Hatosfal

Bármennyire is hülyén hangzik, valójában hatalmas volt a tétje ennek a tegnapinak, elsősorban az, hogy visszaadja a hitet a szurkolóknak. Persze némi meccset megelőző spoilerezés után tiszta lett számomra, hogy szerencsére túl sok jelentőséget senki nem tulajdonít annak, ami történt Mannheimben, és ez szerintem egyáltalán nem baj. Tovább kell lépni ugyanis, és az sikerült is a tegnapi nap. A végére nyomokban egészen felszabadult játékot is mutatott a csapat, persze erre ez a Presov több is, mint megfelelően gyenge ellenfél volt. Aláírásosztogatás, ingyen sör, fotók, mindez tegnap megvolt. 

Kicsit megkésve ugyan, de jövünk egy gyors Presov-poszttal.

Bár a kezdés hasonló volt, mint Németországban, azért gyorsan magunkra találtunk támadásban. Hátul nem annyira, el kellett teljen egy félidő konkrétan, mire úgy mozgott az a fal, ahogyan én vártam. De menjünk szépen sorban. Sok meccselemzés nem lesz, inkább csak egyénileg néhány gondolat.

Mirko kezdett a kapuban, de sajnos sok sikerélménye nem lehetett tegnap sem, őt nagyon hazavágta ez a sérülés vagy egyszerűen csak az, hogy lett előtte konkurencia - ezt nem tudom eldönteni -, most úgy érzem kisebb fajta csoda kellene ahhoz, hogy közel úgy védjen, ahogyan tavaly. Nem vágom a horvát vb-keretet, mondjuk nem jut eszembe senki, aki előtte lenne a válogatottban. Remélem jót tesz majd neki az a torna, mert egyelőre nem látom, hogy hogyan máshogy jön megfelelő szintre vissza.

Nagyon szeretném azt is, ha esetleg megkockáztatnánk néha-néha a berögződött kezdőnkhöz képest egy tök másikat, pont az ilyen meccsek arra szolgálhatnának, hogy felépíthessék magukat a cserék is tavaszra. Főleg az önbizalmukat. Persze nem azt mondom, hogy Ruesga legnagyobb baja a hiányzó önbizalma, mert ez így ebben a formában tuti nem igaz. Ugyanakkor mostanra megérett bennem - és mindenkiben tulajdonképpen - az a gondolat, hogy tőle sokkal többet vártam. Vannak szép megmozdulásai, nem azt mondom, hogy nincsenek, de ez nem elég egy ilyen csapatban. Sajnos krízishelyzetben nem is emlékszem, hogy lett volna egyáltalán az itt töltött idő alatt jó megoldása. Ha valakinek rémlik ilyen, az ne tartsa magába! Ő úgy tűnik tényleg egy középcsapatba való sztárnak, ilyen típus, van ez így néha. 

Viszont Lékaival igenis lehetne kezdeni néha, már csak azért is, hogy ne legyen a kezdőnk egyértelmű a mindenkori ellenfelünk számára. Chemával sincs bajom nyilván, de hogy nem ő a jövő Veszprémben, az gondolom nem lehet kérdés senki számára. Nem vágom, hogy ez miért van, de Mátét egy védekezési hiba után azonnal lekapni és lebaszni kicsit mocsais nálam, jó lenne, ha nem mennénk el abba az irányba, hogy egyeseket jobban cseszünk le másoknál, mert az sosem visz jó irányba. Persze sorry, ha nem így van, de most így láttam. Ha Terzicet nem kapkodtuk le Mannheimben az ámokfutása után ordibálva, akkor talán a Presovnak is belefér egy gól Lékairól. Na mindegy.

Ilic kezd rohadtul elfáradni, ez mostanra már látványos, egyrészt a lövéseinek a sebessége kb. lefeleződött, de hogy csökkent az tuti, másrészt védekezésben is meglehetősen sokat hibázgat, harmadszorra hetest kihagyni végképp nem szokott, na. Azt viszont meg kell adni neki, hogy magához képest rengeteg gólpasszt adott tegnap. Nem nagyon bánjuk, hogy a szerbek sem jutottak ki Katarba.

Sulic védekezése tegnap majdnem hibátlan volt, de tényleg, jó volt nézni, ahogy egy-egy ütközésre kirobbant, most hátul nagyon szépen tolta, és nem is hibázott annyit támadásban. Nilsson hatalmas arc, ráadásul tényleg egyre jobban érzi a hármast, szóval jó lesz az tavaszra. Terzic jobb volt egy fokkal, nyilván mondjuk, mert annál csak jobb lehet, mint amit mutatott szombaton a SAPban, rá még mindig nagyon haragszom, pedig _benito évek óta szívja a véremet azzal, hogy én bírom a csávót. Szélsők lassan már szokásos is, hogy tulajdonképpen mindannyian jók nagyon, a kapusaink viszont tényleg elmaradtak, sajnos Roló is benézett néhányat a nem annyira nehéz lövés fajtából. 

Laci visszatérése jól sikerült, ki lehet mondani mára, meglövi a góljait, adja a passzokat és a védekezésbe is visszailleszkedett pillanatok alatt. Reméljük elkerülik a sérülések a szezon további részében, mert bár megoldottuk nélküle is a feladatokat, azért ennél bonyolultabb dolgaink lesznek tavasszal. 

A második félidő közepére aztán összeállt a védekezés olyan gyönyörűen harmonikusra, olyanra, amelyikben ha embert is cseréltünk, akár hármast, az is ugyanott folytatta. Jó volt újra látni, hogy ilyenünk is van, na, nekem ez volt az igazi gyógyír a bajomra. Tudom, hogy a Presov nem a Löwen, de nem baj. Van még vissza az évből egy idegenbeli Metalurg (repülővel ki is mennék újra :)), és egy hazai Vojvodina, aztán pihi, és mindenki megy a válogatottjába. Már akinek van behívója.