Hatosfal

Töcök reagál posztban a tegnap látottakra:

Nem haragszom, pedig kellene, mert átvertek. Szomorú vagyok, pedig tudtam, hogy átvernek. Délibábot kergettem, mert az hittem, tényleg jó úton járunk.

Gebasz van a Pick Szegednél, ezt kijelenthetjük. Persze nem a vereséggel felérő döntetlen miatt, mert vereségek jönnek, majd győzelmek, és ez folyton ismétlődik. Olyan ez, mint egy érzelmi hullámvasút. Talán leginkább ezért a feszkóért járunk meccsre. Meg persze ott van a társaság, illetve egy-két szép megoldás abból a sportágból, amit pont a gyorsasága, a látványossága miatt érdemes nézni. Amúgy győzni sem rossz, de a szegedi szurkolók azért ehhez nem nagyon tudnak huzamosabb ideig hozzászokni.

Szomorúságom oka igazából az, hogy nincs meglepetés, csak kijózanodás.

Igazán a Pick Szeged erre jó: továbbjutott a csoportjából. Egyszerűen erőn felül teljesített ősszel, amihez kellettek az ellenfelek problémái is: az ukrán konfliktus, ami miatt nem játszhatott otthon a Zaporozhye. A Schaffhausen és az Aalborg sérültjei felépültek, most a Pick Szegedet sújtották a sérülések és az eltiltás. Egyszerűen a Pick Szeged nem jobb az imént említett három csapatnál. Na de akkor mire fel ez a marha nagy elvárás?

Folyamatosan arról szóltak a hírek, hogy milyen sztárokat igazoltunk. Meg ezzel a kerettel messzire eljuthatunk. Voltak kétkedők, hogy a sztárok inkább korábban voltak azok, mint most, és a csapat szerkezete sem az igazi, de őket most nem hallotta meg senki. Sancho Panza látta a valóságot, de mit tehet ő, az egyszerű fegyverhordozó? Az ő dolga, hogy szurkoljon, biztassa csapatát, akármennyire is tévúton jár. Jöttek a sorozatos győzelmek a bajnokságban és a BL-ben. Mint a hős lovag, félelmet és ellent nem ismerve, mindenkit legyőzve járta útját a Pick Szeged. A klub kommunikációja is folyton erről szólt: csak pozitívan, nem kell a károgás.

Kicsit magamra is haragszom, mert valóban kezdtem elhinni, hogy most másként lesz, mint eddig. Most van sok pénz, amiből egy remek szakember és a hozzáértő vezetők jó, ütőképes CSAPATOT fognak összehozni, aminek van karaktere, van stílusa. Ez egy olyan gárda lesz, amire felkapja a fejét a világ. Végre más lesz szegediként rajongani a kézilabdáért, ahol nem csak a napi formán múlik egy-egy győzelem. Talán újra megfoghatjuk a Veszprémet, újra merünk álmodni egy világot.

Haragszom, mert én láttam ennél jobb Pick Szegedet, de mégis hagytam magam átverni. Sajnálom, hogy elhittem. Pedig láttam a meccseket, ami egyáltalán nem volt élvezhető, valahogy hiányzott a tudatosság és a ritmus, de győztünk és a délibábos mámorban valahogy a valóság is másnak tűnik. Tavaszra oda jutottunk, hogy egyes hangok szerint egy jó sorsolással a F4-ért játszunk. A kupa vagy a bajnoki cím is könnyen a vitrinbe kerülhet.

Persze Sancho Panza nem látta ilyen rózsásan a jövőt, de hát ha így kell lennie, hát így lesz. A Pick Szeged, mint Don Quijote, elhitte a délibábot, legyőzhetetlennek érezte magát a bús képű lovag. Pedig messze vannak még a szélmalmok. De talán eloszlik a délibáb és meglátjuk a valóságot. Talán elhisszük Sancho Panzának, hogy nem mi vagyunk Európa meglepetéscsapata. Talán rájön a mester, hogy itt Pick Szegedet kell építeni és nem Valladolidot. Talán belátja a vezetés, hogy kellene a kommunikáció a saját szurkolóival. Mert Sancho Panza köztük van, aki látja a valóságot, néha meg kellene hallgatni.

