Vegyes érzéseim vannak a mai estével kapcsolatban. Az egyik szemem sír, a másik nevet...
A mérkőzés 38. percéig bírtam. Annyi pont elég is volt belőle...
Nyilvánvalóan hozzá nem értő kontárként ültem le a női EB magyar meccsei elé, de a három meccs alatt megfogalmazódott pár gondolat bennem, amiket eredetileg a Hatosfal sokat emlegetett listájára szántam, de végül a többiek bíztatására csak poszt lett belőle.
Felfoghatjuk ezt akár a csoportkör - félig-meddig külső szempontból való - értékelésének is.
Nem fogok most itt mindenféle frappáns felvezető szöveggel szórakozni, mert sajnos nem vagyok olyan állapotban... Kezdjünk is bele.
Időnk kevés, Veszprém-meccset néztünk, kimaradókat bejelentették, technika már megint babrál velünk (pontosabb fincs kollégával) kifelé, de azért írunk. Fincs elkövette, én (am) kicsit megpiszkáltam.
Már csak kettőt kell aludni, és kezdődik a kézilabda ünnepe. Nyútomi ezzel a sorral indította pozitív hangvételű felvezetőjét. Nos, már csak egyet kell aludni, de ezúttal félelmeimet fogom "papírra" vetni. Remélem, ha kiírom magamból, varázsütésre eltűnnek, és csak a Tomi által képviselt pozitív hozzáállás marad meg. Figyelem, az elkövetkező sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.