Hatosfal

Töcök jelentkezett egy írással a mai fontos, hazai meccsük előtt.

A címben szereplő mondatot az utolsó hat év mindegyikében legalább egyszer leírhattam volna, hiszen mindig volt olyan szituáció, amikor óriási zakó vagy éppen váratlan vereség után itt tartott az aktuális Pick Szeged. Hogy ebben az évben le kell írnom, ez az őszi eredmények tekintetében váratlan fejlemény. De mi is történt itt a végeken a világbajnokság utáni időszakban? Elemezzük, hogy jutottunk el ismét ide, a szurkolókat már az őrületbe kergető helyzetbe.

Miután a magyar válogatott tv-n keresztül nézte a katari eseményeket, a srácok egy része tette a dolgát nap mint nap az edzéseken. A külföldi játékosaink közül Källmann, Wisu, Robledo, Sierra, Bombac, Vranjes volt a sivatagban, igaz, többen leginkább turistaként. Ugyanis a felsoroltak közül a svéden kívül fáradságra aligha panaszkodhat bárki, hiszen Sierra és Wisu is csak perceket védett a második héten. Bombac a végjátékra kikerült a szlovén keretből, Vranjes és Robledo játékideje sem érte el a meccsenkénti 20 percet. 

Ott lehet még a lelki probléma, hogy válogatottjaink nehezen dolgozták fel, hogy nem számított rájuk a saját kapitányuk a fontos meccseken. A fene megette az egészet, ha ezekben a srácokban nincs annyi betyárbecsület, akármit is jelent ez az ő nyelvükön, hogy bebizonyítsák az aktuális szövetségi kapitánynak, mit ér a bőrük. Hol tehetnék meg ezt a legnagyobb hatékonysággal, ha nem a saját, egyébként jól fizető klubjukban? Ha mégsem, akkor légiósaink többsége nem igazán lesz nagy hasznára csapatunknak. Ide harcos férfiak kellenek, nem pedig durcás kisgyerekek. Márpedig a Pick Szeged nem rehabilitációs központ és nem is lelki bántalmakat gyógyító szanatórium.

„Tétnélküli meccsek voltak” - hallottuk a magyarázatot. Először is, hogy lehet tét nélküli bármilyen meccs a Pick mezében? Ha ez nem világos, akkor újra kellene gombolni a kabátot. Ugyanis, aki felveszi ezt a kék színű sportruházati terméket (vagy idegenben a narancssárgát), az legyen már tisztában a helyzet komolyságával, legalábbis a küzdelem tekintetében. Talán  elhitték a srácok, hogy elég az NBI-es alapszakasz lagymatag játéka? Vagy pont az a baj, hogy eltűnt az őszi önbizalom? Azért van itt a világ egyik legjobbjának tartott edzője, hogy kitalálja a megoldást már a hétvégére.

Persze lehet, hogy az a gond, hogy a játékosok nincsenek pontosan tisztában azzal az apróbb ténnyel, hogy mit is jelent ez a klub a városnak és a szurkolóinak. Nos, itt van felelőssége a klub vezetőinek, akik nem mondhatnánk, hogy bármiféle múltbéli kapcsolatot ápolnának a sportággal. Mezei Richárd lemondásával a klub vezetőségéből távozott az egyetlen olyan ember, aki tisztában van a Pick Szeged kézilabdacsapat múltjával, és a szurkolók vagy a város elvárásaival. A jelenlegi operatív vezető nem igazán látja át, hogy is működik egy ilyen szervezet és bár biztosan a legjobb tudása szerint végzi a munkáját, de nehéz ezt mindenféle sportolói, sportvezetői, vagy egyáltalán vezetői tapasztalat nélkül hatékonyan művelni. A valós vezető pedig egyszerűen nem igazán van jelen. Hoppá! Akkor ki kér itt számon bárkit is?!

Beszéljünk a csapatról is, hiszen azért mégis csak ők hozták össze ezt a lehangoló két vereséget. A Pastor által vezetett Pick Szegedben nincsenek olyan játékosok, akik egyénileg meg tudják nyerni a meccseket. Hogy miért nincs? Ez jó kérdés. Talán erre a mester tud magyarázattal szolgálni. Ő abban hisz, hogy mindenkinek pontosan meg van a feladata, és sok gyakorlás után egy gépezetként működik az egész. Így is volt ez a sokat emlegetett EHF-kupa megnyerése óta. Az ősszel játszó Pick Szeged tette a dolgát, igazi csapatként hozták a mérkőzéseket. Nekem nem annyira tetszik az a kézilabda, ahol nincsenek egyéniségek, de ezek az eredmények felülírták a vágyaimat. A Pick Szeged kigyógyulni látszott abból a betegségéből, hogy ha elhagyják a Szeged táblát, valami rejtélyes vírus szállja meg a játékosokat és mindenki mintha elfelejtené, amit tud ebből a sportágból. Kiegyensúlyozott teljesítménnyel hozták idegenben is a mérkőzéseket. Egészen eddig. A vírus újból erőre kapott, és a szomorú az egészben leginkább az, hogy igen kevés játékoson láthattuk a küzdeni akarást. Rosszul játszani és veszíteni is lehet, lélektelenül megadni magukat viszont a legnagyobb bűn, amit játékos elkövethet.

Az elvárások egyszerűek az Aalborg elleni, szintén számunkra tét nélküli meccsre. Egy olyan Pick Szegedet szeretnénk látni, amelyik kimegy és a parkettát is felszedi a BL-meccseken kötelező borítás alól, annak érdekében, hogy megnyerje ezt a mérkőzést. Az év további részében ez alapelvárás. 

Amennyiben ez megérkezik, akkor biztos vagyok benne, hogy a szegedi szurkolótábor mögéjük áll. Eltekintenék a szokásos, újságírók által ilyenkor puffogtatott szlogenektől, hogy most kell segíteni nekik, most kell a bajban mögéjük állni, meg egyek vagyunk, stb. 

Most a játékosok és edzőjük jön a bizonyítással. Két tét nélküli meccsen sikerült méltatlan teljesítményt nyújtani, ezen a szintén tét nélküli mérkőzésen meg lehet mutatni, miért is szeretik sokan ezt a CSAPATOT! Persze csak nekünk az, mert a dánok várhatóan még meglévő továbbjutási esélyeikért szállnak harcba Újszegeden. Szeretném, ha az Aalborg áldozati bárányként lenne felszolgálva vasárnap este. Van egy kis nehezítés Niko sérülése és Vranjes eltiltása miatt, és valószínű Szabi sérülése sem áll sokkal jobban, mint egy hete, de ez most nem lehet kifogás. Akárhogy is, de nyerni kell vasárnap önmaguk és szurkolóik önbecsülése miatt is!

Hajrá Pick Szeged!

A képeket innen és innen loptuk.