Elkezdtem egy posztot írni az összes visszavágóról, de még a felénél sem voltam, amikor ráeszméltem, hogy ez így túl sok lenne, úgyhogy inkább külön szedtem kettébe. Ez itt a magyar csapatokat nem érintő első fele, főszerepben a Barcelona, a Zágráb, a Vardar és a Kielce. Nézzük mi volt az elsőn, és mi várható a visszavágóikon ugye.
Mindenki visszatért a klubjába, ki-ki eredményei és vérmérséklete szerint kipufogta-kiörülte magát, úgyhogy jöhetnek újra a dolgos, BL-es napok. Habár a legtöbb kérdésre már nagyjából megvan a válasz, azért a világbajnokság előtt-alatt-közben történtek változtat(hat)nak némiképp az erőviszonyokon.
Meg amúgy is fel kell venni valahol a fonalat, szóval tessenek hajtani, képbe hozás következik.
Volt már szó idén a Vardarról - többször is, de itt a legjobban - , kicsit már unjuk is őket lassan, viszont ez ma visszaolvasva is pontosan áll erre a csapatra. Két meccset már lejátszottunk ellenük, az egyik lufaszt nem ért (+8), a másik annál többet. Elképesztően fontos fegyvertény az, hogy Szkopjéban végül nyerni tudtunk úgy, ahogyan. Nagy Laci nélkül, amit már lassan meg is szokunk, ha valamire, hát erre ez a makacs sérülés nagyon jó volt.
Sokan beszélnek szerencséről a kinti meccs kapcsán, amit én vitatnék, de nagyon. Melyik a szerencse-faktor, Ugalde labdalopása? Vagy hogy befújták a hetest ide is, oda is? Azt a meccset majdnem végig a kezünkbe tartottuk, abban az elképesztő hangulatban és amikor nagyon kellett, többen villantak.
Ez nem szerencse kérdése nálam.
Isten - vagy mi - látja lelkem, soha egy büdös petákot nem adtam volna azért, hogy valaha leírom azt, ami ott fenn olvasható a cím hátsó részében. Ok, nyitott és érdeklődő típus vagyok, utazni pedig kifejezetten szeretek, de életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire erősen érzek majd olyat, hogy nekem mindenképpen Macedóniába kell mennem. Márpedig ezt kb. a sorsolás óta egyre erősebben érzem. Úgyhogy megyek. Balkán-túra on, most kicsit sportturista leszek.
Egyre érdekesebben alakul a BL ahogy haladunk előre. De hát mit van mit tenni, ilyen a női kézilabda, ezért szeretjük. Íme a harmadik forduló utáni kápé.