Hatosfal

Töcök újabb (s)portréja, most még utoljára az én szerkesztésemben. Képek hiányáért hatalmas elnézést, de nem működik ez a része jelenleg.

Válogatott, kapus, kicsit őrült, őszinte, és egy kicsit naiv is. Mindenkiben megbízik, nem beszél mellé. Tatai Petiről szól ez a poszt, aki 4 év után búcsúzik Szegedről váratlanul és korábban, mint kellene. Örökre beírta magát a szurkolói szívekbe, mert a drukkerek hisznek benne, becsülik az egyenességet, szeretik a közvetlenségét. A számomra szomorú apropóból beszélgettünk egy kicsit örömökről, sebekről, sportról és az életről.

Mi visz rá egy egészséges es srácot, hogy beálljon egy kézilabdakapuba a záporozó lövések elé? Tényleg, minden kapus őrült egy picit?

A tesitanár rám mutatott, mert én voltam a legnagyobb, így kerültem a kapuba. Miután már körvonalazódott a határozott egyéniségem, ez a poszt volt az, ahol kicsit érezhettem a szabadságot. Tetszett, hogy nem volt rivális, mert senki nem akart a kapuba állni. Később megpróbáltam kint, de folyamatosan kiállítottak a durva faultokért.

Sikeres időszakot tudtál le a francia Dunkerque-ben, mégis a Pick Szegedbe igazoltál 2010-ben, akkor, amikor bár nagy változás közben volt a klub, de egyáltalán nem dúskált az anyagiakban.

Amikor Bella Árpi (az akkori ügyvezető) megkeresett, őszintén felvázolta a helyzetet, hogy új csapat épül főleg magyar fiatalokra építve. Tetszett az elképzelés, és a felvázolt névsorban láttam a potenciált, hogy valamit együtt építhetünk. Tetszett, hogy fontos szerepet szántak nekem.

Fontos, hogy kikkel játszol együtt, hogy jó kapcsolatban legyetek egymással?

Amikor Szegedre érkeztem úgy gondoltam, hogy lényeges, hogy barátok is legyünk, mert akkor jobban meg tudjuk beszélni a dolgokat, és könnyebben megszületik a jó megoldás. Később Körte azt mondta, a pályán kell egymásért küzdeni és nem lényeges a pályán kívüli barátság. Lehet kicsit régimódi vagyok, de talán igaza van.

A francia kézilabda előttünk jár, mi az, amit ők másként csinálnak?

Főleg mentalitásban van különbség, ott nem paráznak a mérkőzéseken, nincs görcsölés, az „éljünk a mának” felfogás működik. Ha valaki hibázik nem kap büntetést, nem ül a padon a meccs végéig, nincs egy vereség esetén bűnbakkeresés és a sztárok sem érinthetetlenek. Elmondja az edző a hibákat és lépünk tovább, jön a következő mérkőzés. Persze a légiósoktól kicsit nagyobb az elvárás, de ez normális. Vannak célok, de ha nem sikerül, akkor nem dől össze a világ, legközelebb újra megpróbáljuk. Ott mindenki felszabadultabb.

Meg kellett tanulnod franciául?

Igen! Meg is akartam, szerintem az a normális, ha az adott ország nyelvén szólalok meg. Sokat küzdöttem, mert angolt tanultam és nem elég erős az angolom. Később minden, a kézilabdában fontos infót tudtam franciául, nem késtem soha sehonnan, és minden lényegeset értettem. Boldog időszak volt. Volt egy aranyos eset: moziba mentünk, (csapatösszetartás) egy francia filmet kellett néznünk, persze franciául. Egy előző alaklommal egy amerikai filmnél - persze szintén franciául - belealudtam, az edzővel a sor végén mentünk, és intett, hogy tipli innen, nem kell végigszenvednem a filmet. Hálás voltam érte.

A 2010-ben érkezett Tatai Peti zárkózott volt vagy nagyon koncentrált?

Amikor Szegedre érkeztem nagyon nagy bizonyítási vágy volt bennem. Egyrészt Puljezevics - aki a szurkolók szemében egy félisten volt - állt előtte a kapuban, másrészt a veszprémi múlt miatt is mindenképpen meg akartam mutatni mit érek. Nagyon akartam, hogy sikerüljön a szegedi kaland, ezért valóban nagyon koncentráltam.

Nem tudjuk és nem is akarom kikerülni a kérdést. A pályán a habitusodból eredően folyamatos konfliktusokba keveredsz. Okozott ez problémát játékossal, edzővel, vezetővel?

Amikor Szegedre igazoltam Bella Árpit megkérdeztem, tudja–e, hogy milyen vagyok, mert nem akarok ebből konfliktust később, és nem tudok megváltozni. Ő nevetett és azt mondta: persze Peti, tudom. A pályára kerülésnél valóban leereszkedik a köd, nekem akkor megy a védés, ha ebben az állapotban vagyok. Persze tudom, lehet megbántok abban a pillanatban játékost, vagy játékvezetőt, de nem valaki személye ellen szól, hanem a meccs hevében a szituációnak.

Két érdekes eset jut eszembe: még Dunkerque-ben az irányítónkat szidtam le, a lányok a lelátón egymás mellett ültek, a francia hölgy kérdőn nézett a páromra, aki csak legyintett, hamar elmúlik, nem kell komolyan venni. A végére egész jól megtanultak magyarul a játékostársak, de soha nem volt konfliktus ebből, igyekszem a határokat betartani. A másik ügy Szegeden volt, edzésen kiabáltam Dáviddal (Katzirtz), hogy vágjon már oda egy rendeset végre. Fél órán keresztül hergeltem, míg végül egy hatalmasat bevert valakinek. Kiszaladtam a kapuból és megölelgettem, na végre, ezt akartam, ha meccsen az első percben így lesz, megúszunk 30 perc ordibálást. Persze folyamatos büntetéseket kaptam és elbeszélgetéseket is a vezetőktől, edzőktől. Nehezen viselem, ha igazságtalanul kapok büntetést, vagy ha másokra nem érvényes a szabály. Pedig gyakran magamra vagyok dühös, és akkor is azt hiszik, mással kiabálok. Szerintem a közepesen zűrös kategóriába tartozom. Kevésbé, mint Puki és persze nem vagyok annyira nyugodt, mint Roli.

