Hatosfal

Most, hogy kényszerből adódóan annyi szabadidő szakadt rám, mint utoljára a nyári szüneteken általánosban, és mivel ráadásul mindezt pihenőhelyzetben kell eltöltenem, gondoltam rámászok a témára, és megtekintem mindenféle ellen ellen ezt a Vardart. Így esett, hogy megnéztem az összes idei fellelhető meccsüket illetve meccsrészleteiket. Ezen felbuzdulva pedig írok egy posztot elibe. Ez lenne az itt, lejjebb.

Hogy tavaly óta miben, kikkel és hogyan erősödtek, azt már itt nagyjából letisztáztuk ugye, most inkább azon morfondíroznék egy keveset, hogy mi kell ellenük egy fényes győzelemhez. És mit nem szabadna csinálnunk semmiképpen sem. Mert hogy olyan is van természetesen.

Védekezésük

Az, hogy általában nagyon kevés gólt kapnak (-21, -22, -21), gondolom feltűnt mindenkinek. Ez azért van, mert beszarás, hogy mit védekeznek. Balkáni népség, nem nagyon ijednek meg az árnyékuktól ez is világos volt előre, ráadásul alapra sem kicsik, de hogy ennek ellenére ennyire dinamikus, ennyire magasra felmászkálós hatosfalat tolnak, az engem kicsit meglepett. És akkor a Dibirovval az ékben biztosan remekül működő 5+1-ről még nem is beszéltem, mondjuk azt nem is vették elő a Metalurg ellen. Ha végigbogarásszuk a neveket feltűnik az is, hogy tulajdonképpen az egész csapat védekezik, ha kell, és ez hátul rengeteg variációs lehetőséget jelenthet a rajzfilmekbe illő névvel rendelkező Raul Gonzalez kezében. 

Az imént említett meccsen például hátul úgy kezdtek, hogy a kis Dusebajev védekezett jobbszélen, Brumen kettesben, Toskic és Karacic tolta elég meggyőzően a belső hármasokat, Abutovic, aki helyett jött az amúgy szintén simán védekező Gorbok támadni, és az örökifjonc Dibirov a nekünk jobbszélen. Toskic volt a kezdő beálló, de semmi nem jelzi jobban, hogy azon a poszton mekkora dömping van Szkopjében, mint hogy a 6. percben már Chipurin volt fenn. És van még nekik egy Stoilov is azon a poszton ugye, ha nagyon kell. 

Elsőre kicsit fegyelmezetlennek is tűnt ez a védelem, hiszen tényleg mindenki kiugrált, amikor csak tehette, ugyanakkor azt is látni lehetett, hogy egyrészt visszaértek időben, másrészt ha már kimentek, faultoltak is embereseket, esetleg labdát csentek, harmadrészt pedig, hogy elég súlytalannak tűntek a Metalurg/Vojvodina/Borac támadásai, úgy pedig azért megeshet néhány ilyen könnyednek tűnő fegyelmezetlenségecske akárkivel. 

Viszont még nem említettem Árpádot, aki szokásához híven kevés felesleges mozgással, nyugodt, magabiztos hátsó támasza ennek a látszólag remekül működő alakzatnak. Engem amúgy ő mindig egy jóllakott medvére emlékeztet, aki éppen málnázás után bíbelődik a bokorban, aztán amikor arra repül egy légy, akkor elképesztő sebességgel, csak az éppen szükséges testrészét rámozdítva még azt is benyalja. A légy lenne a labda, ha valakinek nem jött át a hasonlat.

Na szóval ijesztő ez a fal, igen, de a miénk is az. Kizárólag pontos passzokkal, nem rámászva a hatosra, inkább távolabbi támadásindításokkal, lendületből, rengeteg labda nélküli mozgással, Chema emberösszehúzódás-gerjesztő megindulásaival, a szélsők, esetleg lövők falba futkosásával azért nyilván feltörhető az. Pont úgy, mint bármelyik fal. Összességében azért kijelenthetjük, hogy a Vardar elpáholásához szükséges potenciál megvan a támadósorunkban, és ez nagy lényeg, mert fordítva már nem érzem ezt annyira.

Támadásuk

Ez azért nem annyira ijesztő, azt kell mondjam, még ha posztonként vannak is némi túlzással átlagosan hárman. De tényleg annyian. Viszont jó látni, hogy felállt fal ellen ez a Vardar nem tűnik túl világverőnek, na. Még a három már említett csapat ellen sem (-27, -31, -26), szóval a mi védelmünk elég kell legyen, nézzük is bárhonnan.

Az újakat valószínűleg még nem tették pipecül a helyükre, nem mintha Lackovic az én szememben ellenünk meccset nyerni képes ember lenne, de akkor is. A Gorbok - Karacic - ifj. Dusebajev lövősor láttán nem állt belém a frász sehogyan sem, még ha az orosz rutinos is nagyon, vagy Karacic lő is - ha kell - kintről nagyot és a kicsi Alex balja is egy meglehetősen ígéretes csukló. Nekünk egy dolgunk van, feltenni a morcos hatosfalat, hogy már az elején is szépen lepattogjanak. Összezárni, nem kiugrálni, nem kell semmi felesleges kockázat. Ugyanis annyira azért rutinos ez a brigád, hogy kegyetlenül kihasználják az esetleges hibáinkat.

Van padjuk is persze, ül rajta egy Terzic, egy Lazarov, szerencsére nem a másikak, van még Rastvortsev, Shishkarev, Petric, Pribak, hááát. Próbálok keresni az emlékeim között akár egy olyan meccset is a téttel bíró nem túl régiek közül, amikor ezek közül az emberek közül akárcsak egy is Veszprémben ünnepelt győzelmet valamelyik aktuális csapatával. Árpi nem ér, a mezőnyből kell olyan. Dibirov nyilván veszélyes, mint ellenfélként az oroszok általában, és Markovic (a szerb) sem kutyaütő, de Marguc vagy Gulyás Peti meg fogja oldani felállt fal ellen úgy, hogy túl sok levegőt ne kapjanak, erre akár pénzt is tennék. A másik szélen Brumen is általában bevágja, de a Vardar nem fog minket szélről alázni, na. Legalábbis remélem. 

Az van tehát, hogy hacsak nem indulnak szét minket, akkor nem lesz itt baj. Talán két-három évvel ezelőtt tartottam volna Árpád mumusságától, de Ugaldénak, Nagy Lacinak, Zeitznek, Ilicnek, Sulicnak és Chemának Sterbik nem hiszem, hogy a mumusa volna. 

Öt-hét gólos győzelmet várok, és azt, hogy lőjjünk 25 fölött ennek a Vardarnak. Csak azért nem mondok harmincat, mert azért brusztolós meccsre számítok, nem hiszem, hogy nálunk nagy csúcsforma van, nyilván náluk sem ez az, és persze menthetetlenül reménykedem némi színvonalban. 

Meglátjuk, jó lenne egy teltház és BL-szintű hangulat, gondolom onnan is jönnek majd néhányan, bár az ezirányú kérdéseinkre sajnos nem válaszoltak. 

Első hazai, oh yeah, jegy még van, szombaton hazai szezonkezdésre mindenki a csarnokba!