Említettem már a KP-ban, hogy ha nem is látszik úgy elsőre, mégis elképesztően fontos a Veszprémnek ez a montpellieri meccs. Nagyon sok szempontból fontos.
A soron következő mérkőzések ugyanis - Breszt, Zágráb, Szkopje - egy fikarcnyival sem ígérkeznek egyszerűbbnek, és bár rá lehetne legyinteni erre és valójában az összesre, hogy sehova sem számítanak, mert hát tényleg nem, de ezt megtenni mégis elképesztően veszélyes lenne. Öngyilkos taktika.
Egyenes kieséses meccsekre készülni egy komolyabb leejtős menet után fullasztóan kellemetlen lenne, ott lógna felettünk a fejsze, hogy már csak egyszer lehet labdát eladni, meccset elbukni, egyáltalán hibázni, hát kinek kell ez az érzés, de tényleg? Főleg, hogy egyre inkább úgy tűnik, lesz Flensburg is a negyedikek között, akkor meg aztán sokra nem megyünk a lobogtatott csoportgyőzelmünkkel, mert már akár ellenük is olyan forma kell, amivel két meccsen kinyírjuk őket. Igen, tudom, sok a sérültjük, még Vranjes is mezt ránt ma, de ettől lebecsülni őket egy pillanatra sem lehet, ha okosak vagyunk és mások kárán tanulunk, akkor ez tiszta lett tavaly májusban ugye. Na de ne szaladjunk így előre, ezzel csak szemléltetni akartam, hogy miért is kellene pozitívan, optimistán, győzelmektől megerősödve a nyolcaddöntőt. Ennek a folyamatnak az első és talán legfontosabb feladata ma vár ránk Franciaországban.
Nincs Chema, aki meghúzta a vádliját múlt héten, és beteg Zájci, ő ugyan kinn van, de szinte biztosan nem játszik. Előbbiből még jól is kijöhet a csapat, Chema hiányában mindkét másik irányító lubickolhat Ortega bizalmában, szóval nekik most jött el a cselekvés órája, én drukkolok nagyon. Utóbbi viszont kicsit necces lesz, Laci nyilván képes végigtolni egy meccset, ha nagyon kell, de nem biztos, hogy az olyan jó volna. Én nagyon nyerni akarok ma, de ha mondjuk próbálkozunk mérhető ideig kétirányítós játékkal (Ruesga jobblökőben), és így kapunk ki szorosan, akkor megígérem, hogy nem ostorozom magam. Viszont ha végletekig fingatjuk a kezdőt, és még úgy sem lesz fogalmunk arról, hogy mit is alkossunk támadásban, akkor mérges leszek, na.
A Montpellier egy rendkívül kreatív, gyors csapat. Szlovénok, tehát tudják azt a keresztberohangászós, falakat szétmarcangolós játékot, amit a válogatottjuk is, csak itt általában van még átlövőjük is hozzá. Vagyis hát több van, mint a válogatottban. Ráadásul Kavticnik személyében egy alulértékelt zsenijük is van, aki bármelyik posztról képes vezérévé válni ennek a Montpelliernek, rá mindig figyelni kell. Gajic erényeit sem nagyon kell hangoztatni, amikor az ellenfélnek ilyen szélsői vannak, akkor bizony minden egyes támadásban eladott labda életveszélyes. Tej (pfejj, de rühellem), Simonet, Dolenec, hát, masszív középcsapat ez, de nem több. Egy rendesen felállt, veszprémi fal ellen túl sok keresnivalójuk nem lehet. A feladat tehát nagyjából az, ami múlt héten, csak most kicsit jobban, pontosabban kéne.
Náluk sincs Guigou, Grebille, ahogy nézem, és amúgy is a Montpellierről beszélünk éppen, nem a Kielről, úgyhogy szedjük össze magunkat, és tegyük meg az első lépést a fasza tavaszunk felé, ha kérhetem. Ne lacafacázzunk, meg takarózzunk azzal, hogy ez a meccs mindegy, mert nem. Rohadtul nem mindegy, hogy milyen szájízzel/motivációval/önbizalommal megyünk neki a nagyobb dolgoknak, ahhoz pedig, hogy mentálisan is rendben legyünk amikorra kell, ahhoz az első nagyobb feladat az, hogy nyerni kell ma Montpellierben. Mindegy hogyan, mindegy mennyivel, de nyerni kell!
Muszáj lesz, ha nem akarunk vért hugyozni a következő két hétben.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.