Van edző akinek sokat köszönhetsz?

Sok edzővel voltam nagyon jó kapcsolatban, de talán a legtöbbet Tóth Lászlónak (RIP, győri edzőisten - momircsilics) köszönhetek. Ő nagyon jól értette a lelkemet és jól tudott bánni velem. Emlékszem, amikor először válogatott-behívót kaptam a suliba. Ez nagyon régen volt. Az órára beküldött egy diákot, hogy azonnal menjek be hozzá a tanáriba. A srácot kérdezgettem, akit nem is ismertem, hogy tud-e valamit, miért kell mennem. Kutattam az emlékekben, vajon mit tettem, mi lesz a büntetés. Akkor a kezembe nyomta a meghívót és hozzátette: "hogyan fogok veled ezután bírni?" Nagyon boldog voltam, utána sem volt semmi gondunk egymással. Igyekeztem minden edzővel megtalálni a hangot, és maximálisan betartani az elvárásokat.

Van hiányérzeted a szegedi évekből?

Nagyon sajnálom, hogy nincs bajnoki vagy kupaaranyam a Pick Szegeddel, jó lett volna megélni szegedi mezben a győzelmet. A budapesti MK-döntőben voltunk legközelebb hozzá, de nem sikerült, sajnos egy pici hiányzott. Az EHF kupa-győzelmet nem érzem igazán magaménak, mint ahogy a veszprémi KEK-győzelmet sem, pedig ott még védtem is.

A legjobb szegedi időszak?

Az első év szuper volt annak ellenére, hogy komoly anyagi gondokkal küzdött a klub és csúsztak a fizetések. Nagyon jó volt, hogy sok fiatal magyar volt a csapatban, azt gondoltuk, megváltjuk a világot. Hosszú távra terveztünk. Lékai Mátéval egy szobában vagyok a válogatottban is. A légiósok közül Feróval nagyon jó viszonyban voltam, valahogy éreztük az új lehetőséget. Ha most belegondolok, az akkor igazolt játékosok közül én vagyok az utolsó, aki távozik. Persze nincs gond a jelenlegi csapattársakkal sem, ráadásul Niko és Roberto elég jól beszél magyarul.

Játékosként mit jelent egy Szeged–Veszprém? Mi dönti el a rangadót?

Azért kicsit más, mint a szurkolóknak, de főleg a szegedi meccs. Az mindennél fontosabb. Nincs sablon és nincs tuti megoldás, volt amikor csak egy laza focival készültünk és legyőztük őket, máskor pedig mindent részletesen kidolgoztunk és mégsem. A pillanatnyi forma alapján dől el és remek egyéni teljesítmények szükségesek a rangadó megnyeréséhez. A Veszprém a világ elitjéhez tartozik, ezért remek érzés, ha legyőzzük őket. Utána viszont együtt küzdünk a válogatottban.

Az elmúlt időszak mellőzése milyen érzést hagyott benned?

Egy sportoló számára a lehető legrosszabb érzés, ha akkor állhat csak be, amikor már eldőlt a mérkőzés. Vagy már megnyertük a meccset és a cseresor van bent, aki nem játszott még együtt soha, vagy már biztos a vereség és mutasd meg most, hogy jó kapus vagy akkor, amikor minden összeomlott. Nehéz időszak volt, nagyon szenvedtem, ilyen körülmények között nem is ment a védés. Talán akkor éreztem utoljára ilyen rosszul magam, amikor Újvidéken egy jó szezon után, amikor igazán jól ment a játék, kimaradtam a válogatott keretből és a lelátón találtam magam.

A következő évi tervek?

Most hazaköltözünk Győrbe, utána pedig irány Nagybánya. Az elkövetkező időben a legfontosabb a válogatott kérdése lesz. Meg akarom mutatni, hogy tudok segíteni a csapatnak, ha már ilyen nehézzé tettük az olimpiára való kijutásunkat. Bízom benne, hogy továbbra is válogatott leszek, és lesz lehetőségem a bizonyításra.

A 2014-ben távozó Tatai Peti közvetlen a szurkolókkal, igazán nyitott, és remek beszélgetőpartner, ugyanakkor egy profi sportoló, aki új kihívások felé indul. Sok sikert, bárhová is vezessen az utad!

Köszönjük Peti az elmúlt 4 évet!

Ugyanakkor a sors ismétli önmagát, egykor Veszprémből a KEK győzelem után távozott külföldre, ott sem tudott igazán elköszönni a szurkolóktól. Most az EHF kupa-győzelem után ugyanez a helyzet. Csak néhányan lehettünk ott a sebtében összehívott találkozón. Talán a Pick Szeged játszik egy edzőmeccset a Nagybányával, hogy méltó módon, a teljes szurkolótábor kiabálhassa PETI!PETI!PETI!

A Pick Szegedben véget ért az az időszak, amikor mindkét magyar válogatott kapus a klub kötelékében állt. Egy komoly célokért küzdő gárda esetén nem jó az az irány, hogy mindkettőről lemondunk. A szurkolóknak szükségük van hősökre, akikkel beszélgethetünk, akiket közülünk valónak érzünk. Főleg ha a teljesítménye nem is marad el a külföldi vetélytárstól.