Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, tegnap egy kisebb SEHA rangadóval a gyakorlatban is elkezdődött szezon. A tavalyi ezüstérmes Breszt ehhez tökéletes partner volt - meg kellett dolgoznunk a sikerért, de bele azért nem kellett dögleni.
Sőt, sokkal könnyebb, tulajdonképpen egy sörmeccsen vágtuk szét az eddigi idényben állandóan a nagyok bajszát húzogató Bresztet, ami remek érzésekkel tölt el. Megnyugodtam teljesen. Ezek után képtelenségnek tartanék egy pontvesztést a Zágráb ellen, azt viszont továbbra is lebegtetem, hogy az etap végén nálam nem gond, ha kikapunk Szkopjében. Az egy vereség lenne, és az belefér bőven. Inkább, mint hogy bárki sérüljön ugye.
Úgyhogy remek amit látunk, örülünk Vincent, szemmel látható a gólról gólra, lépésről lépésre, ezt a fokozatosságot kell tartani bizony, csiszolódni, próbálgatni, fejlődgetni meccsről meccsre. És akkor jó lesz ez.
Szeretek veszprémi lenni, hehe.
Az van, hogy az utolsó SEHA KP-t már annyira jól belőttük, hogy még egyszer én végig nem szavalom az egészet. Lassan látszik az end itt a Balkánon, és egyre inkább tűnik úgy, hogy ez a Final tényleg Veszprémben lesz megrendezve. Nincs még végleges persze, és azt sem tudni, hogy mikor lesz hivatalosan kijelentve, de mivel a szkopjei szurkolók esküsznek arra, hogy itt lesz, én egyelőre elkönyvelem magamban ezt.
És ha már, akkor örülök neki természetesen, mert úgysem rendeztünk még ilyet, szóval jó lesz ez. Mondjuk Szkopjébe is visszamentem volna március utolsó hétvégéjén szívesen, csak azért itt nagyobbak lennének a győzelmi esélyek. Na de egyelőre nyerjük meg hivatalosan is az alapszakaszt, amit igazából már egyszer megnyertünk azzal a nagy különbségű Vardar ellenivel. Ehhez pedig az kell, hogy...
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.