Akkor általában jól végződik számunkra egy verseny. A kezdeti tökölődést nem igazán tudom, hogy a lámpaláznak tudhatjuk-e be, vagy a koncepciótlanságnak ami a pályán folyt. Egy dolog viszont biztos: ebben a mai estében minden benne volt, ami a női kézilabdát jellemzi...
Gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki úgy az első félidő kétharmadánál beflashelte a két évvel ezelőtti, kieli csoportmeccset. Vagy a két hónappal azelőtti szegedi bajnokit. Mióta Carlos Ortegának hívják az edzőnket, ezen a két meccsen vertek meg minket úgy, mint tegnap a Löwen mint szódás a lovát.
Az éppen hogy félházas SAP-ban jó német szokáshoz híven természetesen a Holdra szólt a vendégszektoros jegy, ami nyilván több szempontból sem szerencsés nekünk, vendégeknek. Mivel szurkolni akartam, így felmentem, de szemüveget nem vittem, tehát elég megerőltető volt a meccs követése. Másrészt ha abból a kb. kétszáz magyarból szurkolt volna még húsz, talán le is hallatszik a hangunk, de hát azt már megszoktam, hogy nem mindenki szurkoló, így senkit nem molesztáltunk a végsőkig, hogy szurkoljon. Azoknak viszont köszönjük, akik odajöttek kiabálni, így legalább valami volt. Azt mondjuk megmondom, hogy életemben ennyi dudát összesen nem fújtam, mint egy meccsen most, volt olyan gondolatom, hogy mindjárt elájulok, de aztán megúsztam valahogy.
Időnk kevés, Veszprém-meccset néztünk, kimaradókat bejelentették, technika már megint babrál velünk (pontosabb fincs kollégával) kifelé, de azért írunk. Fincs elkövette, én (am) kicsit megpiszkáltam.
Már csak kettőt kell aludni, és kezdődik a kézilabda ünnepe. Nyútomi ezzel a sorral indította pozitív hangvételű felvezetőjét. Nos, már csak egyet kell aludni, de ezúttal félelmeimet fogom "papírra" vetni. Remélem, ha kiírom magamból, varázsütésre eltűnnek, és csak a Tomi által képviselt pozitív hozzáállás marad meg. Figyelem, az elkövetkező sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!
Az utolsó utáni pillanatban leszerveződött túra némi késéssel indult ugyan, mert sikerült kifogni a 82-es főút összes szombat reggeli bénáját, márpedig olyan sok van, de ezen gyorsan túltettük magunkat. Győrben találkoztunk a Pestről és máshonnan érkezőkkel, majd egy felettébb biztonságos helyen leparkíroztuk az autóinkat, kikerültük a konkrétan Bécsig tartó magyar buszsorokat, melyek amúgy döbbenetes mennyiségű emberrel árasztották el a benzinkutakat, és irányba raktuk magunkat.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.