Hatosfal

Maradjunk annyiban, hogy ennél sokkal jobban terveztünk ráugrani a szezonkezdésre, de ezt rajtunk kívül álló okok miatt sajnos nem tudtuk terveinknek megfelelően produkálni. Viszont most megpróbáljuk bepótolni a lemaradásunkat (legalábbis ffi-szinten) és kicsit ad hoc jelleggel ugyan, de végignyaljuk, amik eddig voltak. Úgy kezdődött, hogy szuperkupa.

Hol tart a két nagy?

Női részlegünk nem is látta, így nincs is mit mondaniuk róla, és élőben én sem, haha. Visszanézve viszont veszprémi vérrel csak örülni tudok. A Szegedtől többet vártam jóval, mert ha nem ezt, akkor nem tudom melyik kupát célozták meg idénre maguknak, persze Veszprémben nem lehet elvárás nyerni, de legalább megpróbálhatták volna. Ehelyett az első félidő közepére lehajtott fejjel kullogtak, amit valahol megértek a különbséget érezve, de attól még nem lesznek a céljaikhoz közelebb, ha beletörődötten szállingóznak tova. Na mindegy, ez az egész hacacáré pont ennyit is ért, a felkészülés végén dobott rajunk, a szegedi szurkolóktól pedig elvett.

Mert a remény, hogy idén majd közelebb jönnek, az tulajdonképpen szét is foszlott ennyivel. Remélem tévedek és tavaszra valami hatalmas csoda folytán mégis közelebb lesznek, de ha őszinte akarok lenni, akkor elmondom, hogy ezt nem nagyon hiszem. A szerkezeti problémák ugyanúgy léteznek, mint folyamatosan az elmúlt 3-4 évben, az igazoláspolitikát csak az nem tartja aggasztónak, akin pinky glasses van éppen, motivációt pedig nem látok az arcokon, ezt nem is nagyon értem. Pastor kezd beleszürkülni ebbe az egészbe, amit szintén nagyon nem értek, ha ezeket a játékosokat ő kérte, akkor azért nem, ha nem, akkor meg azért nem. Szóval van itt para bőven, és még ha lesz is néhány győzelem a BL-ben, előrelépés eddig láthatóan nincsen. 

Mi viszont azt hozzuk, amit vártunk, szilárd a falunk, gyorsabbak vagyunk, mint valaha, még örömkézilabda nyomait is láttam. Egyetlen félelmem van csak: mégpedig hogy a keretünk egész szezonban maradéktalanul ki legyen használva. Ha nem lesz, akkor hiába a remek kiegészítőemberek igazolása, ugyanott fogunk elbukni, mint tavaly. A SEHA meccseinkből az utolsót láttam, és nekem tetszett, még ha néhol olvasok is hőzöngő hozzászólásokat. Ennek kapcsán megint leszögeznék néhány fontos dolgot:

- nem fogunk 100% teljesítménnyel négy serleget megnyerni idén sem, aki erre számít, az lépjen vissza a Földre. Lesznek szar meccseink, ki is kaphatunk, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy tavaszra kapjunk egy egységes, egészséges motivációval rendelkező, kispadról is hozzátenni tudó emberekkel kiegészített csapatot a BL egyenes kieséses szakaszára. Nem érdekel, hogy addig hogyan jutunk el, nálam a BL ezzel a kerettel tavasszal kezdődik.

- igen, az utazás fásítja a játékosainkat, viszont megtanulnak majd fásultan is szoros végjátékokat játszani, sőt, remélhetőleg megnyerni, ami egyáltalán nem baj. Sőt. Ettől aztán tényleg többek leszünk csak. 

- a SEHA hatalmas előrelépés a magyar bajnoksághoz képest, ez nem is lehet kérdés. Itt a legrosszabb csapat a szerb/horvát második, szinte minden idegenbeli meccsünket balkáni körülmények és lelátó alatt/előtt játszuk, most komolyan magyarázni kell valakinek, hogy ez miért keményebb szituáció, mint eltáncolgatni Orosházán és utána autogramokat osztogatni a nekünk is tapsikoló közönségnek? Ez meg fog minket keményíteni, ebben biztos vagyok, és remélem kapunk elég sok szar fújást is ahhoz, hogy a BL-ben ezt méltósággal tudjuk viselni alkalomadtán. 

