Olyan volt ez a hétvége, mint a tejcsokiba mártott kávészem: amíg csak nyalogattuk, édes volt, csak aztán bele is haraptunk. És nemcsak a csapat teljesítménye miatt érezzük azt a némi édessel kevert de összességében keserű ízt. Fantasztikus volt, hogy végre ott voltunk, hálásak vagyunk érte csapatnak, klubvezetésnek, de maradt bennünk néhány kérdés, amire nem kaptunk választ, néhány tüske, ami jövőre is fájni fog. És most nem a meccsekről beszélek, hanem az eseményről, az európai csúcskézilabda legfontosabb eseményéről, a Final4-ról. Zsinórban negyedik éve van szerencsém kinn lenni, és eddig mindig kizárólag jókat tudtam mondani a Final4-ról, mint rendezvényről. Minden évben változott pár apróság, idén sem volt ez máshogy.
Viszont most először éreztem azt, hogy a változások olyan irányba mutatnak, amerre én nem szeretnék menni.
Hajtás után szigorúan sportszakma-mentes rendezvénykritika.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.