Akkor most az van, hogy megkaptuk az utolsó jeges tömlőt a nyakunkra, szépen összefoltozták a sebeinket, jó alaposan lekenték azzal a fehér cuccal a szemöldökünket és az orrnyergünket, még szusszannánk egy kicsit, de már húzza ki a seggünk alól a kisszéket a ringsegéd. Fel kell állni, nincs mese, menni kell, idén utoljára, még egy menet, aztán mehetünk tengózni a Neptunusra. Most már tényleg egyetlen apró izületünk sem kívánja, de mégis muszáj összeszednünk magunkat. Úgy hatvan percre.
Hát a nagyarányú győzelem nem nagyon jött össze, sőt, hogy őszinte legyek ez egy kicsit soványnak is tűnik elsőre. Pedig benne volt azért, hiszen bár lábbal gyors volt ez a szlovén válogatott, átlövésgóljuk például nem sok volt szerintem. Csak közben nekünk sem. Kár érte, mert nem lesz ez egyszerűbb Velenjében sem.
Megpróbálunk átállni kicsit válogatottasra, hiszen jól mondja Lajos: az év meccse jön. Mármint a válogatott évének fő meccse, de inkább párharca ugye, az első meccs ma 14.30-kor Veszprémben, a visszavágó pedig jövő vasárnap, Velenjében.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.