Hatosfal

Próbálok gondolkodni, de egyszerűen nem megy, úgy érzem romokba dőlt össze a világom, kifagyott az agyam, és azóta csak egy dolgon kattog: ezen, amit tegnap jelentett be a klub hivatalosan. Kirúgták Carlos Ortegát. Kirúgták CARLOS ORTEGÁT. KIRÚGTÁK CARLOS ORTEGÁT. Azt hittem, ez a plocki lesz az egyik legfaszább túránk az évben, ehelyett hiába volt lengyelségében és hangulatában szinte tökéletes, nem ezekre a dolgokra emlékszem. Sőt, nem szívesen emlékszem.

Pontosan tudom, hogy egy-egy ilyen döntésnek, sőt, már a folyamatnak is, ami egy ilyen döntéshez vezet, hatszázmillió összetevője van. Ennek is minimum annyi volt, természetesen. Ez nem úgy megy, hogy valaki reggel felkel és azt mondja az edzőnek: apám, ki vagy rúgva. Ez bizony már okozat. Hosszú hetek, hónapok, évek eredménye.

A végletekig optimista voltam, sokáig kitartottam. Egyszerűen nem hittem el, hogy ennyi idő alatt így haza lehet vágni egy komplett csapatot, főleg nem egy a BL-döntő után hiányposztra igazoló, a végső győzelemre is esélyes csapatot. De úgy tűnik haza lehet. Nagyon rossz nézni, nyilván átélni még rosszabb lehet, pillanatnyilag el sem tudom képzelni, hogy mit érezhetnek a játékosok, amikor edzésre mennek. Nem kell nekünk ellenség, el tudjuk cseszni ezt magunktól is a potenciális BL-címünket. Remek. Ezt látom. Remélem tévedek, és tényleg ez a váltás kell(ett) ahhoz, hogy tudjunk úgy küzdeni egymásért, mint tavaly vagy az azt megelőző évben, de ha őszinte vagyok, akkor nem hiszem. Lehet indokként emlegetni, hogy az előző szezonban sem mindig nyertünk meggyőzően, csak hát ez kit érdekel, amikor összesen _egy darab igazi téttel bíró meccset veszítettünk el? Azt pedig egy olyan csapat ellen, akit a büdös életben nem vertünk volna meg.

Hibázott nyilván ő is az itteni évek alatt, de amit ígért, azt betartotta. Arról nem is beszélve, hogy az összes hibáját feltett kézzel azonnal vállalta, ez például teljesen szokatlan és egyben üdítő is a magyar sporton szocializálódott szurkolónak. Lépésről-lépésre jutottunk közelebb a célunkhoz az elmúlt évek alatt, és bár nem egyenletesen tökéletes játékkal, de mégis minden évben előrébb léptünk egy fokkal. Persze lehet erre azt mondani, hogy ezzel a kerettel minden vak és béna lazán megcsinálta volna, de ez egyáltalán nem igaz. Nézzük meg Gardentet a kereteivel vagy Jacobsent a tavalyival, de Dujshebaev, Pascual, és Gislasson is maradt a keretéhez mérten eredménnyel adós az elmúlt szezonokban, igaz? Carlos anélkül, hogy valaha igazából is érezhette volna a teljes bizalmat (legalábbis nálam az nem bizalom, hogy "Már az elmúlt szezon több nyertes, illetve a sírból visszahozott mérkőzése után felhívtuk a figyelmét Ortegának arra, hogy a csapat teljesítményével a győzelem ellenére sem vagyunk maradéktalanul elégedettek"), minden évben előre lépett, ez tagadhatatlan. Tavaly egyetlen tétmeccset veszített el, és aki azt állítja, hogy verhető volt az a Barcelona, amelyik végül megnyerte a BL-t, az viccel. Érdeme még, hogy Sulicot két évig nagyjából kordában tartotta, nálam ez már önmagában egy hatalmas eredmény. Nézzük majd meg, hogy ki csinálja ezt utána, mert hogy előtte ki tette meg, azt tudjuk. Senki nagyjából. Direkt hoztam Renátót példának, mert eléggé erőteljes az az irányú csicsergés, hogy a megváltozott a viszonya néhány játékosával utalás elsősorban rá vonatkozik, nem a komplett csapatra.

