Hatosfal

Sőt, sokkal könnyebb, tulajdonképpen egy sörmeccsen vágtuk szét az eddigi idényben állandóan a nagyok bajszát húzogató Bresztet, ami remek érzésekkel tölt el. Megnyugodtam teljesen. Ezek után képtelenségnek tartanék egy pontvesztést a Zágráb ellen, azt viszont továbbra is lebegtetem, hogy az etap végén nálam nem gond, ha kikapunk Szkopjében. Az egy vereség lenne, és az belefér bőven. Inkább, mint hogy bárki sérüljön ugye.

Úgyhogy remek amit látunk, örülünk Vincent, szemmel látható a gólról gólra, lépésről lépésre, ezt a fokozatosságot kell tartani bizony, csiszolódni, próbálgatni, fejlődgetni meccsről meccsre. És akkor jó lesz ez. 

Szeretek veszprémi lenni, hehe. 

5+1 és védekezés-támadásban egy cserés felállással kezdtük meg a meccset, Ugalde olyan elánnal állt neki zavarni 12-14 méteren, hogy már-már én éreztem magam kényelmetlenül itt a fotelben. Nem baj, gyakorlásból lesz a tökéletes nyitott, még akkor is, ha az első négy percben nem tudtuk megakadályozni őket a hol kintről jövő, hol beállóból történő támadásbefejezésben. Viszont támadni gyorsan felértünk így, és Mikler is beköszönt egy szélső ziccer fogásával a hatodik percben.

Ugalde támadásban is nagy formában kezdte a meccset, azt a Lékai által lehúzott labdát azzal a bepörgetéssel még tuti megnézem, hú, nagyon tetszett. És Sulic is végre. Eddig sem volt rossz persze, de most megint olyan ellenállhatatlanul fordult be, és küzdött minden labdáért, úgy nyúlt meg a keze az indításért, hogy öröm volt néznie a szemeimnek. A várakozásaimmal ellentétben egyáltalán nem volt gond a támadásainkkal, viszont Stojkovic ismeretében nagyon jó döntést hozott Carlos azzal, hogy felrakta a hatosfalat inkább, és ezt időben meg is hozta szerencsére.

Már az első ilyen támadásukat kikényszerített lövéssel fejezték be, amit persze könnyedén szedett be Roló, aztán nem sokkal később, Timuzsin felesleges kiállítása után megcsinálta a kirontós hetesvédést is, aka Peric, majd ziccert védett. Gyorsan fel is tornázta a százalékát az égbe, ami azért nyilván köszönhető volt a működő védekezésnek. Elnyúltunk kicsit, három góllal konkrétan, és amikor Marguc emberhátrányos lövése is becsorgott, akkor teljes nyugalomban dőlhettem hátra végre. A félidő végére konkrétan parádéztunk már, a Marguc-Ugalde gólnál már teljesen örvendtem. 

Aztán a 7:14-es félidő után elég volt néhány hiba a cseresorunktól, és máris belátható közelségbe kerültek a kékek, sőt 18 perc alatt már összehoztak annyi gólt, mint összesen az első félidőben, majdnem közelről nézték a hátunkat, azzal meg nem lehettünk elégedettek egy olyan első félidő után, ahol összesen hét gólt lőttek. 

Viszonylag tartós szarakodás után aztán megráztuk magunkat, és elmentünk megint főleg Gasi góljaival, de Ruesga és Timuzsin is hozzátett, amivel épppen tízre nőtt a különbség időközben, ez pedig rekord Bresztben ebben az évben. Jamali az egyedüli, aki láthatóan nem találja a helyét ebben a rendszerben, kár érte, mert egyszer-egyszer megint elsült a keze és volt olyan átlövése, amitől olyan érzésem szokott lenni, mintha a fiatal Carlos Perez úszna éppen a levegőben. Marguc precíz volt, pontosan ez kell tőle, ezt tudja, örülök neki, hogy újra megérkezett köreinkbe. Nagy Lacit talán én is többet pihiztettem volna, de amúgy mindenki pályára lépett, időt is kapott, szóval köszönjük Carlos, köszönjük srácok! 

Ez bizony még jobb is lesz, remélem idén tényleg nem kegyelmezünk senkinek.