Hatosfal

Nem mondhatnám, hogy marha nyugodt vagyok a hétvégi női BL-selejtezők előtt. Nem tudom, hogy csak a kincstári para van-e rajtam, vagy a Fradi előszezonban mutatott – nevezzük így – felemás eredményei, vagy a Német Kupa-győztes Leipzig játékereje paráztat-e, csak annyi biztos, hogy ennek a Fradinak akármilyen formában is van, ott van a helye főtáblán.

Elek Gabiéknak az utóbbi két évben meglehetősen sok baja volt. Két évvel ezelőtt a Fradi a kezét tördelve, zavarában egyik lábáról a másikra állva érkezett meg a főtáblára, és aztán produkált egy olyan őszt, hogy beleszédültünk. A tavasz aztán néhány súlyos sérülés miatt már nem hozta, amit a csoportkör és a középdöntő első része ígért, de arra azért így is jó volt, hogy a tavalyi évet óriási elvárásokkal, és némileg megerősödve kezdje meg a csapat.

Ezzel szemben a tavalyi év, ne szépítsük, jó nagy kudarc volt. A Buducnost lebombázásán kívül emlékezetes eredményre, de még meccsre sem nagyon emlékszem (ne vegyük ide a Győr legyőzését az első fordulóban, mert önbecsapás volna). Furcsa dolog ez, hiszen visszatért Pena, jött Steinbach, felépült Zácsik, és igazából a beálló poszt kivételével egészen komplettnek tűnt a csapat. Nem volt az, valami egész évben hiányzott, és ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs, mi volt az. Talán a rotáció nem ült, esetleg a kiegyensúlyozott kapusteljesítmény hiányzott, vagy túl lassú a csapat, netán egy jó beálló kéne. Vagy ezek együtt.

A helyzet idén látszólag sokat javult. Bár kiesett a babázásra készülő Zácsik, Soós személyében végre balkezes lövője lett a csapatnak, ami egyrészt Elek variációs lehetőségeinek is jót tesz, másrészt végre játszhat ballökőt Tomori, és ha mindenki egészséges, akkor a középső posztokon nagyon szépen variálható a Fradi. Sokat várhatunk Tomasevicstől, ha a szerb válogatottban látott formáját hozza. 

Az előszezon szerintem – legalábbis nagyon remélem – arra való, hogy összerázódjon a csapat. Ilyenkor az eredmények másodlagosak, és ha egy keret olyan helyzetben van, hogy egyből a szezon elején egy nagyobbat kell domborítania  - lásd még: Pick Szeged-Metallurg tavalyról -, akkor az is előfordulhat, hogy be kell áldozni néhány meccset. Nem biztos, hogy tudatosan, lehet az is, hogy csak simán elmegy egy-kettő.

A fentiekkel nyugtatgattam magam, amikor a Győr elleni Szuperkupa kivételével a Fradi nem igazán találta a játékát, több zakóba is belefutott. Viszont a Siófok elleni pontvesztés őszintén szólva megijesztett. Nem láttam a meccset, tehát nem a játék (és nem rossz csapat a Siófok, ezt is látni kell), hanem az, hogy ilyen közel a szezon legfontosabb meccséhez a Fradinak már nagyon kéne mennie. Ha csak altatnak, akkor jól csinálják.

Tomoriék a holland bajnok ellen kezdenek, a Dalfsen lebombázása pont jó lesz bemelegítésnek. A másik ágon a lipcseiek sem fognak sokat tökölni a beloruszokkal (tavaly is őket csapták ki a selejtezőben), így szinte borítékolható, hogy összejön az a meccs, ami simán elmenne egy BL-csoportmeccsnek is. De ott nem találkozhatnak, mert az egyikük nem jut be.

Nincs KEK-szépségtapasz, még kevésbé EHF-kupás. Itt nincs javítási lehetőség, még egy KEK-győzelemmel sem, mert a Fradinak a Bl-ben kell nagyot domborítania, amire minden esélye megvan. A csoport, ami a magyar ezüstérmest várja, nem valami nagy szám, maximum a nevek alapján. A Ljubljana szétesett, mint a vizes bukta a réztepsiben, a Hypo detto, úgyhogy innen egy továbbjutás rutinmunka lenne a Fradinak, ha úgy összeállna, mint két évvel ezelőtt. Lássuk, megy-e.