Hatosfal

...de mi nem tudtunk plusszokat hozzátenni, sajnos. Őszinte leszek, amikor utoljára láttam spanyolokat női meccsen, akkor még Ambros ott dolgozott klubszinten, szóval jó régen volt. A nevek ismerősek persze ahogy nézegetem itt a jegyzőkönyvben, de hát azért hagy némi kívánnivalót maga után a női mezőnyös ismeretem. Azért majd valahogy megbírkózom ezzel, remélem. 

POL vs RUS

A felvezető meccsen amúgy döbbenetesen kevés technikai hibát regisztrálhattunk, már majdnem élveztem is az egészet, mondjuk ettől függetlenül a színvonal nem verdeste az eget. A hangulat már ekkor jobb volt, mint az első napon általam érzékelt, bár azért ott még rajtam volt a mannheimi rettenet, úgyhogy nem annyira releváns, hogy milyennek éreztem. Viszont már az első meccsen is voltak nézők, sőt, szurkolás is volt, a magyarok nagyon helyesen el is kezdtek Polskázni, amikor kellett. És kellett, mert a tok bírók meglehetősen barátságtalanok voltak az amúgy is elfogyó, konkrétan balkezes nélkül játsszó lengyelekkel szemben. 

Fogakat összeszorítva, néhány becsorgó labdával ugyan, de hatalmas melóval kiegyenlítettek a lengyelek, sőt, a 27. percben már kettővel vezettek a közönség támogatását teljes mértékben élvezve. Ilyen ez a magyar-lengyel barátság, igen. Innen már éreztük, hogy meglesz ez, és ez nekünk is tökéletes ugye, hiszen őket viszont rommá vertük az előző meccsen, így minimum 2 ponttal megyünk tovább a középdöntőbe. Szép volt közönség, good job lengyelek. 

HUN vs ESP

A hangulat végre rendes, hazai Eb-t idézett, és a teltházhoz is most volt legközelebb a győri csarnok, amely ezzel a meccsel ugye búcsúzik a rendezvénytől sajnos. Leginkább azért sajnos, mert Debrecen nagyon messze van onnan, ahol én lakom.

Misi-Tomori-Szucsányszki-Szamoránszky-Klivinyi-Bódi felállással kezdünk Kiss Évával a kapuban, és mintha ittunk volna egy kis vért is végre, ami ki kell hogy tartson meccs végéig, mert a spanyolok ellen 60 perc kell a győzelemhez, az biztos. Ráadásul a francia ikrek sem szabtak gátat a magyar dolgoknak a meccs elején, az a korrekt, ha ezt megállapítjuk. Bejöttek az átlövések, Éva ziccereket fogott, teljesen jól alakultunk. Persze a spanyolok sem sokat tököltek, bár a kinti lövéseik elég lagymatagok voltak, de lábbal többször verték meg az elkóricáló játékosainkat a szaggatotton. Fegyelmezettebb fal kell ehhez a melóhoz, nagyon alacsony súlyponton gyorsak ezek a spanyolok.

Kicsit megakadtunk támadásban, Carmen kegyetlenül büntetett is ráadásul, a meccsen először vezettek a spanyolok. Időkérés után végre lement szélre a labda, Mónika be is vágta az elsőt, aztán fél perccel később vonalra lépett ajtó-ablak helyzetben ugyanott. Tömörültünk középre sajnos, miközben nem feltétlen erősségünk sem az átlövés, sem a beálló, szélről kellene alakítanunk, talán onnan volna sanszunk. Az első félidő második felében uralták a meccset a spanyolok, a jó kezdés után beragadtunk, és bár próbálkoztunk és akartunk is nagyon, nehezen ment az egyenlítés, de a 26. percben Erdősi gyönyörű góljával az is megvolt.

Kiss Éva fontos védései után egy kifelé emberét-megverős Misi-show kellett ahhoz, hogy hosszú idő után újra vezessen a magyar válogatott. Sokáig mondjuk nem lehettünk boldogok, mert demoralizáló, üreskapus gólt kaptunk egy teljesen buta hibából. 13:13 a félidő, ami összességében nem rossz, de reméljük lesz ez még jobb. 

Gyors gólváltással kezdődött a második félidő, de Planéta végre igazi átlövésgólja volt a számunkra fontos, most jól megmutattuk, hogy ilyet is tudunk. Na aztán amit utána nyomattunk meg nyilván a spanyolok, na ilyet csak nők tudnak, azt most megmondom. Annyira mákunk volt, hogy az üres kaput nem vették észre, mert Kiss Éva sprint után is a kapufán lobogott, mint a győzelmi zászló, de a védelmünk labdát nyesett valahol. Erőt merítve ezekből az apró pluszokból aztán Planéta, Tomori és Zizi is jó megoldást választott, tehát vezetést realizálhatott a lelátó. 

Kicsit megzavarodott a francia ikerpár külső tagja, amikor is vagy két percet kellett védekeznünk, hogy végre labdához jussunk, de nem törte meg a lendületet ez a kis közjáték, Tomori lőtt újra gólt. Feljebb toltuk a védekezést, ez határozottan jótt tett, meg talán az is, hogy a védelmünk mögött volt a magyar tábor. Azt hiszem vér a félidőre is jutott, mert Planéta rá nem annyira jellemző tökös-bátran ment fel és lőtt még két átlövésgólt. 

Navarro a félidő eleje tartó homályából felébredve beleért egy-egy lövésbe, és Carmen sem volt hajlandó hibázni, így az időkérésük után -3-ról gyorsan felzárkóztak a spanyolok, a 45. percben ismét egy hibátlan Martin hetessel máris egál volt. Tomori hátmögötti passzából Misi gól, de Martín gyorsan kiegyenlített, szélről nem sokat fogott semelyik kapusunk sem, sajnos. 

Triscsuk hetesei szerencsére ültek, és Tomori is észnél volt, így újra magyar előnynek örülhetett a lelátó. Meg NagyLacinak, Miklernek, Lékainak és Ortegának, akik nyilván itt voltak a magyar vs spanyolon. 

A védekezés amúgy dícsérhető volt a második félidő nagy részében nagyon, ha kilencesen vártuk őket, akkor fennakadtak rajtunk ezek a gyorslábú spanyolok. Viszont ha lendületből jöhettek, az gól volt. HerrOrsi három védése miatt mindent elnézek neki asszem innentől, viszont támadásban olyan gyermeteg hibákat vétettünk, hogy az botrányos. Az hagyján, hogy hirtelen volt három eladott labdánk, de utána az utolsó utáni esélyünket is úgy vágtuk haza, hogy az hihetetlen, háromszor próbáltuk emberelőnyben lerakni a labdát szélre, ebből lett egy belemenés. Emberelőnyben, ismétlem, ehhez csak gratulálni tudok. Azt hiszem, ezt most tovább nem is ragozom. Kinyírt bennünket 10 perc nyitott.

Két ponttal megyünk a középdöntőbe, hogy az mire lesz elég, azt meglátjuk. 

A csodálatos képekért Bielik Istvánnak hálával tartozunk.