Nagyjából ennyit gondoltam az eddigiek alapján, a szegedi részét még lehetne ragozni, de azt meghagyom az ottani kollégáknak, inkább átugrok még a szövetségi kapitány témájára. 

Szövetségi kapitány témája

Ami tény ugye, hogy Mocsai Lajos - természetesen nem lemondott, hanem közös megegyezéssel - kicsit megkésve ugyan, de felállt a padról. Hazudnék, ha azt mondanám bánom, ugyanakkor nagyon megijeszt, hogy ha rákeresek a témára, utólag csak olyan cikkeket találok, ahol ő szinte tűpontosan behatárolja, ki legyen az utódja. Vagy hogy ki ne legyen. És máris kezdi az ő szájából hatalmasnak tűnő lózunggal, hogy a két nagy edzője semmiképpen, mert hát két pad sok egy valagnak. Jaja, akkor nyilván nem volt sok, amikor ő tolhatta. Na mindegy, most nem is ez a lényeg, hanem hogy szerintünk mi van.

Repkedtek a nevek ugyan, csak egy nagy bibi van: hogy ugyanazok a nevek repkednek évek óta. Kovács Péter, Csoki, Imre Vilmos, Sótonyi, Gyurka. Kicsit olyan UP névsor szaga van, miközben ez a közvetlen elitbe visszavágyó felnőtt válogatottunk padja lenne ugye. 

Ne legyen külföldi?

Miért ne? Valaki mondjon egy darab védhető érvet emellett! A spanyolok például két év alatt Magyarországon nem bizonyítottak? Miért nem lehet megállni egy pillanatra, és belátni, hogy az edzőink képzése a világ élvonalától szintén el van maradva némileg. Nyilván vannak tehetséges edzőink, miért is ne volnának? De valahogy úgy érzem, hogy egyáltalán nem látjuk be, hogy van mit tanulunk másoktól, pedig ez volna a változás alapja szerintem. 

Én mindenképpen külföldit hoznék, vagy válogatnék azokból, aki itt van: Pastor kinevezését pl. határozottan támogatnám, pedig most még kicsit csalódtam is a munkásságában. Viszont remekül rálát a fiatalokra, és én most előtérbe helyezném egy teljesen új csapat építését, nem Rióra.

Felmerült még Wenta, hát, ez elgondolkodtató opció, karrierje elején remek edzőnek tartottam, aztán nála is állandósult egy antipatikus mélypont, ami kb. azóta is tart. Ettől függetlenül Wenta és a magyar válogatott tán még jót is tehetne egymással. A lengyel kézilabdázás nem áll távol a magyartól, hasonlók az erősségeink és a gyengeségeink, hasonló szisztémákat alkalmazunk általában, szóval annyira talán nem lenne ismeretlen a terep senki számára. Egy Wenta-Imre Vili/Sótonyi Laci páros nálam elég magas pontszámmal benn is maradna a végső versenyben, azt kell mondjam. Persze kérdés, hogy jelenlegi EP mandátumát feladná-e egyáltalán illetve össze tudná-e hangolni egy ilyen lehetőséggel, de azért viszonylag reális lehet. Meglátjuk. 

Dusebajevet kivásárolni illetve megfizetni biztosan nem tudnánk, de szerintem nem is lenne érdemes. Akkor már inkább Cervar, de vele kapcsolatban is probléma a jelenlegi, élő szerződése ugye. 

Érdekesnek tartanék még egy megkeresést Ulrik Wilbek felé is, egyrészt mert hát az nem kerül semmibe, másrészt a néhány csúnyán elbukott döntő kapcsán még kissé bele is illene ebbe a melankólikus, magyar közegbe. A dán mentalitás rossz hatással biztosan nem lenne a fiainkra, ugyanakkor egy teljesen más szisztéma megtanulásának lehetőségét kaphatnánk tőle. Biztos nem olcsó opció, mondjuk ha jól látom, éppen sportigazgató a dán szövetségnél, de hát ki tudja nem-e egy ilyen jellegű kihívásra vár éppen?

Nekem nagyjából ezek ugrottak be, ha valakinek jobb ötlete van, mindenképp ossza meg a közvéleménnyel!

Handball-szezon véglegesen ON, oh yeah. 

Képek: origo, és Melczer Zsolti, köszönjük!