Amikor a hatosfal levlistáján felmerült, hogy kövessen el a női szakasz egy félév-értékelőt a győriek félszezonjáról, akkor még csak nem is sejtettük, hogy a sérültek és hiányzók listája további ásszal gyarapodik. Duda sérülése rosszabbkor nem is jöhetett volna, de persze ide azért a "sérülés sosem jön jókor" közhely még idekívánkozik. Az öt hiányzóhoz (remélhetőleg mondjuk legalább Mülleré csak januárig tart) tetszőlegesen hozzávehetnénk egy beállóst és egy balszélsőt, és máris egy BL-győztes csapatról beszélnénk. Szóval a helyzet nem egyszerű, de bízunk annyira Ambrosban, hogy a csapat még így is az esélyesek között maradt. Hajtás után visszatekintés.
Az utolsó 2014-es hazai BL-meccs összességében nekem annak ellenére tetszett, hogy kifejezetten elégedett nem lehetek több dolog miatt sem. Újra felemás félidőket játszottunk ezekkel az orosz csitrikkel, és újra inkább az történt a pályán, amit Maximov szeretett volna látni. Valószínűleg. De mivel igazából támadásban is mi vagyunk a jobbak, így ennek tulajdonképpen nincsen jelentősége.
Ahogy kinézek az ablakon csak ezt a szutykos, redvás, szürke nyálkahártyát látom, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy hat lóval sem tudnának megállítani, annyira meccsre szeretnék menni. De hát az (átlag)ember nem mindig teheti azt, amit szeretne ugye, szóval inkább elébe megyek, és megpróbálok kedvet csinálni magamnak egy kis felvezetővel. Vagy meccsnézéssel, de mivel az EHFTV néha teljesen átláthatatlan káoszában nem találtam semmi jót, a digis tévé elé Bresztet nézni pedig lusta voltam elballagni, így maradt az írás ugye.
Szóval itt a Medvegyi.
Újabb hosszadalmas levelezőlistás csatározások kellettek ahhoz, hogy megszüljük a KP-t. Közben a Szeged le is játszotta a maga - nem is kicsit fontos - 6. fordulós meccsét. Erről és a többi várható továbbjutóról, továbbra is végtelenül szubjektíven: KP a hajtás után.
A nőket figyelő részleg időleges bealvása illetve máshol tartózkodása vagy éppen máshova már teljesített témafeldolgozása miatt úgy döntöttem ETO vs Lunde-ügyben kénytelen leszek én magam kinyilvánítani a véleményem.
Ez most kivételesen nem is esik olyan nagyon nehezemre, hiszen egyrészt nem az általában számomra elviselhetetlenül sok(k) technikai hibák számát kell konstatálnom ugye, hanem egy emberi vagyis inkább kifejezetten női tényezőt figyelembe véve kell megnyilvánulnom kivételesen. Ami amúgy szintén nem erősségem, de gyermekem már van, szóval azt hiszem nagyjából tudhatom, kb. miről beszélnek a felek.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.