Sulic ugye beteget/sérültet jelentett Plockban, aminek mondjuk én pont örültem, hogy őszinte legyek, mert bár sokáig védtem mindenféle fórumon, mára eléggé megváltozott a véleményem róla. Sok kedvem/jogom/tisztem nincsen emberileg minősítgetni, bármit is hallok róla (pedig hát Veszprém kisváros), mert nem ismerem túl jól, ezért inkább maradok pusztán az eredményekben is nyomon követhető tényeknél, ha nem baj. Amúgy is az a fontos a csapatnak. Ha innen nézzük kettőből kettő kölni piroslapja egy dolgot mindenképpen megmutat: hogy lehet bármennyire is hajtós játékos évközben, pont a legfontosabb meccseken fejben a terhelést egyáltalán nem bírja. Mert ez van, ez nyilvánvaló. Renato Sulic kurva jó játékos, de úgy látszik csak akkor, amikor ő akarja. Ez meg így minden, csak nem csapatmunka. Nem csak ezért ugyan, de nem áll távol tőlem elhinni azokat a pletykákat, amelyek arról szólnak, nagyon szívesen vette volna tudomásul, ha távozik Ortega.

Remélem, nem így van, mert ha igen, és ebben a legkisebb szerepe is volt egy játékosnak, az nagyon nagy baj. Ha csak minimális alapja is van, annak elképesztően rossz üzenete van.

Remélem, hogy nem az történt, hogy miután Sulic bedurcizott valamin, eldöntötte, hogy nem akar együtt dolgozni Carlos Ortegával, és miután egymással nem találták meg a közös hangot, Renato bedobta, hogy sérült, Ortega pedig kihagyta. Remélem, hogy nem az történt, hogy miután Carlos ilyentént döntést hozott, és bevállalta, ezután összesen egy darab meccset kapott, hogy a maradék csapatát mentálisan összekapja. Remélem nem az történt, hogy volt egy renitens, és végül ő maradt Veszprémben, mert akkor aztán teljesen mindegy milyen edzőt szerzünk, maradjunk annyiban. Akkor nem csak ennek a szezonnak lesz kuka. Remélem tényleg a csapattal fáradt el Carlos Ortegakapcsolata, mert akkor valóban indokolt lehet a távozása. De ha nem az egész csapattal, csak egyik vagy másik játékossal való nézeteltérése vezetett oda, hogy a csapat még szezon előtt atomjaira hulljon morálisan, az a lehető legrosszabb változat. Remélem nem az van, hogy amikor Carlos éppen meglépte volna a választ, a bizalom jeleként szépen batyut kapott a nyakába. Maradjunk annyiban, hogy remélem a legjobbakat.

Elég furcsa nyilatkozatokat hallhattunk tegnap, vannak ellentmondások, az egész egy kicsit káosz és kavarc. Pont olyan, amilyennek most legbelül érzem magam. Remélem ugyan, de igazából nem hiszek abban, hogy ez volt a jó megoldás, és azt sem hiszem, hogy ebből vissza tud jönni egy csapat. Sajnálom, de nem tudok mondani semmi pozitívat. Nekem ez itt most egy ígéretes korszak rosszul sikerült vége, de veszprémiként nyilván remélem, hogy tévedek, és ez nem így van. Csapatot nem lehet cserélni, ezt mindenki tudja, hogy most tényleg edzőt kellett-e, vagy a gond továbbra is megvan, az kiderül a szezonban. Hosszú lesz, maradjunk annyiban.

Arra viszont borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy összezár-e a csapat? Összeszedjük-e magunkat? Mi lesz így a Flensburggal? Hogy Sulic meggyógyul-e szombatra?

És persze miközben nagyon drukkolok Xavi Sabaténak, mindent köszönök Antonio Carlos Ortegának. Köszönöm a Kiel- és Madrid-verést már az első évében. Köszönöm a párizsi meccseket, az összeset. Köszönöm a két Final Fourt, és az egy SEHA-liga elsőséget, köszönöm a tavaly novemberi, szkopjei győzelmet, köszönöm azt is, hogy a vesztes meccsek után soha nem szart kenegetett, hogy nem hallottam tőle egyszer sem mentegetőzést és egyebet, szóval köszönöm az egyenességét és sok sikert! Nagy jövő áll előtte, úgyhogy biztosan találkozunk még vele.

Most pedig visszamegyek bőgni.