AJÁNLÓ
 
23:59
2014. 09. 20.
Igaz, hogy ezt most nem gyermekkéz húzta, de így sem lett sokkal szimpatikusabb vagy szerencsésebb,...
A bejegyzés folyatódik
 
23:59
2014. 09. 20.
Továbbra is kék az ég, főleg Szeged felett, még mindig csodálatosan kék az uszoda az újszegedi...
A bejegyzés folyatódik
 
23:59
2014. 09. 20.
Azon röhögök, hogy múlt vasárnap hogyan esküdöztem, fogadkoztam, hogy még egyszer tuti nem...
A bejegyzés folyatódik
 
23:59
2014. 09. 20.
Na jó, most már bevallom, nem volt teljesen őszinte a mosolyom a félidőben és a nyugalmat...
A bejegyzés folyatódik
 
23:59
2014. 09. 20.
Azt javaslom, ezeccer tekintsünk el az udvariassági köröktől, mert az a múlt heti hat gól...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nyerni, amennyivel csak lehet

0 Komment

Kulcsjátékosai nélkül ugyan könnyűnek bizonyult Veszprémben ez a Metalurg, ám mi mégis hálásak, egyúttal elégedettek is vagyunk. Hogy miért? Hát mert a kék Szkopje mégsem Balmazújváros, és mivel nem az, ezért az egész meccs faszipántos BL-hangulatban telt úgy, hogy mindenki pörgött a maximumon, de tényleg. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy ez a látszólag nem számottevő tényező mennyire fontos. Mert nagyon.

Főleg, hogy még mindig vannak olyan hangok, amelyek nem biztosak benne, hogy a magyar bajnoskág ellenében mennyit is ér nekünk a SEHA-liga.

Miért jó a SEHA?

Nem az a lényeg itt, hogy hazai meccseken mennyit teszünk közé, mert sokat. És ez így is van jól. Persze nem annyit, mint amennyit a Komlónak tudnánk, de tényleg sokat. Viszont ez a különbség egy olyan meccs végén rajzolódik ki, amelyiken nem engedtünk meg magunkat néhány percnyi üresjáratot sem, ez megvan? Erre itthon egy csapat sem kényszerít minket, na jó, ideális esetben 1 max.

Akik csalódtak eddig a SEHA-ban, azok komolyan mondom nem tudom mire számítottak. De őszintén remélem nem az lesz, hogy a viszonylag szoros kinti meccsek után (esetleg -1/2 gólos szopacsnál, ami bőven benn van), amit a visszavágókon játszunk Szkopjében meg azon agonizálnak majd, hogy kikaptunk, és most az a baj. Faxomat.

Ez a Metalurg itt volt három kulcsjátékosa nélkül (2 lövő, egy hármasvédő), de egy pillanatra sem adták fel, nem ténferegtek tanácstalanul csak úgy a labdát jobbra-balra tologatva, hanem pörgésre kényszerítették az hagyján, hogy a védelmünket, de emellett többnyire agresszív védekezéssel kreatív befejezésekre sarkallták a támadásainkat. Nagyon sokat számít ez biza.

Lehetett kísérletezni a nyitottal (keveset sajna), volt szinte sorcsere is és megvolt a közte 10 úgy általában, de közben jól láthatóan törekedtünk arra, hogy minél kevesebb gólt kapjunk, és lőjjön mindenki minél többet az ellenfél kapujába. Most komolyan, egy olyan meccsen, ahol az a kérdés, hogy huszon vagy neadjisten harmincon góllal vagyunk jobbak, bárkinek eszébe jut a 44. percben védekezni egy hatalmasat? Hogy jobban szembesüljünk nézzük meg, hogy a Szeged mit nyomatott közben a Balmazújvárossal. 

Jó volt az iram, ok, hajlamosak vagyunk elhinni ezt úgy látatlanban, de a 47 lőtt gól mellett a Balmazújváros dobott 28 gólt a Szeged kapujába, és az nagyon sok, na. Negyvenhét mellett ugyan nem tűnik olyan eszeveszettül soknak, pedig mégis az. Csak mindenki leszarja, mert a 19 gólos különbség mégis megvan. És ez olyan megnyugtatónak hat.

Hát én inkább teljes szívemből örülök az idegenbeli kicsit élesebbeknek necces végjátékkal, legyen annak akármi is az oka,  meg az itthoni magabiztosaknak, majd felvértezem magam a szkopjei szorosokra, mert tudom, hogy ezek sokkal jobban felkészítenek minket a tavaszra.

Egyénileg

Ez egy remek meccs volt, amit az első perctől kezdve mindenki kellőképpen komolyan vett, így nagyon gyorsan kialakult a különbség is, amiből a Metalurg aztán nem faragott le. Drukkoltam a húsz alatti kapott gólnak (megbocsájtom a 21-t), nagyon tetszett Nilsson támadásban (hármasvédőként ugyan még kicsit szoknia kell, de annak is jó lesz a favágó tavaszra), Zeitz mentalitása továbbra is hihetetlen számomra (rühelltem a Kielben, de lassan meg kell kedveljem), Mirko visszatérése, (jó, tudom, hogy már kedden, de azt nem láttam) főleg a hetes+ziccerfogása, Iváncsik Geri lassan régi önmagát idéző gólérzékenysége, Chema hibátlan meccse (tényleg), Marguc szemtelen hetesei, Momo önzetlensége (ajtó-ablak helyzetből kitette szélre), szóval sok minden tetszik ezen a Veszprémen. 

Talán tényleg minden idők legerősebb kerete ez, mondjuk a leggyorsabb az szinte biztos, a legkiegyensúlyozottabb szintén sanszos - és Lékai, Jamali még nincs is ugye - szóval jó lesz ez. És csapatnak is csapat. A SEHA persze nem a BL, az igazi erőfelmérés majd október 4-én lesz a Löwen ellen, aztán meglátjuk. Most azt mondom kár, hogy olyan messze van a tavasz.

Szurkolás is fasza volt nagyon, tán jobb is, mint múlt héten, összeszedettebb, kreatívabb, jobb, na. Volt hullámzás, volt gólokat átívelő ollé, volt szülcsinapcsis köszöntés Rolinak, és hangra is jobban szólt volt az egész. Borzongás idén még nem volt az igaz, de majd lesz, egy pillanatig nem aggódom emiatt. Míg kicsi a tét...

fotók: Feminger György

comments powered by Disqus

Hatosfal

blogavatar

A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.

Szocmédia