.) elugrott egy laza vakbélműtétre, majd röpke 12 nap múlva játszott egy baráti 50 percet védekezésben, támadásban. Ebből az ütközős-rohanósból. Nem tudom, miből készülnek az emberek ott északon, vagy esetleg Jonas földönkívüli? Valami komoly gyógyulási képességgel rendelkezik a svéd, respect érte, átérezte, szükség van rá a zebrabefogáshoz. Szabó dokinak is köszi a szakszerű beavatkozást.

A bemutatásnál a németek úgy érezték, Minosz király Knósszoszi palotájában vannak és rájuk vár Minótaurosz, a bikafejű és embertestű szörny. Valóban ott volt a lény, aki kék–fehér zászlót lengetett és pokoli üvöltés kíséri minden mozdulatát. Egy kérdés volt hátra: kitalál-e a Kiel az útvesztőből. Ariadné, hol vagy?

A Szeged nem viccelt. Nekirontottunk a zebráknak, a szurkolók hangorkánjától még kicsit kába németek nehezen vették fel a ritmust.  Komoly védekezéssel nyitottunk. Vujin először a szurkeszektől kapta meg a becéző szavakat, majd az első földre kerüléses hiszti sem váratott sokáig. Sikerült az elején előnyt szerezni, ami leginkább abból adódott, hogy Sonne leggyakrabban akkor találkozott a labdával, amikor kiszedte azt a kapuból. Ezzel meg is akadályoztuk a Kiel lerohanásait. Gislason is agresszív hatos fallal indított, középen az óriásokkal: Viencek, Jicha, Toft Hansen.

Nálunk Robledo és Bombac is jól kezdett támadásban, védekezésben pedig nagyot alkotott Blazevic középen. A meccs nem éppen csendesen csordogált: a németek tüzeltek, nem is rosszul, de maradt a különbség. Pastor ötlete, hogy hagyjuk a németek balszélsőit, és ha lehet, onnan induljon Prodanovics - tökéletesen bevált. A fiatal Dahmke tele gatyával tolta, Rajkó pedig köszönte szépen, robogott, mint az expressz vonat. A félidő kettő ide, de gyorsan vége lett az első menetnek.

A neheze még hátra volt. Mint kiderült, a németek, akiknél elvileg egy rakás sérült volt, végül több cserével nyomták, mint a Pick. Na de jött Wisu, aki megint jól szállt be és fontos lövéseket fogott. Tombolt is a maroknyi Kielce szurkoló, akik Skopjéból hazafelé tértek be hozzánk a lengyel-magyar bratinki jegyében. A túloldalon jött Ege, aki minden rutinját megmutatva szedte ki a hálóból a lasztit.  Mi fáradtunk, a németek még mindig lőttek, valamint Canellas, és Palmarsson is bekeveredett a vonalra, ami komoly zavart okozott.  Weinhold is megtalálta lövőformáját, a veterán Lundström is kezdte megmutatni, miért is rehabilitálták. Ment is a Kiel, úgy tűnt, Ariadné előkerült, meglesz a fonal. De ez a Pick Szeged nem az a Pick Szeged, aki összeomlik, ha vezet az ellenfél, főleg nem a katlanban. A bika megrázta magát, a szurkolói pedig átsegítették a holtponton a csapatot. Bombac, Zsolti varázsolt támadásban, Feci pedig védekezésben volt sziklaszilárd Csiróval. Az megvan, hogy két blokkot osztottak ki Jichának és Duvnjaknak? Zubai óriásit harcolt a falban, Källman még hintett egy kínait így a műtét levezetéseként, mondjuk logikus, mert odafönt tuti nem üt a sebre senki. Ancsin kapott egy gyomrost, Bombac pedig feltette zseniális teljesítményére a pontot. Ekkor már öt perce állva tombolt a csarnok, Adriané elveszett, a zebrák szétszéledtek. A Bundesliga csapatai új fohásszal térdelnek a templomban: „A Pick Szegedtől ments meg, Uram, minket!”

Azt nem tudom, hogy van–e még a szafariparkban valami kabalaállat, aki a szegedi mészárszékre vágyik, de úgy tűnik, hogy a róka és oroszlán után a zebrát is feltálaltuk vacsorára.

Levezetés a Vak Egérben, ahol óriási meglepetésünkre Pastor mester itta megérdemelt cervezáját.  A mester szerényen csak annyit mondott: „munka, munka, munka” és le kell vetkőzni a kishitűséget.

A Pick a nemzetközi porondon legnagyobb győzelmét aratta tegnap, mert a német bajnokot verni a négybe jutás odavágóján, az nem gyenge. A hangulat is olyan volt, mint egykor a Barca ellen: pokoli, de intelligens - ahogy ezt a német szurkolók mondták. Itt nincs félelem, mint a Balkánon, de ugyanolyan nyomasztó az érzés.

Hogy mi lesz ezután? Ahogy az öreg fegyvermester mondta: „Bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport!”

Hajrá Pick Szeged!