Nem fogok most itt mindenféle frappáns felvezető szöveggel szórakozni, mert sajnos nem vagyok olyan állapotban... Kezdjünk is bele.
...de mi nem tudtunk plusszokat hozzátenni, sajnos. Őszinte leszek, amikor utoljára láttam spanyolokat női meccsen, akkor még Ambros ott dolgozott klubszinten, szóval jó régen volt. A nevek ismerősek persze ahogy nézegetem itt a jegyzőkönyvben, de hát azért hagy némi kívánnivalót maga után a női mezőnyös ismeretem. Azért majd valahogy megbírkózom ezzel, remélem.
Bármennyire is hülyén hangzik, valójában hatalmas volt a tétje ennek a tegnapinak, elsősorban az, hogy visszaadja a hitet a szurkolóknak. Persze némi meccset megelőző spoilerezés után tiszta lett számomra, hogy szerencsére túl sok jelentőséget senki nem tulajdonít annak, ami történt Mannheimben, és ez szerintem egyáltalán nem baj. Tovább kell lépni ugyanis, és az sikerült is a tegnapi nap. A végére nyomokban egészen felszabadult játékot is mutatott a csapat, persze erre ez a Presov több is, mint megfelelően gyenge ellenfél volt. Aláírásosztogatás, ingyen sör, fotók, mindez tegnap megvolt.
Kicsit megkésve ugyan, de jövünk egy gyors Presov-poszttal.
Azért szeretem mikor elkezd a válogatottunk jól szerepelni, mert akkor úgy ülök le írni róluk, hogy nem kell ötvenszer újraírni, átgondolni amit papírra monitorra vetek. Ami eszembe jut, tök mindegy, hogy mikor és milyen formában, csak írom és írom, mert örömmel teszem azt, nem pedig bosszankodva... Ennyit a nyálas dumáról, jöjjön a lényeg.
Majdnem lezárult az őszi BL-szezon - de csak majdnem, mert este még van egy Zágráb vs PSG, bizony, és ha igazán komolyan nyomnánk, és dúskálnánk az időben ill. földi javakban, egy ilyenre simán lemehetnénk a horvátokhoz, mert hangulatügyileg biztosan jó lesz - és az Eb is elkezdődött, részt is vettünk majdnem teljes egészében a nyitányon, bár Mannheimből hazafelé különösen rosszul esett látni, hogyan szenved a válogatott az oroszok ellen.
Viszont minden más tetszett, szép a csarnok, a bejutás zökkenőmentes és leginkább azt imádom, ahogyan meghagyták a Magvassyt ott hátul. Mert én azt nagyon szerettem. Tiszta nosztalgikus érzések rohantak meg, persze nem állítom, hogy újra olyan volt, mint 15/16/17 évesen, de a szag ismerős volt, hehe.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.