Akkor most az van, hogy megkaptuk az utolsó jeges tömlőt a nyakunkra, szépen összefoltozták a sebeinket, jó alaposan lekenték azzal a fehér cuccal a szemöldökünket és az orrnyergünket, még szusszannánk egy kicsit, de már húzza ki a seggünk alól a kisszéket a ringsegéd. Fel kell állni, nincs mese, menni kell, idén utoljára, még egy menet, aztán mehetünk tengózni a Neptunusra. Most már tényleg egyetlen apró izületünk sem kívánja, de mégis muszáj összeszednünk magunkat. Úgy hatvan percre.
De legalább ezúttal nem kell semmi extra a csapattól, csak mindenki hozza azt, amit tud, és meg is vagyunk. Csak ilyenkor már olyan nehéz...
Nem akarunk szerbek lenni, ugye? Momoék tegnap bemutatták azt, hogy mitől eredménytelen a szerb válogatott hosszú évek óta (mínusz hazai rendezésű eb) és sikerült +8-ról kizúgniuk a csehek ellen. Matics fel is ajánlotta a lemondását egyből. A németek is betliztek, bár azért a lengyelek ellen ez egyáltalán nem akkora dráma - mondjuk az alapján, amennyire készültek erre kvalifikációra a tokok, ezt nem biztos, hogy odaát is így látják, úgyhogy lehet, hogy Heubergernek hétfőn már csak a cuccaiért kell majd beugrania a szövetség irodájába.
Szóval ne legyünk se szerbek, se németek, és nem is kérünk sokat: csak az igazi Mocsai-féle válogatottat szeretnénk látni, azt, amelyik mindig annyit hoz, amennyi reálisan elvárható, azt viszont épp olyan megbízhatóan, ahogy a Provident vonja a törlesztőket. A szlovénok ellen ez leginkább azt jelenti, hogy kell egy stabil hatosfal, igen, az, amit Lajos waxfogyásig gyakoroltatott már mindenkivel. Mackovsek továbbra sem épült fel, így a túloldalnak ezúttal sem lesz igazi lövője. A keretben egy csere történt, Kavticsnik helyett Margucsot nevezte Denics kapitány - Gajics múlt heti játékát elnézve sokat Margucs nem fog lesz pályán, ráadásul Kavticsnik legalább úgy-ahogy elvolt jobblövőben. Szóval ezzel a cserével sincsenek kint a vízből, sőt.
A múlt heti meccsből szerintünk a fő tanulság - annak ellenére, hogy alaposan elszabtuk az utolsó 10 percet - nem az, hogy támadásban jobban kellene keverni a lapokat, hanem, hogy simán lehet 20-22 gólon tartani ezt a szlovén válogatottat. Ha ez így lesz, akkor nem létezik, hogy ne mi menjünk tovább. Magyarul: a védekezésnek kell végig stabilnak maradnia. Veszprémben az első félidő második felében volt egy bő 15 perc, amikor elkéstek-elmaradtak a besegítések, nem jöttek a megállító faultok, ellentétben a 6-8 méterről eleresztett szlovén lövésekkel, betörésekkel, amikkel szemben totál kiszolgáltatott volt Mikler is. Márpedig ha nem leszünk elég határozottak, és hagyjuk élni Bezjakot, Bombacot, Skubét, akkor végig meccsben fognak maradni a szlovénok. A jó hír, hogy nagyjából ennyi is a játékuk. Oké, még legyünk szívesek nem elszórni a labdákat elöl, mert ha futni kell, akkor hamar ott lesz közte a 2-3-4 gól, és onnan már borzasztó nehéz.
Beszarni nem kell és nem is szabad, mert ez a szlovén csapat simán gyengébb nálunk: súlyban, magasságban, tűzerőben és technikai képzettségben is előrébb vagyunk, szinte minden poszton. Ergo tényleg nincs más dolgunk, csak még egyszer, ebben a szezonban utoljára tegyük ki a pályára a valós tudásunkat.
Köszi, srácok, előre is! Hajrá, magyarok!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.