Holnap este a Katar vs Brazília meccsel elrajtol 2015 férfi világversenye, ami kicsit ugyan savanyú és nem is a miénk, de mégis válogatott szinten az egyik legfontosabb eseménye a naptári évnek. Főleg mert kvalifikál Rióra meg a selejtezőire, oda pedig minden valamire való válogatott ki akar jutni ugye. Egyébként nagyon fura, hogy itt van konkrétan lőtávolságon belül az olimpia, pedig még csak most volt a londoni, szóval ijesztően repül az idő, azt kell mondjam.
Ebben a szörnyű januári, hidegrázósan hóeséses, de csumpin latyakosan maradó nihilben (ami tegnap volt és holnap lesz) eszembe jutott, hogy végre posztolni is kellene. Szinte éreztem a bizsergést az amúgy éppen jackosan beragasztott ujjaim végében, és fél órát törtem azon a fejem, hogy mi legyen a téma 2015 év elsőjében.
Ideális esetben ilyenkor már készülhetnénk egy férfi világversenyre, de most aztán minden van, csak ideális eset nem. Nekiugorhatnánk az edzők összehasonlításának is, de az meg túl hosszú/mély/erős téma januárra, főleg elsőnek, ráadásul annyi időm most úgysem lenne. Úgyhogy arra jutottam, hogy áttekintem a hátralévő szezon fontosabb ffi-állomásait, beírom a határidőnaplómba őket, és közben ide is persze. Nyilván elsősorban veszprémi oldalról közelítem, de azért kitekintek délre is. Jó lesz?
Így, év vége felé rohanva amúgy sem teng túl bennünk a posztolási vágy, sőt, teljesen őszintén maga a kézilabda is csak távoli, kósza árny a bejgli- és libamájzabálás között zakatoló agyunk hátsó, sötét kis zúgában, és ezen a tényen ez a nem is olyan régen befejeződött, hazai rendezésű világverseny sem segített szemernyit sem. Fogalmazhatnám úgy is, hogy örömteljes szófosásom nem lett tőle, na.
Mindjárt egy új év van viszont, ezért számot vetünk csoportosan, mielőtt mindenkinek kézilabdás sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánunk!
Vegyes érzések kavarognak bennem az EB után: öröm, harag, idegesség, értetlenség és még napestig sorolhatnám. Egy dologgal pedig nagyon nem értek egyet: ez az EB ebben a formában nem volt sikeres, sokkal több volt benne. A torna előtt egy eléggé negatív hangvételű írással jelentkeztem, sok kérdést tettem fel, sajnos az Európa Bajnokság közben olyan válaszokat kaptam ezekre, amik megerősítették a kételyeimet. A norvég meccs kivételével szerencsém volt minden magyar összecsapást a helyszínen megtekinteni, így kicsit sportturistába bújt értékelés következik. Saját képekkel, véleményekkel, kritika a játékról, szervezésről és még sok minden.
Vegyes érzéseim vannak a mai estével kapcsolatban. Az egyik szemem sír, a másik nevet...
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.