Beszéljünk a kijózanodás mérkőzéséről. A szurkoló haragszik a játékosokra, akikkel elhitették, hogy az a teljesítmény, amit eddig nyújtottak, az elég lesz júniusig. Most kiküldték őket az arénába, ahol az ezerfejű cézár vért kívánt. Muníció és hit nélkül álltak ki egy olyan meccsre, amit kötelező lett volna megnyerni, egy olyan ellenféllel szemben, aki az életéért küzdött. Az elejétől érezhető volt, hogy ők maguk sem hisznek ebben, mert látszott az arcokon a tanácstalanság. Néhányan megpróbálták, de több volt a bizonytalanság, mint az elszántság. A csapat ereje az egységből áll, de most csak egyes játékosok próbáltak valamit előhozni onnan mélyről. Jellemző, hogy a legjobban felspannolt játékosunk a lelátón ült, pontosabban állt és ugrált, olykor a levegőbe csapott. A pályán alig láttunk ilyet kékmezes fiúktól: a cserék nyugodtan ücsörögtek a padon, a pályán lévők pedig idegesen adogatták egymáshoz a labdát, mintha mindenki a másiktól várná, hogy csináljon már valamit vele.

A csapatnak nincs vezére, aki a bajban odacsap vagy dícsér, ösztönöz, bírál, akinek mindenki előtt nyitva van az ajtaja és a szíve. Aki, ha kell, egyedül is megoldja, akit vakon követnek a többiek. Persze sok minden nem úgy működik, ahogy elvárható lenne. Védekezési problémák, láthatatlan védőspecialista. Támadásban nulla kreativitás, majd valaki megoldja. A leghűségesebb szurkolók közül sokan az első 10 percet lent töltötték a sportcsarnok büféje előtt a TV felé kiabálva. Jelzés volt ez az eredmények elmaradása és főleg a lélektelen játék miatt. Nem jó megoldás ez, de nincs más eszköz a kezükben, mert nem hallgatják meg őket. Sancho Panza nélkül pedig elbukik a lovag.

Attól tartok, mi, szurkolók és ti, játékosok ugyanabba a hibába estünk. Elhittük a gyenge bajnokságban szereplő csapatról, hogy minden rendben, ahol nem jönnek ki a hibák, ahol nem kell teljes erőből harcolni. Elhittük, hogy minden idők leggyengébb BL csoportjában lévő második helyünk kizárólag a saját nagyszerű teljesítményünk miatt alakult így. Elhittük, hogy minden idők legnagyobb költségvetésű csapata egyenes arányban messze a legjobb is. Hagytuk magunkat, hagytátok magatokat átverni.

Ha nem oszlatjuk el a délibábot, akkor Don Quijote nekirohan a szélmalmoknak. Ha nem hallgatunk Sancho Panzára, a földre kerülünk és onnan nehéz lesz felállni. A Pick Szeged játékosaitól és edzőjétől csak az elvárható, hogy tudása maximumát adja minden mérkőzésen, alázattal, szorgalommal. A szurkolótól pedig az elvárható, hogy ha bírál, ezt minél intelligensebben tegye, hogy ne fordulhasson többé elő játékos és szurkoló között a meccs végi jelenethez hasonló.

Ideje végre szembenézni a valósággal. A jelenlegi csapat tudásban, szerkezetben, játékosállományban nem veszi fel a versenyt Európa élmezőnyével, benne természetesen a Veszprémmel. Pastor pedig nem varázsló. Sőt lehet, hogy akár tévedhet is abban, ahogy csapatot épít. Egyelőre úgy fest, hogy meg kell küzdenünk minden győzelemért. Innen induljunk, hagyjuk a délibábot, elég lesz a valósággal megküzdenünk. Csak együtt sikerülhet javítani a lelkeken Sanchonak és a lovagnak.

Az megvan, hogy a Ceglédből (!!!) visszatért Hegedüs Márk csak azzal, hogy élete legnagyobb lehetőségének tartott alkalmat kihasználva küzdött, mint az oroszlán, így a mérkőzés egyik legjobb teljesítményét nyújtotta?! Ez azért kicsit karcos a többiekre nézve!

Hajrá Pick Szeged!

képek a délmagyartól vannak.