Hatosfal

Állítólag... Ehhez képest két edzőnket megint zsebre tették, pedig jó kis hétvége kerekedhetett volna ebből. Szerencsére azért még három csapatért drukkolhatunk, de sajnos a látottak alapján van okunk félni.

Kezdjük akkor a győri lányokkal. Sok mindent nem tudok mondani, mert számomra baromi unalmas meccs volt... Győzelem, két pont, ennyi. Ja, meg még annyit lehetne hozzátenni, hogy Kovacsics kezd teljesen elfogyni támadásra a fáradtságtól, Müller meg rendre az utolsó negyedórára szórja meg magát, mert addigra kifulladnak az ellenfelek és a - hasamra ütök, nem számoltam a kísérleteket és a lövéseket, de nem hiszem, hogy messze járnék a valóságtól – 45 perc alatt összeszedett 0/10-et feltornázza 6/16-ra...

Most kezdeném csapatokra bontva szedni a KEK és EHF-kupás szerepléseket, de nem teszem, ennyit nem vesződöm ezzel, inkább tényleg csak az észrevételeket írnám le. Nos, mivel ez ilyen mániája a magyar bajnokságban az edzőknek, hogy ősz-tavasz között alapozni kell akkor is ha kettészakad a föld és békák potyognak az égből, rendre kezdenek elfogyni a magyar csapatok a maradék nemzetközi kupák legfontosabb meccseire. Azért az elég ritka, hogy egy csapatnak (legyen az mondjuk a Dunaújváros) a négy meghatározó emberén megy el két oda-visszavágós nyolcaddöntő is, de ez most így történt. Én ennyi technikai hibát, olyan szintű játékosoktól mint a Triscsuk-Ferling-Bulath-Kamper még nem láttam. Komolyan elkezdtem dörzsölgetni a szememet, hogy most tényleg őket nézem, vagy egy ificsapat edzését ahol gyakorolják a figurákat? Döbbenetes volt ahogy egy rutinosabb játékosokat egy (szerintem hozzájuk mérve) gyengébb orosz csapat lejátszotta őket, és ahogy Mátéfit (ahogy a válogatottban) egy dán edző ismét simán zsebre tette. Mondjuk ezen annyira nem lepődöm meg, mert ahogy a válogatottban, úgy az újvárosiaknál is a cserék kimerülnek abban, hogy a négy már előbb említett játékost felváltva kapkodja össze-vissza le a pályáról, másnak félpercnyi lehetőséget nem adva... Hmmm, olyan ismerős érzés ez... Ja meg is van, hát olyan tipikus magyaros, nem?

A másik sokkoló élmény a Siófok szereplése volt a Hypo ellen. Az ellen a Hypo ellen zúgtak ki, ahol félprofi - vagy félamatőr, kinek melyik változat tetszik - játékosok vannak, és edzéseken a fél keret nem jelenik meg, mert dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, és a kézilabda tényleg már csak másodlagos az életükben. Még jó, hogy nem láttuk a visszavágót, mert biztos idegrohamot kaptunk volna a végére, hogy 8 (!!!) góllal kenték el a siófokiakat idegenben. És erre nem magyarázat mert újoncok. Mint klub igen, de nézzük már meg a keretet könyörgöm; van egy világbajnok beállósuk (jobbulást innen is Piedadénak mert állítólag lesérült a mérkőzés alatt), egy BL-t és német válogatottat megjárt irányítójuk, kétszeres KEK-győztes kapusuk, és egy balkezes lövőjük aki anno a BL-ben 18 évesen szépen helytállt, majd méltatlanul elbánt vele a klubja, de kezd újra magára találni. Ilyen kerettel szégyen kizúgni egy olyan csapat ellen akinél a legnagyobb név egy érthetetlen módon túlsztárolt Acimovic. Eddig Golovint tartottam viszonylag a legjobb edzőnek a magyar mezőnyből, de hát ezután a bukta után átértékelem a véleményemet róla...

Szerencsére az Érd és a Fradi tartja még bennünk a lelket. Nagy pozitívum volt számomra, hogy az érdiek végre tényleg úgy játszottak a második mérkőzésen ahogy annak a csapatnak játszania kell, de az a helyzet, hogy az Esbjerg ellen kicsi az esély a továbbjutásra. Sokakkal ellentétben én (ha összejön) a Fradi-FCM párharc győztesének most ebben a pillanatban a Fradit tartom. Az a helyzet, hogy az ikastiak tavaly mindent kiadtak magukból, minden összejött nekik és ennyi. Egy tök gyenge szerb csapat ütötte ki őket a BL-ben való részvételtől és a dán bajnokságban is vergődnek, ráadásul a félcsapat eligazolni látszik, szóval ez nem azaz FCM akiket tavaly láthattunk F4-ig.

Végezetül; most kezdtem el visszanézni a Fradi-Dunaújvárost és bizony erősen megkérdőjelezem, hogy a bajnokságunk tényleg a világ legerősebb bajnoksága? Az első félidő felénél abbahagytam. Hihetetlen, hogy Kovacsicz minden gólját vagy vonalra lépésből szerzi meg és/vagy kitámasztva a hatoson belülről... És mindezt hagyják!!! Soós védekezése brutális, a vendégektől Triscsukon kívül senki nem veszi a fáradságot, hogy felugorjon, mindenki talpról puffogtat. Az állítólag legjobban védekező csapatunk simán benyelt 38 gólt. És ha már a felugrásból történő átlövéseket megemlítettem. Ez biztos az én egyéni nyavalyám, de én semmit nem utálok annál jobban mikor a papíron átlövők a szó szoros értelmében basznak felugrani és átlővni a védőjátékosokat. Én tényleg nem értem, miért jobb bemenni és összeveretni magukat (ezzel sérüléseket szerezve) és betörésekből gólt szerezni, mint 9-10 méterről teljes erőből felugrani és eldobni bikából azt a rohadt labdát, úgy hogy senki nem lép ki ránk? Ezt a „betegséget” tartom amúgy a válogatottunk leggyengébb pontjának is...

Jövőhéten pedig BL előtt KáPézunk egyet.