Nem akarunk sem izgulni, sem bírózni, sem dohogni. Nyerni akarunk, méghozzá úgy, hogy a csoportjaink többi tagjának is üzenjünk. Indul a BL, de most már tényleg.
A Veszprémnél nincs olyan sok kérdőjel, mint Szegeden. Láttuk már idén a csapatot fajsúlyos ellenféllel szemben is, bár arról egyelőre nem sok fogalmunk lehet, hogy a látott formáját tekintve mennyire volt fajsúlyos a Szeged a Szuperkupán, vagy a némileg kiherélt szkopjei csapatok. Azt viszont láttuk, hogy a Veszprém jó, sőt, nagyon jó.
Hogy érdemes-e továbbgondolnunk a minap lefolytatott beszélgetést, miszerint túl korán vagyunk túl jók, arra majd visszatérünk novemberben. Egyelőre örüljünk annak, hogy talán minden idők legjobb veszprémi csapata, de biztosan minden idők legerősebb kerete jött össze Ortega keze alatt. Idén már nem kell attól csokizni, hogy mi van, ha Lacikának rossz napja, Mirkónak nem jön össze, vagy Sulic agyára ráborult a berzerker-köd. Mert most már tudjuk, mi van: Zeitz van, Roló van és Nillson van. Ez még persze önmagában nem sokat jelent, de látva, hogy mentek eddig a dolgok a csapat környékén, azt gondolom, a legszebb reményeink sem tűnnek túlzásnak.
A Veszprém csoportja nehéz, de én valahogy tavaly sokkal jobban féltem az átlazsált ősztől, mint a mostani, kemény meccseket teli szezonrajttól. Személy szerint azt gondolom, nem a Löwennel, hanem a Vardarral leszünk meccsben a csoportelsőségért (ne gondolja senki, hogy annyit tudnak, amit a SEHA-ban mutattak…), de ez első körben nem számít. Az számít, hogy Csehovban ne csússzunk el.
Abban sem vagyok biztos, hogy szoros lesz a meccs, ezek a medvék most nem olyanok, mint három évvel ezelőtt, amikor – kis mázlival – bementek a Final4-ba. Tavaly majdnem megszűntek, lekoccolt a legjobbjuk (látni fogjuk azért a csoportban, csak másik csapatban), és hiába nem nyertünk még soha Csehovban, ez a meccs most durván nekünk áll. Más szóval komoly csalódás lenne, ha nem darálnánk őket pürére mondjuk a 43. percre.
A Szegednek nehezebb, de távolról sem teljesíthetetlen a feladata. A Zaporizzsja némi spanyol és orosz besegítéssel kvázi az ukrán válogatott, és ott van az egyetlen igazán félelmetes tényező is: Póklábú Stoki, a legnagyobb magyarölő.
Komolyan, emlékszik valaki olyan, hogy Stochl nem védett elképesztően jól, ha magyar csapattal találkozott? Kérdem ezt mindenféle nacionalista felhang nélkül, hiszen egyrészt igen kedvelem a bociszemű szlovákot, másrészt kicsit ég is a pofám miatta, mert a Veszprém anno elég csúnyán bánt vele. Szóval Stokival csak óvatosan, mert ha beledobja az első lövésekbe jelentős hosszúságú végtagjai egyikét, akkor a támadásban meglehetősen esetleges Szegednek még hazai pályán is meggyűlhet a baja a Motorral.
Ennek ellenére nem tartok az ukránoktól, szerintem vasárnap könnyek között egymásra talál a csapat és a tábor, remek hangulatban lesz felkoncolva a Motor. Sajnálom, hogy nem látjuk Robledót, aki Perunisics után talán a legnagyobb név, aki valaha kékbe öltözött (Källman is odafér, ha éppen egészséges, de ritkán az), már csak azért is, mert erre a Szegedre igazából csak egy, de annál nagyobb veszély leselkedik: a nem góllal befejezett támadások után rongyosra fogják futni őket. A szegedi védelem egyértelműen BL-szintű, a támadókra viszont ez nagy jóindulattal sem mondható. Ezt kell Pastornak megoldania, és máris felesleges aggódni a továbbjutás miatt.
Amiatt egyébként sem kell nagyon, mert jó csoportban van a Szeged, ahol egy 3. hely papírformának mondható, de szerintem a másodikról sem kell lemondani. A Schaffhausen és a Dunkerque semmi különös, az Aalborg is bőven verhető, a Motor pedig szinte szóra sem érdemes. És emlékszünk, hogy a Final4 felé vezető úton egyedül Szegeden botlott meg tavalyelőtt a Kielce.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.