A mérkőzés 38. percéig bírtam. Annyi pont elég is volt belőle...
A felvezető meccs(ek) egészen jól sült(ek) el, legalábbis ami a román győzelmet illeti, az mindenképpen, mi viszont annál szarabbul kezdtük a meccset. Nem koncentráltunk rendesen, ami visszatérő probléma, úgy érzem, és ez egy hazai rendezésű világversenyen egyszerűen hihetetlen.
Igazából megalázóan esélytelenek voltunk ezen a meccsen, nem volt válasz, nem volt ötlet, nem volt semmi, és senki, aki megmondta volna, hogy mi legyen. Ezt a nihilt még meg is koronázta NA a meccsvégi nyilatkozatával, melyben közölte, hogy nem érezte, hogy az elején elment volna a meccs és hogy a támadójátékunkkal volt gond. Elnézést kérnék, de ha Évi nem nyújt ekkorát, akkor nem villoghatunk a huszonvalamennyi kapott góllal, mert lett volna vagy negyven, szóval beszéljük meg azért azt a védekezést is, ha kérhetem. Ok, tényleg, a támadás is homály volt, na de válaszok a pályán történtekre kitől kellene jöjjenek? Na mindegy.
Az van, hogy ez a hazai Eb egy olyan verseny, amelyen ennek a magyar válogatottnak bizony nincsen egyetlen könnyű illetve nem annyira fontos meccse sem. Na jó, lettek volna a lengyelek, de az a találkozó pedig az orosz x miatt értékelődött váratlanul fel. Fontos volt a román meccs, igen, hogy életbe tartsa a reményeinket, de az igazi megmérettetés most következik, ma este.
Maradjunk annyiban, hogy a harmadik percben tudtam, nem is akkora baj, hogy nem vagyok ott. Nehezen bírom az ennyire nagyon női meccseket, főleg élőben és főleg józanon. Vááá. A teltháznak köszönhetően az alaphangulat adott volt a debreceni Főnix csarnokban, legalábbis a közvetítésen ez jött át, az biztos, viszont elég gyakran román rigmus hallatszott. A felkészülés során játszottunk velük többször is, ha jól rémlik, úgyhogy azt gondoltam nagyon sok meglepetést nem tartogathat a találkozó. Aztán mégis. Lássuk, mi volt.
Nyilvánvalóan hozzá nem értő kontárként ültem le a női EB magyar meccsei elé, de a három meccs alatt megfogalmazódott pár gondolat bennem, amiket eredetileg a Hatosfal sokat emlegetett listájára szántam, de végül a többiek bíztatására csak poszt lett belőle.
Felfoghatjuk ezt akár a csoportkör - félig-meddig külső szempontból való - értékelésének is.