Hatosfal

A szombati vesztes meccs után, a motel társalgójában rögtönzött búfelejtő utáni fejfájással ébredtem, hajnali 11:00-kor. Mivel sajnos a bronzmeccs volt a miénk, így bele kellett húzni a készülődésbe. Gyors arcszerkezet rendbetétel, egy könnyű „reggeli” és irány az aréna. A szurkolók 15:00-ra a helyükön, kis szervezkedés után újra összeállt a szombati tábor, akik ahogy az elődöntőn, úgy a helyosztón is szuperül működtek, nagy gratula nekik. Igaz a csoportosulás egy kicsit nehézkesebb volt, mert próbáltak a rendezők a helyükön tartani mindenkit. Ennek az oka, hogy a csodálatos szervezők csak eladtak a veszprémi szektorba pár Kiel szurkolónak is jegyet. Róluk meg ugye tudjuk, hogy ülve tapsoló emberkék, akik nemtetszésüket fejezték ki, hogy nem látnak.

A meccsünk előtt

Bemutatás

Pacsi

A csapatunk harapott, jöttek a cserék is oda-vissza, de a legvégén valahogy mégsem sikerült a harmadik hely. Azért jövőre erősödünk, és ha mindenki úgy akarja, akkor ismét ott lehetünk a legjobb négyben. Jegyekre időben gondolni! Infónak, hogy már 6000 db-ot eladtak a 2015-ös Final Fourra.

Támadunk

Még mindig támadunk

Idő

Szurkolók

A Csapat köszöni

Az éremátadás megvolt, segédkezett is a Veszprém fan, ahogy beharangozták. Innen is gratula a nagy élményhez, bár az aranyat gondolom szívesebben adta volna át.

Mindjárt éremátadás

Veszprémi éremátadás

Aztán 18:00-kor valami német házidöntő következett, kisebb magyar érdeklődéssel. Azaz a szurkolók nagy része a csarnok mellett sörözött. Ekkor kiszúrtam Sulicot, akit egy közös fotó után megrohamoztak a többiek. Mondtam is neki, hogy bocsi, ez lehet sokáig fog tartani, mire a többiek már a vállukra is emelték. Ekkor a döntő már javában ment, de szerintem jobb hangulat volt kint, mint bent.

Renato Sulic

Flensburg - Kiel

A Flensburg hatalmas csatában verte a Kielt és megnyerte az első négyes döntőjét. Az ünneplés kb. 15 percig tartott, itt egy pillanatra elképzeltem, hogy mi lett volna, ha mi nyerjük…

BL győztes a Flensburg

Trófea

Kézben

A gólkirály Momir Ilic lett, az MVP Palmarsson. Előbbinek mindenképp örüljünk, ő nagy értéke a csapatunknak.

Gólkirályunk

Gólkirályunk a díjjal

Az Lanxess aréna bezárt, már csak kifelé lehetett menni, de a veszprémi szurkolók nem tágítottak a térről. Ebben közrejátszott a csapatunk pár tagja is, akik felváltva megjelentek kint, pár közös fotós és néhány autogram erejéig.

A szurkolók közös elvonulása után jött a meglepi, most a játékosoktól. A busszal odakanyarodtak az aréna közelében található villamos megállóhoz és egy kis fieszta vette kezdetét az út közepén. Közösen énekelt „üres a hordó”, ollézás, dobolás következett, majd egy kis terelgetés a csapatvezetőktől, kis dudaszó a busz új sofőrjétől, Vilitől és elindultak hazafelé. Sietniük kell, mert hétfőn 18:00-kor jelenésük van a Veszprém Arénánál, ahol fogadás lesz a tiszteletükre.

Busz stop

Azt hiszem, tapasztalatszerzésre tökéletes volt ez a hétvége. Nézzük a jó oldalát, mégis csak bejutottunk a Final Fourba idén, ahol óriási hangulatot csináltunk. Jövőre ugyanitt találkozunk…remélem.

MI VAGYUNK A LEGNAGYOBBAK, HEJJ!